Tiszatájonline | 2022. december 20.

Sötét homokverem

A TITOKZATOS NŐ

SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA
Színárnyalatokból, visszapillantásokból párol hipnotikus, érzékeket babonázó mozit Park Chan-wook: a dél-koreai rendező újfent műfaji köntösben, pályaképéhez hűen vizsgálja az emberi kapcsolatokat.

Cannes-ban a legjobb rendezőnek járó díjjal honorálták és A titokzatos nő láttán abszolút érthető a döntés. Mintha a direktor, ha nem is számot vet, netán összegez, de mindenképpen biztos kézzel rendezi egységbe az őt foglalkoztató témákat, illetve stílusvonásokat a poétikus erőszakábrázolástól a karakterorientált narratíváig. Trilógiája (A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya), a vámpírrománcon csavaró Szomjúság vagy a kosztümös, feminista erotikus thrillerként definiálható A szobalány után ismét műfaji vizekre evez, jelesül a noir hagyományait eleveníti fel.

Hangulatteremtésből mindenképpen jelesre vizsgázik legutóbbi filmje. Nonfiguratív alakzatok jelennek meg a fődetektív tudattalanjában, kék-fekete foltokból hirtelen röntgenábrába tűnik egy beállítás, olykor tévéképernyőn pergő, fiktív melodrámák nyomatékosítják a karakterek lelkében dúló viharokat. Rögvest egyértelmű Park stilisztaszándéka, ugyanis A titokzatos nő formamegoldásai a gyilkosság legfőbb gyanúsítottjába, a szépséges és rejtélyes Seo-rae-be végzetesen belehabarodó nyomozó, Hae-joon pozícióvesztését örökítik meg. Ilyen rangban a sztori tűnhetne a maszkulin identitás romba dőléséről szóló tanulmánynak, csakhogy Park érezhetően polifón közelítésmódot választ és kijelenti, valójában férfi és női szemszög ingatagságára esik hangsúly, nemek közötti egyenlőségnek szentel közel 140 percet.

Egymás iránti bizalmatlanságunk hálás, összetett felvetésekkel kecsegtető problémakörére voksol A titokzatos nő, hovatovább fabulája a férfi megszállottságot helyezi nagyító alá. Hae-joon ugyanis domináns, ügyet megoldani próbáló alfahímként indul, majd lépésről lépésre pszichológiai útvesztőbe keveredő, orientációs pontjait teljesen elveszítő antihőssé züllik. Vagyis a dél-koreai rendező ismét veszteségzsánerben gondolkodik, részéről a fekete bűnfilm tradíciója nem más, mint a lamúr kiismerhetetlenségének örökérvényű metaforája. Hitchcocki alaphelyzettel dolgozik, egészen pontosan a Szédülés centrális dilemmáját vezeti elő: a nyomozó képtelen célirányosan, logikusan összeilleszteni a kirakós darabjait és egy nő iránti szerelme olyan önpusztító döntésekre kényszeríti, amelyekről korábban úgy vélte, sosem lappanganak benne.

Domesztikált, házas emberként találkozunk a főkarakterrel, aki talajvesztettségében gyökértelen, sodródó páriaként végzi, mi több, A titokzatos nő korántsem csak a háztáji vagy a szerelmi melodráma öntőformáit veti be. Cselekményében egyenesen Dél-Korea és Kína problematikus viszonya, helyesebben a bevándorlókérdés is terítékre kerül. Seo-rae ugyanis nemcsak bántalmazó férje elől menekül, de kínaiként teszi át székhelyét egy másik országba és történetesen egy olyan nyomozó karjaiban találja magát, aki busaniként ritkán látja a feleségét, tehát Parknál a nemzeti dilemma is a társunkon lecsapódó kommunikációképtelenség záloga. Igyekeznek belépni egymás életébe, verbális kapocsra lelni, de Hae-joon és Seo-rae voyeurökként kukkolják egymást, szóváltásaik nem párbeszédek, hanem hatalmi játszmák, így, ha a dialógus megszűnik közöttük, szerelemről vagy összhangteremtésről aligha beszélhetünk, pusztán a másik dominálási kényszeréről.

Manipulációkban gazdag szüzséje félreérthetetlenné teszi, hogy A titokzatos nőben a hagyományos police procedural, vagyis krimiszál működésképtelen, ugyanis a bűnténnyel párban Seo-rae érzelmei is kifürkészhetetlenek. Innentől Park határozottan amour noirként vezeti a történetet, azaz a szenvedély és a gyilkosság jószerivel egymást kiegészítő, irányíthatatlan minőségek. Kim Ji-yong operatőr felvevőgépe ugyanerre reflektál. Kékség, illetve erotikus izzást hírnöklő vörös szín utal az egymásra rontó szerelmesek leszállóágára, Park flashbackjei a karakterek által szerzett, biztosnak vélt információkat, így a cselekmény ingathatatlannak vélt támpontjait írják újra. Tehát A titokzatos nő antikarakterei képtelenek megfelelően percipiálni nemcsak környezetüket, hanem önmagukat is. Ha pedig partnerünk ismeretlenné válik számunkra, nem marad számunkra egyéb, mint érzeteket, sötét fellegek, óceánvízzel sárosra mosott homok, halotti szempárokon mászkáló hangyák asszociatív képsorai – Park az Oldboy vagy a Szomjúság allegorikus, néha szürreáliába csapó jeleneteit rendkívüli alkotói magabiztossággal állítja egy újabb téma szolgálatába.

Sőt, hagyományos és modern formanyelvet kikezdő posztmodern szerzőként már a digitális képrögzítés totális szubjektivitását nevezi meg a szerelem elárulásának bűnügyi, perdöntő bizonyítékaként. A titokzatos nő bűntudattól, kontrollálhatatlan ösztöncselekvésektől belakott szenvedélydrámájában ugyanis egy okostelefon duzzad csavarokat generáló Macguffinná, ilyen rangban pedig a technológia is a megfoghatatlan, destruktív szerelem alárendeltjévé válik. Park ezen felül férj-feleség-viszonyt, plusz Seo-rae idősgondozói tevékenységén keresztül fiatal-öreg-relációt hasznosít a mozin végigvonuló bizonytalanság-tematika kivesézéséért. És mivel a rendező úgy érvel, felesleges várni az adott bűncselekmény hagyományos megoldására, A titokzatos nő végül melodrámaként, sosem nyílegyenes dramaturgia mentén zakatoló krimiként zárul.

Ilyen rangban Park Chan-wook olyan korábbi szenvedélyfilmesek mellé sorol be, mint Julio Medem (Vörös mókus), Atom Egoyan (Exotica), Shinya Tsukamoto (Viral), esetleg Ole Bornedal (Csak egy szerelmesfilm), de a néhai Kim Ki-duk bizonyos meditatív stílű melodrámái, mint például a Bin-jip is tetszetős párhuzamnak bizonyul. Park Hae-il, valamint az Ang Lee jegyezte Ellenséges vágyakból ismert Tang Wei csúcsformát futnak, közös szcénáikat már-már leírhatatlan erotikus vibrálással töltik meg – A titokzatos nő viszont a nyílt szexualitás ábrázolása helyett leginkább az elménkben és a lelkünkben pulzáló, zaklatott tekintetekként kivetülő drámai feszültség leképzésében remekel.

Szabó G. Ádám


 

Heojil kyolshim, 2022

Rendező: Park Chan-wook

Szereplők: Tang Wei, Park Hae-il, Lee Jung-hyun, Park Yong-woo, Go Kyung-pyo