Hogyan került sor A föld szeretője film elkészítésére?

– Pécsi vagyok, és a város azóta elhunyt polgármestere, Tasnádi Péter kért fel arra, hogy örökítsük meg Pécset valamilyen formában. Elsősorban Zsolnay életében láttam meg ezt a lehetőséget, és a filmformát ajánlottam. Akkortájt közeledett a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa rendezvény, de a film elkészítését mégsem ez váltotta ki, hanem a pécsi szándék. Az alkotás terve és a forgatókönyv már előbb megvolt, minthogy Pécs kulturális fővárossá vált volna. A film tehát a Pécs iránti közös szerelemből fakadt. Igyekeztünk megmutatni Pécs és a Zsolnay-remekek gyönyörűségeit, valamint a 19. század végét szép, emberi megközelítésben. A filmet Tasnádi Péter emlékének ajánlottuk.

Milyenek voltak a körülmények a film elkészítéséhez?

– Nem egyszerű manapság Magyarországon kosztümös filmet rendezni, mivel hagyományos dramaturgiai eszközökkel bír, és ez egyáltalán nem divat. Ez a filmkészítés másik oldala, amelyre ritkán akad példa. Az ilyen filmek nem igazán kapnak központi támogatást, ezért teljes egészében a város finanszírozta, és kis költségvetésű volt. A filmben viszont kiváló művészekkel működhettem együtt. Kiemelném Nádorfi Lajos operatőrkollégámat és a nagyszerű színészeket, akik játszanak benne. A film nézettségének kárára is inkább olyanokat választottunk, akiket nem sztárolnak, vidéki színházakban játszanak, és bármennyire is tehetségesek, nem kapnak lehetőségeket magyar filmekben.

Mikor volt a film bemutatója?

– Ez érdekes, mert kettő volt neki. Eredetileg ugyanis tévéfilmnek készült, és ilyen formában bemutattuk, amikor Pécs kulturális főváros lett. Mivel azonban kevés mozijátékfilmet gyártanak Magyarországon, ezt is közéjük emelték. Miután tehát támogatást is kaptunk arra, hogy technikailag felfejlesszük, új formájában a Magyar Filmszemlén mutattuk be. A Zsolnay-film megindított egyfajta folyamatot, és más városok is érdekeltek lettek. Jómagam is több város történelmét feldolgozó epizódot forgatok le. Legközelebb Szekszárdon készülünk egy új másfél órás filmre, majd pedig Győrött.

Milyen volt a film fogadtatása?

– A kritika részéről szörnyű. Mindennek lehordták, de ennek ellenére bárhol levetítettük, éreztük a szeretetet, és ez pótolta a lesújtó úgymond szakmai véleményt. A „szakmát” nehéz behatárolni, amióta létezik internet, mert bárki írhat bármit. A film egyébként több fesztiválra is eljutott, és főleg a keleti országokban kedvelték, például Indiában és Kínában.

Nagyon érdekes életutat járt be, pályája kezdetén mentőápoló és műtőssegéd is volt. Mikor érezte úgy, hogy a műtétekről végleg átvált a művészetekre?

– Engem a színház már gyerekkorom óta érdekel. Tizenévesen is azt terveztem, hogy írok, rendezek, színházat vezetek… Tudatosan készültem erre a pályára, csak úgy gondoltam, hogy előbb szükségem van bizonyos élettapasztalatra és olyan élményekre, amelyek meghatározzák a személyiségemet. Minden korábbi munkahelyemről zokogva távoztam, mert szerettem ott lenni, de tovább kellett lépnem egy új irányba. A színház mellett a televízió kezdett el foglalkoztatni, a forgatókönyvírás, ami közel áll a drámaíráshoz, onnan viszont már nagyobb lépés volt a film. Ezek mind lépcsőfokok.

Szabadkán a Kosztolányi Dezső Színházban nagy sikerrel játszották nem is olyan régen a Boldog bolondok című darabját. Mi ihlette meg a megírására?

– Ez is érdekes. Azt hittem hagyományos darabot írtam Mozartról és a feleségéről, azután a Kosztolányi Dezső Színházban kiderült, hogy egy alternatív darabot. Meglepett, de nagyon tetszett. Mozart kapcsolatában a feleségével van egy olyan viszony, ami, úgy gondoltam, hogy rímel a saját életemre. Boldog házasságban élek, de ez magába foglalja a gyötrelmeit és a gondjait is. Valahogy ezt megéreztem Mozartnál is. Nem szeretek egyébként nagy szerzők életében vájkálni, de ez most így sikerült.

Hasonlóképp a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színészeivel mutatta be a Zentai Magyar Kamaraszínház, ugyancsak nagy sikerrel, a Liselotte és a május című darabját. Ez a műve hogyan született meg?

– Egy grazi színháznak készült, egy grazi színésznek, aki azt mondta, hogy szeretne egy olyan előadásban játszani, amelyben többször lehet különböző módon meghalni. Hazamentem, megírtam, és be is mutatták Grazban. Szakmailag nem tudnék mit mondani ezekről a darabjaimról. Elfogult vagyok, szeretem mindkettőt. Azt azonban mindenképpen elmondanám, hogy akármikor Vajdaságban bemutatókon jártam, azt láttam, hogy összegyűlnek színészek, színházi emberek, színházszeretők és együtt ünnepelnek. Magyarországon az ilyesmi elképzelhetetlen. Egy budapesti bemutatón soha nincs ott egy másik színház igazgatója, vezetője.

Lukács Melinda

Forrás: magyarszo.com