Mostan Nintendóról álmodom

8 BITES KARÁCSONY

TÓTH EMESE KRITIKÁJA
Karácsony közeledtével rengeteg olyan film készül vagy kerül újra reflektorfénybe, amelyekre az év többi napján talán kevésbé fókuszálunk. Az ünnepi filmek sajátja, és bevett formulája évek óta jól bevált recept, kiváltképp az Igazából szerelem (Love Actually) műfajteremtése nyomán.

Szimpatikus, vagy kevésbé szimpatikus főhősök számos kalandot átélve elkezdik értékelni az ünnep valódi jelentését, gyakorta szerelembe esnek, happy end, nem is kell, hogy feltétlenül többet adjanak ennél, ám az utóbbi években futószalagon jöttek azok a színes-szagos alkotások, amelyek pontosan erre a formulára apellálva mégis csak a felszínt kapargatták és elfelejtették belőle a szívet és az értelmet. Talán a nagyon közelmúltban kezdett el valamiféle új reneszánsz korba lépni a karácsonyi filmek műfaja, ott van például a Lars von Trier Melankóliájára némely hangulatelemében hasonlító brit feketekomédia a Silent Night, a tavalyi év egyik kellemes meglepetése az imádnivaló leszbikus párról szóló Happiest Season, idén pedig a szintén üdítően felvilágosult Single All The Way, amelyben a homoszexuális férfi szereplő szintén nem egy heteroszexuális főhős vagy főhősnő sidekick karaktere, hanem teljes jogú főszereplője, vagy magyar viszonylatban a hazai romantikus komédia gyártástól idegen módon szellemes és az egyszerűségével megkapó Nagykarácsony, amelyben szintén nem csak tökéletes és csodaszép emberek lelnek boldogságra.

Az idei év egyik legjobb darabja azonban a 8 bites karácsony (8 bit Christmas), amely hatalmas nosztalgiabombával és jelentőségteljes tanulságokkal egyszerre kecsegteti nézőit. Michael Dowse filmje Kevin Jakubowski azonos című regényén alapul, és a történetben Jake Doyle (Neil Patrick Harris) imádnivalóan pimasz kislányának meséli el annak a történetét, hogyan vadászott kisfiúként első Nintendo konzoljára, és a vadászat szó kicsit sem túlzó a cselekmény ismeretében. A 8 bites karácsony remekel a 80-as évek hangulatának megalkotásában – külön pirospont a görkorcsolyapályán rendezett szülinapi ünnepség atmoszférájáért – és a manapság oly divatos 80-as és 90-es évek valamivel sötétebb Állj mellém! (Stand by Me) vagy Stranger Things romantikájával szemben stílusával inkább a A repülő osztály (Das fliegende Klassenzimmer, Erich Kästner műve alapján) és a Kincsvadászok (Goonies) fonalát veszi fel. A film – bár Neil Patrick Harris és a Jake apját megformáló Steve Zahn a húzónév – egyértelműen a kis Jake (Winslow Fegley) jutalomjátéka. Sokaknak talán elsőre Kevin McCallister jutna eszébe, Jake azonban jóval életszerűbb figura, sokkal inkább beszél és viselkedik úgy, mint egy valódi tizenkét éves fiú és nemtől függetlenül magunkra ismerhetünk őrületében, legalábbis azok, akik tudják, milyen a 80-as vagy a 90-es években gyereknek lenni, amikor tényleg szinte elérhetetlen volt, az, amit ma két kattintással meg tudunk rendelni.

A maga gyermeteg türelmetlenségével és irreális Nintendo imádatával teljesen visszahozta a még rám és kortársaimra is jellemző euforikus állapotot. Akinek ez ismerős, az érteni fogja, miért annyira zseniális az a jelenet, amikor például a szökőévente plázába beszabaduló Doyle család kicentizett büdzsével próbálja másfelé terelni gyermekeik érdeklődését, bármennyire is szeretnék ugyanis boldognak látni csemetéjüket, az anyagi helyzet az anyagi helyzet. Vagy amikor az apuka feketén és így lényegesen olcsóbban szerez egy Buci Babát, mert az pedig Jake húgának nagy vágya (igen ehhez hasonló darab Magyarországon is népszerű volt). Ez a hevesen, távolból vágyakozó attitűd remek kontrasztba kerül a város egyik leggazdagabb családjának igencsak autoriter csemetéjével, aki az egyetlen Nintendo konzol-birtokló, és jó kezdő kapitalista módjára arcátlanul kihasználja kortársait; ajándékokért cserébe a kevésbé jó anyagi helyzettel rendelkező gyerekek pár órát játszhatnak nála. Ennek azonban egy váratlan esemény gátat szab, így Jake és hasonlóan motivált társai kezükbe veszik az irányítást, hogy megszerezzék saját konzoljukat. Az alapvetően egyszerű motiváció és történet dacára előkerül a ma is aktuális való élet örömei (friss levegő!) versus a technika által kínált alternatív valóság örök szembenállása. Mintha csak ma elhangzó mondat lenne, amelyet az egyik felnőtt szereplő is megfogalmaz, miszerint a technika eluralja majd a világot, ha a Nintendo őrület így folytatódik, és ezt hibátlanul ráhúzhatjuk az okostelefonokkal és közösségi médiás platformokkal telített jelenünkre is, de irrealitását és indokolatlan demisztifikálását is pellengérre állítja, vagyis megkérdőjelezi az igencsak toxikus „én jobban tudom, mi kell a gyereknek”, valamint a „technika elbutítja a gyereket” filozófiát.

A 8 bites karácsony azonban nem ezt a kérdést akarja szétcincálni és újsütetű igazságtételt kínálni, sokkal inkább szeretné azt az abszurditást górcső alá venni, amely akár a vágyott tárgyért vívott harcot, akár az ellene irányuló keresztes hadjáratot jellemzi. A jelenséget, hogy amíg valamit ész nélkül kergetünk, addig gyakorlatilag elmegy mellettünk az élet és tényleg elfelejtünk például olyan egyszerű dolgokat is, mint annyit mondani szeretteinknek az ünnepek során, hogy ’Boldog karácsonyt!’. Egyértelmű negatívuma azonban, hogy Jake barátainak jellemébe alig nyerünk betekintést, sajnos egyikük sem kerül alaposabb kifejtésre, pedig fantasztikus kis figurákról beszélünk, akik kellő diverzitást hozhattak volna a fiú történetébe. Sokkal többet hallgattam volna Tammy Hodges (Brielle Rankins) csípős megjegyzéseit és még Jagorski-hoz (Cyrus Arnold) is hozzáadtam volna egynél több dimenziót, hiszen végeredményben ő sem volt több vagy kevesebb, mint a főhős, ő sem ok nélkül viselkedik úgy, ahogy. A film vége pedig – teljesen spoilermentesen – elhozza azt az érzelmes szálat is, amire egy ízig-vérig karácsonyi filmet nézve valljuk be abszolút igényünk van, de nem viszi túlzásba, pont addig hatol a lelkünkig, ameddig kell és kerek, tanulságos lezárása ez Jake történetének, továbbá remekül fokozza és tartja fenn a végsőkig az érdeklődést, hogyan is került végül a férfi tulajdonába az álomtárgy.

A 8 bites karácsony megtekinthető az HBO Go kínálatában: https://hbogo.hu/filmek/8-bites-karacsony