tiszatáj | 2013. szeptember 16.

Köszönöm, jól

MAGYAR–SZLOVÁK FILM
Mindenképpen figyelemreméltó, ha a nagyvilágban magyar érdekeltségű kultúra születik. Különösen az, amikor az úgynevezett határon túli közösségek egyikében. Prikler Mátyás munkája nem csupán a fentiek miatt kivételes esemény: A Köszönöm, jól nagyszerű film… – Szíjártó Imre kritikája

MAGYAR–SZLOVÁK FILM 

Mindenképpen figyelemreméltó, ha a nagyvilágban magyar érdekeltségű kultúra születik. Különösen az, amikor az úgynevezett határon túli közösségek egyikében. Prikler Mátyás munkája nem csupán a fentiek miatt kivételes esemény: A Köszönöm, jól nagyszerű film.    

Ha egy pillantást vetünk a kortárs szlovák filmre, kiderül, hogy milyen sokrétű és termékeny kapcsolatok fűzik össze a magyarsággal és képviselőivel – akár Prikler Mátyás munkássága is jelzi a szlovákiai magyar alkotók jelenlétét. A Köszönöm, jólt az idei Titanic fesztiválon mutatták be, a tavalyin pedig Bárdos Judittal találkozhattunk Zuzana Liová A ház című művének egyik főszereplőjeként (az apa szerepében azt a Miroslav Krobotot láthattuk, aki Tarr Béla színésze – de a kapcsolatok ezen vonulatáról majd később). Bárdos Judit példája mutatja, hogy a szlovákiai magyar színészek kevésbé tudnak magyarként megnyilatkozni, ha ezt a szerepük másként rendeli. Érdekes ebből a szempontból Peter Bebjak Barackszigete (2011), ám nem csak azért, mert Cserhalmi György játszik benne, hanem Mokos Attila részvétele miatt, aki viszont a Köszönöm, jól egyik központi figurája, elképesztően nagy alakítással. A Baracksziget a szlovákiai Komárom térségében játszódik, cselekménye tulajdonképpen az ottani magyarok néhány képviselőjének sorsára és a kétnyelvű együttélésre épül. Magyar gyökerekkel rendelkezik az idei Titanic egyik díjazott filmjének rendezője – Mira Fornay Kutyám, Killer című munkája a szlovák-cseh határon játszódó történet a hétköznapi idegengyűlölet megnyilvánulásairól (a film a Titanic különdíját kapta). A Barackszigethez hasonlóan részben szlovákiai magyar témát dolgoz fel Martin Šulík Cigány (2010) című filmje, hiszen a főszerepet tulajdonképpen a részben magyarnyelvű szlovákiai roma közösség tagjai játsszák, valamennyien nem hivatásos, natúrszereplők. A szlovák-magyar kapcsolatok harmadik módja a szlovákiai magyar alkotók munkássága és az ottani magyar tematika mellett a magyarországi résztvevők jelenléte. Cserhalmi György egyik szerepéről megemlékeztünk – ő egyébként cseh filmben is szerepelt –, említsük meg itt további példaként a kortárs szlovák film egyik legnagyobb vállalkozását. Mariana Čengel-Solčanská A repülő Ciprián legendája (2010) című történelmi kalandfilmjéről van szó, amelynek főszereplője a szlovák Leonardo da Vinci, egy különleges képességekkel megáldott szerzetes a szlovák-lengyel határon található kolostorból. A nemzetközi stábban felbukkan Bicskey Lukács jellegzetes alakja.

De térjünk vissza a Köszönöm jólra. Bevezetéséképpen és egyúttal a határon átnyúló kapcsolatok leltárjának zárásaként érdemes megemlékezni arról, hogy a film milyen elképesztő erővel és ugyanakkor tapintattal mutatja be a kétnyelvűség meghatározta együttélés hétköznapi megnyilvánulásait. A film központi témája egyébként nem a nemzeti közösségek kapcsolata, ami nagyban hozzájárul a történet egyetemes tartalmaihoz: a kisembersorsok alakulását a legkevésbé sem a nemzeti hovatartozás határozza meg, hiszen minden szereplő hogy úgy mondjam alanyi jogon vesztes.

A film három történetet sző össze ugyancsak kivételes érzékkel: Miroslav, a vállalkozó, a Béla nevű nyugdíjas és Attila fia ugyan külön-külön epizódok főszereplői, de a forgatókönyv – amelyről majd meg kell emlékeznünk – finom átjárásokat teremt közöttük. A film csúcspontja a hosszadalmas lakodalmi jelenet, amelyben valamennyi szereplő összeverődik, hogy a közöttük levő sem számukra nem ismert, sem a nézőnek nem világos kapcsolatokra fény derüljön. Ez a lagzi a csehszlovák új hullám legjobb pillanatait idézi, amennyiben rögtönzéses módszerével az életből ellesettnek tűnik, ugyanakkor a maga keresetlen módján súlyos társadalmi bajokra képes rámutatni. Családon belüli szeretetlenség (Béla és a felesége viszonya), alkoholizmus (tulajdonképpen mindenütt), széteső családok (a vállalkozó és a filmben Attilaként szereplő férfi sorsa) úgy kerül itt bemutatásra, hogy tulajdonképpen egészen egyszerűen semmi lényeges nem történik. A kínos helyzetek (ugyancsak kiemelkedően erős ebből a szempontból a családi halotti tor jelenete) fájdalmasan ismerősek lehetnek – a film lassú aprólékossággal térképezi fel a félresikerült életek sorozatát. Megismétlem, hogy az ábrázolásmód nem tesz különbséget magyar és szlovák, látszólag sikeres üzletember és panellakó között, itt nagyon kegyetlen társadalmi körképpel szembesülünk.

A Köszönöm, jól ábrázolási módszere sokat örököl a Tűz van, babám vagy a Fekete Péter mikrorealizmusából, de a nézőben nyilván felidéződik a Családi tűzfészek több jelenete vagy a Budapesti iskola más filmje is. Nem készülnek ma már ilyen filmek, de a felfogás, a stílus és hát az eredmény meglepően élő. Nincs ellentmondás, Prikler Mátyás nem egy annak idején valóban kifáradt alkotói eszköztárat porolt le, hanem a dokumentarista játékfilmet keltette új erőre. Különösen érdekes, ahogy a film a hivatásos színészeket és a natúrszereplőket együtt mozgatja. Furcsa módon az utóbbiaknak van könnyebb dolguk, hiszen tulajdonképpen önmagukat, vagy az énjükhöz közel álló figurát kell nem is annyira eljátszaniuk, hanem egyszerűen megjeleníteniük. A színészvezetés – és a rendezői koncepció – győzelme a hivatásos színészek szereplésén mérhető le: így lehet eszköztelenül, mindenféle külsődleges megnyilvánulás nélkül visszaadni, ami tulajdonképpen nem fontos, nem látványos, de megrázóan drámai. Nem röhögünk, hanem szörnyülködünk magunkon.

Szíjártó Imre

Köszönöm, jól. Magyar–szlovák film (2013)

Rendezte: Prikler Mátyás, forgatókönyv: Marek Leščák, Prikler Mátyás, zene: Dušan Kozák, operatőr: Peter Balcar, Milan Balog, producer: Prikler Mátyás, vágó: Moroš Šlapeta, Cséplő Zsuzsa.

Szereplők: Mokos Attila, Miroslav Krobot, Várady Béla, Vladimir Obšil, Zuzana Mauréry