Nincs abszolút igazság vagy szabályrendszer

BESZÉLGETÉS BUCSI RÉKÁVAL A SYMPHONY NO. 42 C. ANIMÁCIÓS FILM RENDEZŐJÉVEL

A Symphony no. 42 Bucsi Réka vizsgafilmjeként készült el a Mo­holy-Nagy Művészeti Egyetemen a Magyar Nemzeti Filmalap tá­mo­gatásá­val. Az animáció bejutott a Berlinale rövidfilmes ver­seny­program­jába, majd újabb nemzetközi fesztiválokon szere­pelt. A Mediawave animációs filmszekciójában elnyerte a fődíjat. Bucsi animációja, sa­ját bevallása szerint, rendhagyó narratívával dolgozik.

– A Symphony Nr. 42 egy filozofikusan asszociatív vizuális orgia. Ha verbalizálni kellene, talán bajban is lennénk, mert asszociatív terek végtelen sorát hívnánk életre. Ilyen érte­lemben filmed bizonyos értelemben egyfajta redukálása is mindannak, amit sejtet?

– Mindenképpen a szavakkal való leírhatóság redukálására törekedtem. Én jelenleg sokkal szívesebben dolgozom kizárólag képekkel, ritmussal, apró gesztusokkal és hangokkal. Sok film esetében teljesen feleslegesnek tartom a narrációt vagy a dialógusokat. Az animációs rövidfilm olyan sokféle lehetőséget nyújt képileg és hangilag, hogy akármilyen rendhagyó vagy akár teljesen szokványos történetet el lehet mesélni egy darab kimondott szó nélkül. Ha az ember pénzekre pályázik, rá van kényszerítve hogy összeszedje verbálisan, amit telje­sen vizuálisan igyekszik kifejezni; ennél a filmnél is ez történt. Úgy gondolom a leírtak alap­ján, hogyha nem egyetemi közegben gyártottam volna a filmet, ahol ismertek és bíztak a projektben, sosem kaptam volna rá támogatást. Sokszor úgy érzem, hogy minden egyes leírás kicsit megöli a filmet. Amint valami teljesen értelmezhető leírt szöveg formájában, számomra már animációs rövidfilmként annyira nem izgalmas.

– A kritika mostanában sokat beszél arról, hogy a MOME-n felnőtt egy hangsúlyozottan érett és kreatív generáció. Te ezt belülről, hogy látod, mi mindent köszönhetsz az egye­temnek?

– Az MOME Anim szak egy külföldre nagyon nyitott szak. Sok kapcsolatuk van más orszá­gok iskoláival, így sok lehetőségünk van utazni fesztiválokra, workshopokra. Úgy gondo­lom, anélkül nem lehet jót alkotni, ha az ember nem tudja, mi zajlik más országokban. Nincs ab­szolút igazság vagy szabályrendszer és erre én személyesen igazán az utazásaim közben ébredtem rá. Sok jó tanárom volt, akik megtanítottak az alapokra és a konzultációk során inkább kérdeztek, nem pedig kijelentéseket tettek. Igyekeznek bizalommal lenni és az egyes alkotók ízlését és igényeit figyelembe venni és segíteni. Ezen kívül rengeteget tanultam szaktársaimtól, illetve számomra fontos alkotói közösség alakult ki az évek során.

– A Symphony világa erőteljesen illeszkedik a francia kortárs független, alternatív és un­derground képregényvilág atmoszférájához. Véletlen, vagy inspirálódsz ebből a közeg­ből?

– Ezt a francia párhuzamot először Richly Zsolt említette nekem, akivel a film vizuális vilá­gáról konzultáltam leginkább. Ezen a ponton már a konzultációink végén jártunk, azaz szinte minden látványterv teljesen készen volt. Nem is voltam tisztában ennek a világnak a pontos karakterjegyeivel, szóval nem volt szándékos. Szeretek konkrét vizuális inspiráció nélkül tervezni, mert nem szeretem, amikor valamilyen irány nagyon befolyásolja azt, amit csinálok.

– Egy alternatív produkció, ha van benne spiritusz, tehetség, tudás és eredetiség, képes ugyanakkora közönséget vonzani, mint bármely mainstream jelenség – vagy, az alterna­tív színtér frissességének és formai újításainak hála, még annál is nagyobbat. A Sym­phony ilyen értelemben besorolható az alternatív alkotások sorába, vagy ez hülye­ség?

– Nagyon örülök, hogy a Symphonyra pozitív visszajelzések érkeznek. Mivel viszonylag rendhagyó narratívával dolgozik a film, voltak kételyeim a fogadtatásával kapcsolatban. Úgy érzem annak ellenére, hogy kísérleti narratívát használtam, viszonylag könnyen emészthető a film, így sok szinten tud működni. Van, akinek egy 10 perces nevetgélés és volt olyan is, akit nagyon elszomorított. Örülök, hogy sikerült eltalálnom egy alternatívabb vo­nalat, ami mégis sok embert meg tud szólítani.

– Németországban születtél, Ausztriában nőttél fel, Magyarországon tanultál, érzékelsz valamit a nyugat és a kelet közötti különbségekből megmutatkozási lehetőségek tekinte­tében is akár? 

– Nyugaton mindenképpen nyitottabbak az emberek az újdonságokra vagy az extremitásra. Így az embernek könnyebben adódik lehetősége megvalósítani azt, amit a fejébe vesz, mert adott esetben előbb kap rá támogatást. Mivel több pénz van nyugaton filmekre, több ember kap lehetőséget arra, hogy megmutatkozzon. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy keleten ne lennének ugyanolyan tehetséges emberek és igényes alkotások. Engem az a kö­zeg vonz, ahol nyugodtak az emberek, nem ítélkeznek annyit, nyitottak más emberek véle­ményére, hajlandóak érvelni, meghallgatni másokat. Sokat lehet építkezni más emberek érveiből. Olyan országokban ahol több támogatás jut a kultúrának, több alkotás készül és sokkal több a megjelenési felület. Így a közönség is többféle dolgot lát és nyitottabbá válik új dolgokra.

Sirbik Attila

Symphony no. 42 – teaser from Réka Bucsi on Vimeo.