Tiszatájonline | 2024. szeptember 28.

Nagy pénz, kis foci

LEPATTANÓ

SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA
A „kis foci” estünkben arra utal, hogy a filmbeli játékot asztalon játsszák, a „nagy pénz” jelentésének megfejtését pedig a leendő nézőkre bízzuk.

A Lepattanó Vékes Csaba harmadik nagyjátékfilmje. A Hetedik alabárdos (2017) úgyszólván visszhang nélkül ment le a mozikban, pedig a valaha nem is olyan sikertelen Inkubátor program akár meghozhatta volna a rendező ismertségét. A Szia, életem 2022-ben készült el, és a közönség valamint a kritika nem fogadta rosszul – kedves kis film volt, a középfajú vígjáték műfajának egyik viszonylag jó sikerült képviselője. A Lepattanó tulajdonképpen az előző film hangnemét folytatja, amennyiben újra a vígjáték kicsit groteszk, kicsit erősebb színekkel dolgozó változatát képviseli. Ebben a minőségében a film talán a Pesti balhé (Lóth Balázs, 2020) vagy a Nyugati nyaralás (Lévai Balázs és Tiszeker Dániel, 2022) vonalát folytatja. A beharangozók valami miatt retró-vígjátéknak mondják, nekem úgy tűnik, hogy némileg alaptalanul, hiszen a film jól érzékelhetően a jelenben játszódik, igaz van benne valami kopottság és ódivatúság. Pontosabban mindezt a szereplők ruhái és autói mutatják, tulajdonképpen nem világos, miért vannak csehszlovák jellegű melegítőbe öltöztetve, illetve miért ültetik őket Ladákba és Barkasokba.

A cselekmény középpontjában tehát az asztali foci van – erre a megnevezésre a szereplők azonnal idegbe jönnének, mert nem asztali és nem gombfoci ennek a nagyonis komoly sportágnak a megnevezése, hanem szektorlabda. A játék kialakulását és szabályait az RSZK nevű egyesület két tagja mulatságos módon magyarázza el két rajongólánynak – a film végére mindkét szektorfocista nagymenő lesz, így hát a lányok is elkezdenek érdeklődni irántuk.

A film alkotói valójában mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a cselekményt milyen időkeretbe helyezzék, hiszen a mobiltelefonok mellett negyvenéves verdák jelennek meg, a helyszínek pedig mintha ki lennének szakítva az időből – érthetetlen a váci cementgyár mellé épített büfé, pontosabban a büfé helyének szerepe, az viszont igaz, hogy a gödöllői művház épülete mintha a hetvenes években kövült volna meg, hogy aztán így is maradjon további ötven évre. Az is igaz lehet továbbá, hogy a szektorlabda mint sportág magával hozza a múlt valamiféle szellőjét – nyilván tévesen képzeli az ember, amint öreg fazonok próbálnak a különleges asztal fölé görnyedni a fájós derekukkal. Egy pillanatra sem szabad persze könnyelműen megítélni a hasonló elfoglaltságok megszállottjait, hiszen ahogy a filmben többször elhangzik, a játék jó buli, szép hobbi és a társasági élet nagyszerű alkalma.

Nagy Viktor Oszkár 2020-as Becsúszó szerelem című filmje juthat még a közelmúlt magyar mozijai közül az ember eszébe – azt is sportvígjátéknak hívták, és tényleg, mindkét darabban a foci különféle változatai szolgáltatták a komikus helyzeteket, no meg a sportágak rajongói és művelői. A Becsúszó szerelemben Thúróczy Szabolcs volt a főszereplő, akinek a focihoz való vonzódását simán elhisszük, hiszen tehetségesen nyúl a labdához, látszik az érzéke a dologhoz. Scherer Péter a Lepattanóban mintha Thúróczy Szabolcs kicsit idősebb, tíz évvel későbbi változata lenne, kora hatvanasként jobban illik hozzá az egészen kispálya.

A Lepattanó örököl valamit a black comedy műfajából is, hiszen helyenként kicsit morbid, gyakrabban nyers, sőt, helyenként mintha erős humorokat vonultatna fel – a hasonló őrült komédiák hősei szó szerinti és valódi kispályások. Igazi panoptikumot képeznek, hiszen nemcsak az RSZK játékosai lúzerek, hanem ellenfeleik is, akiket talán valamiféle húsipari vállalkozás támogat. Ha már a támogatók, és a „nagy pénz” itt nem részletezendő képviselői: a film nagy dobása Patrick Duffy szerepeltetése – a Dallas Bobbyja ugyancsak hoz magával jó adag retrót, azt azonban nehéz elhinni a színésznek, hogy szerepe szerint magyar származású, a film meg sem kísérli ezt ábrázolni. Patrick Duffy a vele készült friss beszélgetésekben mindenesetre elmondta, hogy fogalma sincs az asztali foci semmiféle változatáról, és a sportágat nem próbálta ki sem a forgatás alatt, sem utána.

Mindezzel talán sikerült érzékeltetnünk a Lepattanó tarka világának összetevőit: kicsit végiggondolatlan és bizonytalan szerepű retró, egy kis vásári komédiázás, vaskos humorok nőkkel és még vaskosabbak a nőktől rettegő férfiakkal kapcsolatban, ilyesmi összetevőkből áll ez az egész. A cselekményvezetés következetlenségei a hasonló őrültségek esetében kevésbé ütköznek ki, hiszen a szereplők legnagyobb része ütődött, a tetteik semmiféle észérvekkel nem magyarázhatók, a helyszínek és a tárgyi világ szedett-vedettsége pedig illeszkedik ehhez a forgataghoz. Az alkotókat dicséri viszont a cselekményszálak ügyes összekapcsolása, néhány szereplő telitalálat-szerű megalkotása (ilyen a dadogós lány, akit Waskovics Andrea játszik nagyszerűen, de ilyen Rába Roland is a suta hentes szerepében), vannak azért továbbá ízlésesebb poénok is. Nem mondom, hogy a világ és az év legnagyobb alkotása, de azért annál többet ér, hogy négyen üljenek be rá egy közepes méretű bevásárlóközpont mozijában – szomorú látvány egy vidámnak szánt filmmel kapcsolatban.

Szíjártó Imre





 

Lepattanó. Magyar film, 2024

Szereplők: Scherer Péter, Derzsi Dezső, Waskovics Andrea, Patrick Duffy, Elek Ferenc

Forgatókönyv: Vékes Csaba, Gönye László. Operatőr: Dévényi Zoltán. Vágó: Gotthárdi Balázs. Zeneszerző: Kovács Márton. Producer: Roskó Péter

Rendezte: Vékes Csaba