Tiszatájonline | 2012. június 4.

Nathalie, Nathalie

STÉPHANE ÉS DAVID FOENKINOS: NATHALIE MÁSODIK ÉLETE
Az ifjú és gyönyörű Nathalie Kerr boldogan él szerelmével, François-zal (Pio Marmai), mígnem egy napon férjét futás közben halálos baleset éri. Itt kezdődik a Foenkinos-testvérek első filmje. Az ifjú és gyönyörű Nathalie Kerrt természetesen Audrey Tautou játssza […]

STÉPHANE ÉS DAVID FOENKINOS: NATHALIE MÁSODIK ÉLETE

Az ifjú és gyönyörű Nathalie Kerr boldogan él szerelmével, François-zal (Pio Marmai), mígnem egy napon férjét futás közben halálos baleset éri. Itt kezdődik a Foenkinos-testvérek első filmje.

Az ifjú és gyönyörű Nathalie Kerrt természetesen Audrey Tautou játssza, és a filmnek, ha leginkább arról is szól, hogy Audrey Tautou mennyire ifjú és gyönyörű, ezt nem vethetjük a szemére. Jó ízlésű, biztos kezű rendezés ez a debütálás, nem érződik rajta sem az első filmek szokásos esetlensége, sem a mindent mondani akarás klasszikus hibája. Audrey Tautou-n kissé talán sokszor felejtik rajta a kamerát, de már sok filmben bizonyított, jól bírja, az arca, premier plánjai, szűk szekondjai nem koptak még el, talán soha nem is fognak.

A Nathalie második életében Wong Kar-Wai líráját (annak nosztalgiája nélkül) és a francia vígjátékok könnyedségét élvezhetik az erre fogékonyak, némi skandináv helyzetkomikummal. Wong Kar-Wait idézik a lassítások, a filmelbeszélés megállítása egy-egy zenei betéttel, de a távol-keleti mester melankóliája és ironikus nosztalgiája már nem jelenik meg. Helyette egy olyan világban járunk, ahol a nagymama örül a fiataloknak, a barátok mindig ott vannak, a család segítőkész és támogató, olyannyira, hogy ezen még viccelődni is lehet, és ez megnyugtató.

A rendezést és a vágást dicséri, hogy ez a film meri és tudja használni a filmnyelv lehetőségeit. Két jelenet között kapcsolat lehet egy gesztus, vagy éppen a sötétség is, és ez nagyon elegáns átkötéseket eredményez. Jó érzés olyan filmet nézni, amelynek rendezői nem nézik közönségüket annyira hülyének, hogy mindig kiírják, három évvel később.

A filmet Audrey Tautou-nak nem is egészen egyedül kell elvinnie. Ott van partnere, a lehetséges új társat alakító François Damiens. A svéd bevándorlóként Párizsban dolgozó Marcus Lundl kopaszodik, rosszul szabott pulóverekben jár, és nagyon esetlen, de egyszer csak Nathalie megcsókolja, és innentől kitölti a filmet kettejük finom játéka. Ebből a finom játékból nem derül ki semmi rendkívüli az emberi létezésről, de jó nézni, és nem is a mélylélektan volt itt a cél. Ezt a szerénységet jó ízléssel tartja meg végig a Foenkinos-testvérek első rendezése.

Galántai László