Paraziták a Paradicsomban

KASVINSZKI ATTILA FILMJE

A forgalmazás szeszélyeinek köszönhetően két magyar film egy időben indult a mozikban, így Kasvinszki Attila alkotásának egy immár világhírű rendező munkájával, a Napszálltával kell versenyeznie.

Egy úgynevezett független filmnek amúgy is nehezebb a dolga a piacon, ami a dolog természetéből adódóan törvényszerű – a függetlenek mindig is a maguk kulturális mezőjében igyekeztek megkeresni a helyüket. De mit jelent a függetlenség ma, és hogyan képviseli ezt a Paraziták a Paradicsomban? A függetlenséget a film esetében úgy érthetjük, hogy a Nemzeti Filmalap nem támogatta az elkészülését, tehát az alkotóknak más forrásokat kellett igénybe venniük. A független film és a független alkotó fő jellemzője éppen ez: a központi (állami) támogatás helyett magánfinanszírozást vagy közösségi finanszírozást választ, támogatókat, szponzorokat keres. Az igazi, programszerű kívülálló persze elutasítja a hivatalos pályázati lehetőségeket, célja ugyanis éppen a szabadsága megőrzése. Az elmúlt néhány évből Füle Zoltánt és a Drága Elza! című munkáját lehetne példaként említeni. A Drága Elza! – mint ahogy a Paraziták a Paradicsomban is – azonban a hivatalos forgalmazói hálózatban ment, előbbit dvd-n is kiadták. Megesik, hogy egy alkotó kilép a hivatalos gyártási és forgalmazási keretekből, és alkotását saját köreiben készíti el, civil rendezvényeken vetíti. Ezt az utat járta az Ernelláék Farkaséknál.

Több érdekességnél, hiszen a filmek szellemi közegét jelzi, hogy Hajdu Szabolcs a hivatalos filmgyártásból lépett ki, művészeti intézményben szerzett diplomásként korábban ennek a szervezeti keretnek a tagja volt, míg Füle Zoltánnak nincsen ilyen végzettsége. Sok független alkotó kifejezetten iskolaellenes, ilyen talán az a Madarász Isti, aki ugyanakkor valahai filmrajongóból és garázsfilmesből fokozatosan vált a szakmában jártas, profi rendezővé (lásd a Hurok című munkáját). A független filmek egy része olcsó film, a zéró költségvetés sok esetben programszerűen szegényes látványvilággal jár együtt. Itt is rá kell mutatnunk egy látszólagos ellentmondásra: az Ernelláék… valóban kis pénzből, az alkotók lakásában, tanítványok és barátok közreműködésével készült, a Drága Elza! viszont kifejezetten költségigényes vállalkozás, hiszen alkotója éppen a látvány korhű megteremtését tartotta a feladatának, ennek érdekében második világháborús fegyvereket és egyenruhákat használt. Az eddig említett alkotások egyike sem lép fel ugyanakkor a hagyományos kifejezési formák elutasításának igényével, noha a radikális esztétika, a roncsolt filmnyelv éppen az ellenkultúra képviselőinek törekvései közé tartozik. Ez utóbbi irányzatot képviselik a Buharov testvérek: a Feszített tükör vagy Az itt élő lelkek nagy része elutasítja a cselekménymesélő film eszközkészletét. A Buharov testvérek ugyanakkor nem kívülállók abban az értelemben, hogy jártak főiskolára, igaz, nem filmművészetire. Tegyük még hozzá velük kapcsolatban, hogy a radikális esztétika náluk nem jár együtt valamiféle társadalom- vagy kultúrkritikával (ilyen vonulata viszont van a Paraziták a Paradicsomban című filmnek). Külön fejezetet igényelnének a függetlenek táborában azok a filmek, amelyekkel az alkotójuk ugyan pályázott a központi forrásokra, tehát például Buharovékkal vagy Füle Zoltánnal ellentétben megvolt benne a szándék a középre, a hivatalos mezők felé törekvésre, de a pályázatát elutasították, és alkotását így saját erőből kellett létrehoznia. Ilyen Schwechtje Mihály Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című filmje, amely mostanában megy a mozikban. Láthatjuk tehát, hogy a függetlenség valamennyi jellemzője így együtt kevés filmben van meg – a magyar mozgóképes ellenkultúra mára a mozikból az internetre költözött.

A Paraziták a Paradicsomban nem viseli magán a függetlenek fésületlenségét, minden elemében átgondolt és kidolgozott darabról van szó. A legerősebb benne a színészek teljesítménye – Marozsán Erika Bettiként, Rába Roland Mulcser szerepében, Pető Kata Friderikaként, Porogi Ádám mint Patrik, Kovács Krisztián (Ringó) igazán nagyszerű. A nagy színészi lehetőségek és eredmények talán azzal is összefüggenek, hogy tulajdonképpen kamarajátékról van szó, a cselekmény alig mozdul ki egy lakásból. Ez a térbeli és lélektani bezártság valamiféle színházias jelleget kölcsönöz a filmnek, hiszen a szereplők sorsa alig van összekötve a külvilággal, a cselekmény egésze a közöttük levő viszonyok bemutatására irányul. Ha mégis megtudunk valamit róluk, akkor az jellemző rájuk, hogy a külső terekben valaha lejátszódott történetük a filmidő kezdetéig lezárult: Ringó balesete után kerekesszékbe kényszerül, a balesetét okozó Mulcser előéletével kapcsolatban csakis éppen a balesetről tudunk meg valamit. A többieknek tulajdonképpen nincsen semmiféle története – azazhogy éppenséggel nagyon sűrű: nem külsődleges eseményekről van szó, hanem beállt gyűlöletekről, kegyetlen játszmákról.

A Paraziták a Paradicsomban éppen itt, a szereplők lélektani élveboncolásában lép át bizonyos, a középfajú, fősodorbeli kultúrában kijelölt határokat. Tulajdonképpen ezt hozta értékként Kasvinszki Attila filmje: „a másik – a pokol” gyakorta láthatatlan szféráit, az emberi játszmákkal való őszinte szembenézést.

Szíjártó Imre

Paraziták a Paradicsomban
magyar film (2018)

Rendezte: Kasvinszki Attila

Forgatókönyv: Kasvinszki Attila, Rácz Erzsébet. Zene: Krajczár Péter. Operatőr: Győri Márk. Jelmez: Schilling Kolos. Producer: Juhász József. Vágó: Knapp Dávid.

Szereplők: Marozsán Erika (Betti), Rába Roland (Mulcser), Pető Kata (Friderika), Porogi Ádám (Patrik), Kovács Krisztián (Ringó).