Tiszatájonline | 2013. július 2.

Szarajevó gyermekei

A bosnyák (meg a szerb és a horvát) film (és az irodalom) folyamatosan dolgozik az úgynevezett délszláv háború és következményei feldolgozásán. A poszttraumatikus helyzet ma már több nemzedék élménye. A Szarajevó gyermekei című filmben olyan fiatalok szerepelnek, akik a háborút egészen kicsi gyerekként élték át […]

A bosnyák (meg a szerb és a horvát) film (és az irodalom) folyamatosan dolgozik az úgynevezett délszláv háború és következményei feldolgozásán. A poszttraumatikus helyzet ma már több nemzedék élménye. A Szarajevó gyermekei című filmben olyan fiatalok szerepelnek, akik a háborút egészen kicsi gyerekként élték át.

A film legerősebb pillanatai azokat az emléknyomokat mutatják meg, amelyek egy kisgyerek tudatában rögzültek: az elbeszélések szerint a dombokkal körülvett Szarajevó lakói pontosan tudták, hogy a dombokon megtelepedett orvlövészek milyen szögből képesek lőni az utcákra, így a városban különleges járatok alakultak ki, amelyeket meghatározott rend szerint lehetett használni. Rahima, a film egyik főhőse úgy tétovázik a kapualjakból való kilépés előtt, hogy talán nem is tudatosul benne saját bizonytalanságának oka, hiszen Szarajevó ostroma idején egészen kicsi gyerek lehetett. Ki tudja, hány és hány ilyen rejtett gesztust hordoznak a mai napig az ott élők, és ki tudja, ezekből a külső szemlélő és a film nézője mennyit ért meg.

djeca_aidabegic

A külföldi kritikai visszhangok erőteljesen hangsúlyozzák, hogy a film női tapasztalatokat, női szemszöget tartalmaz, hiszen Aide Begić nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is résztvett a megalkotásában. Nem tudunk most kitérni arra, hogy egy filmrendező biológiai neme miként jelenhet meg a film egészében vagy egyes kockáiban, a néző viszont bizonyosan beleolvassa ezt az ismeretet a film értelmezésébe még akkor is, ha nem lehetünk maradéktalanul tisztában a rendezőnő személyes viszonyával a történések egészéhez. Egy érdekes párhuzam talán közelebb vihet a jelenség jobb megértéséhez: Jasmila Žbanić Szerelmem, Szarajevó című filmje ugyancsak rejt magában valamiféle női elemet, a két film között pedig sok párhuzam van; talán néhányuk túlmutat a felszínen megjelenő hasonlóságokon. (A két filmcím közötti rímet a magyar fordítások hozták létre, az összecsengés az eredetiben nem létezik. Aida Begić filmje eredetileg Gyerekek, Jasmila Žbanić Grbavicája pedig egy szarajevói kerület elnevezésére utal.) Mindkét filmben egy-egy magányos nő próbál gondoskodni a szétesett család megmaradt tagjáról, aki ezt nem nagyon hagyja; mindkét film szereplőinek durvasága mögött ott lappang a háború tapasztalata, mindkét film azt mutatja meg, hogy a bosnyák társadalmat miként emészti fel az immár titkos és hétköznapi erőszak.

Szarajevo_gyermekei_021-600x337

A Szarajevó gyermekeit többen rokonították a román új hullám bizonyos filmjeivel. A párhuzam nem alaptalan, hiszen a bosnyák film képi megoldásai kétségtelenül emlékeztetnek akár Mungiu filmjeinek kamerakezelésére vagy vizuális nyelvének egészére. A Szarajevó gyermekeiben is kevés a közelkép, a kamera itt is bizonytalanul bolyong a szereplők között, a képi világ itt is a rögtönzés, a keresetlenség, a dokumentarista jelleg felé mozdul el. A stilizáció talán mégsem a szociografikus ábrázolást szolgálja – hiszen a látványvilág programszerűen szűkre van szabva – hanem a szereplők bezártsága, a lélektani szűkösség megjelenítését. A film testvérpár-főhősei ugyanis alig boldogulnak a problémáikkal, ezekből keveset érzékelnek és értenek. Fenyegetettségük éppen emiatt megrendítő: a néző többet vél érteni a szereplőknél, és ez különleges hatást kelt, mert a szereplők kiszolgáltatottságának a néző jobban tudatában van, mint ők maguk.

Marija-Pikić-u-ulozi-Rahime-film-Djeca-Aide-Begić

A film egészében véve keserű képet rajzol a mai Boszniáról, hiszen a társadalom minden részét áthatja az erőszak és a korrupció. Ebből a helyzetből a film kénytelen bizonyos külső segítséggel kimenekíteni a hőseit, mert ellenkező esetben azok öntudatlanul rohannának a vesztükbe, pontosabban úgy válnának egy velejéig romlott világ áldozataivá, hogy ellene semmi eszközük nincs. Ennek a dramaturgiai rendnek a némileg meseszerű befejezés a logikusnak mondható megoldása. Úgy tűnik, igazságot szolgáltatni ennek a két kisembernek másként nem lehet.

Szíjártó Imre

Bosnyák-francia-angol-német-szlovén-belga-szerb film (2012).

Rendezte, forgatókönyvíró és producer: Aide Begić. Operatőr: Erol Zubčević. Vágó: Miralem Zubčević.

Szereplők: Marija Pikić (Rahima), Ismir Galgula (Nedim).