tiszatáj | 2021. szeptember 23.

Kéznyújtás a tanácstalan férfiak felé

ENYEDI ILDIKÓ FILMJE, A FELESÉGEM TÖRTÉNETE A SZEGEDI FESZTIVÁLON
Megtelt az 5. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál névadójáról elnevezett nagyterem kedden a Belvárosi Moziban, ahol az idei seregszemle megnyitója után Enyedi Ildikó új filmjét, A feleségem történetét láthatta a közönség. A vetítést követően a rendezővel és Láng Imola látványtervezővel Sághy Miklós filmesztéta beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

ENYEDI ILDIKÓ FILMJE, A FELESÉGEM TÖRTÉNETE A SZEGEDI FESZTIVÁLON

Megtelt az 5. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál névadójáról elnevezett nagyterem kedden a Belvárosi Moziban, ahol az idei seregszemle megnyitója után Enyedi Ildikó új filmjét, A feleségem történetét láthatta a közönség. A vetítést követően a rendezővel és Láng Imola látványtervezővel Sághy Miklós filmesztéta beszélgetett.

Ötödik alkalommal rendezik meg a Szeged Oscar-díjas szülöttjéről, Zsigmond Vilmos operatőrről elnevezett nemzetközi filmfesztivált. A szombatig tartó idei seregszemlére is nagy volt az érdeklődés, 72 nagyjátékfilmet, 58 kísérleti filmet, 288 rövidfilmet neveztek az alkotók a világ minden tájáról. A tíztagú zsűri 11 nagyjátékfilmet és 30 kisfilmet válogatott a versenyprogramba. A fesztivál kedd délelőtt hagyományosan azzal indult, hogy megkoszorúzták az emléktáblát Zsigmond Vilmos Dobó utcai szülőházának falán, majd délután a Kövér Béla Bábszínház művészei a Dugonics térről indulva óriásbábos felvonulással hívták fel a figyelmet a filmes seregszemlére.

– Öt év alatt öt kontinensről közel kétezer filmet neveztek a fesztiválra, minden egyes bemutatott film kapocs Szeged és a nagyvilág között. Azt gondolom, nagyon jól tette az önkormányzat, hogy a film palotájának felújította ezt a gyönyörű, patinás épületet, amely a 21. századi közegben is megállja a helyét, már megjelenésében is csodálatos élményt nyújt a szegedi filmbarátok számára. Mindannyian nagyon érzékenyek vagyunk mindarra, ami a filmcsinálókkal történik, beleértve a filmes művésszé válás intézménye, az SZFE körül megjelent politikai agressziót is – hangsúlyozta a Belvárosi Moziban megnyitó beszédében Kozma József önkormányzati képviselő, a város kulturális bizottságának elnöke, aki köszönetet mondott a fesztivál résztvevőinek és szervezőinek.

– Az elmúlt öt évben sikerült a fesztivált Zsigmond Vilmos szelleméhez hűen létrehoznunk, és az ő elvei mentén megrendeznünk. Úgy érzem, mindig olyan alkotókat sikerült díjazunk, akik ugyanolyan tehetséggel, hittel és elszántsággal dolgoztak, mint Zsigmond Vilmos – mondta Szabó Éva Andrea, a Belvárosi Mozi vezetője, a nemzetközi filmfesztivál alapítója és művészeti vezetője.

Már az operatőri seregszemle első napja is vonzónak bizonyult a közönség számára: nyitó filmként – még a hivatalos hazai premier előtt – Enyedi Ildikó A feleségem története című, Léa Seydoux, Gijs Naber és Louis Garrel főszereplésével nemzetközi koprodukcióban készült romantikus filmdrámáját adták a teljesen megtelt ötszáz fős nagyteremben. A vetítést követő közönségtalálkozón a rendezővel és Láng Imola látványtervezővel Sághy Miklós filmesztéta beszélgetett, az alkotókat a nézők is kérdezhették.

Az est házigazdája azzal indított, hogy a film Füst Milán regénye alapján készült, amit személyes kedvencének nevezett, és úgy értékelte, ez egy férfi regény abban az értelemben, hogy egy férfi elbeszélője van, aki a saját és felesége történetét meséli, kommentálja a saját nézőpontján keresztül. Vagyis egy nagyon maszkulin regényről van szó, így érdekes lehet, hogy a rendezőnőt mi vonzotta ebben.

– Azt hiszem, Füst Milánnak nem az volt a célja, hogy egy maszkulin regényt írjon, persze mint férfi, nem tudott mást írni. Störr kapitány személyiségén keresztül inkább az általánosan emberivel akart foglalkozni. Ha ehhez a regényhez 2019-ben – akkor kezdtünk el a filmen dolgozni – egy nő hozzányúl, akkor óhatatlanul fölerősödik az a fajta egzotikum, amit az a maszkulinitás, férfilét jelent. A férfiak fura, különös lények, akiket érdemes megfigyelni és megfejteni, én valami ilyesmire próbáltam vállalkozni. Megértéssel és empátiával beleképzeltem magam ezeknek az egzotikus lényeknek a helyzetébe – mondta nem kis derültséget keltve Enyedi Ildikó, aki arról is beszélt, Füst Milán regénye és a film is tulajdonképpen a bolygó hollandi legendájából inspirálódott.

Mennyire érdekelte a korszak, és annak a független, önálló, kicsit titokzatos, emancipálódott nőtípusnak a megjelenése, amely az 1920-as évek változásaival, többek között a dzsesszel együtt született meg – kérdezte a rendezőtől a filmesztéta.

– A flapperekhez, azaz a korszak igazi lázadó nőihez képest Lizzy nem egy lázadó személy. Abban a korban, azon túl, hogy levágatták a nők a hajukat és a szoknyájuk hosszát, valamint elkezdtek dacosan dohányozni, az anyagi függésük, kiszolgáltatottságuk még sokáig megmaradt, Nyugat-Európában egészen a hetvenes évekig. Lizzy Füst Milán regényében a vágy titokzatos tárgya, amellett egy tépelődő, kereső nő, akinek megvan a maga soha el nem mondott, soha ki nem fejtett, soha meg nem értett fájdalma, sorsa – és múltja annak titkaival. Nem egyszerűen egy femme fatale titokzatosságot épít fel Füst Milán. A mi Lizzynk is ilyen, fontos volt, hogy egy igazi, háromdimenziós, megfejtésre méltó embert tudjunk Léa Seydoux-val közösen megalkotni. Lizzy valami elemi dolgot tud az életről. Nem azért, mert nő, de ösztönösen túllép azon a maszkulin elvárásrendszeren, amiben Störr kapitány nevelődött, és amiben jól is teljesített a hajóján – magyarázta Enyedi Ildikó, aki szerint mindannyian ebben a kontrolligényben nevelődtünk, és az együttélés helyett erre van felépítve az életünk. –

– Ez a belénk nevelt életszemlélet – az ember legyen ura a saját életének, kontrollálja a kapcsolatait, a környezetét és akár a természetet is –, erre van felépítve az életünk. Valaminek a része lenni helyett valaminek az irányítója lenni. Ez az életszemlélet most égeti föl a bolygónkat, és teszi lakhatatlanná. A férfi-nő szerepek újraírásától függetlenül is van egy sürgető, hatalmas igény – lehet, hogy már késő is –, hogy gondoljuk újra az életünket, a világban való szerepünket. A mi filmünkben Lizzynek van ilyenfajta tudása, és e körül botorkál Störr kapitány.

Sághy Miklós szerint a film amellett, hogy egy szerelmi történet, ismeretelméleti utazás is, fontos benne a természet, a tenger és a szárazföld viszonya is. Enyedi Ildikó  arról is beszélt, hogy a protestáns, büszke Hanza-város, a férfias Hamburg vörös téglás, jellegzetes raktárnegyede, ahol forgattak, világörökségi terület is. Láng Imola látványtervező szerint másképp kellett ezekben a hajókhoz kötődő színhasználatú, szűkebb, szövevényesebb terekben dolgozni, mint a katolikus, nőies Párizs fényesebb, tágasabb, átláthatóbb helyszínein. A csodálatos képeket komponáló Rév Marcell operatőrnek a világítást is másképp kellett megterveznie.

Több kulisszatitkot is elárult Enyedi Ildikó, például megtudhatta a közönség, hogy a Störr kapitány szerepére eredetileg kiválasztott norvég színésszel már próbafelvételeket is készítettek Hamburgban, a ruháit is legyártották, de ahogy ránézett az arcára, nem látta a filmet. A kapitányt végül megformáló holland Gijs Nabert annak köszönhette, hogy tanít: az egyik diákja diplomafilmjében látta meg.

– Ez a film rólunk és a máról is szól. Arról az elbizonytalanodásról, ami talán néhány jó szándékú férfinak a sajátja, mert amiben nevelődött, azt újra kellene értékelnie, de nem igazán kap kapaszkodókat ahhoz, hogyan is kellene újraértékelnie. Női szemmel Störr kapitány egy szeretetreméltó figura, aki a szárazföldön nincs elemében. A metoo mozgalom elindulása utáni hónapokban kezdtük el a film előkészítését. Ez egy kedves kéznyújtás szeretne lenni azok felé a férfiak felé, akik most egy kicsit tanácstalanok. Szerettem volna egy megérthető, átélhető, szeretni való férfit mutatni – fogalmazott Enyedi Ildikó, aki azt is elárulta, hogy a filmben látható bálnákról stock felvételeket használtak, a rengeteg elszívott cigaretta nagy része herbál termék volt. Azt is megtudhatta a közönség, hogy a következő filmjét a 94 éves csodálatos színésznővel, Békés Italával tervezi, aki a Testről és lélekről idős takarítónőjét játszotta. Az új sci-fi filmben, ami 2170 körül játszódik, Békés Itala egy kis cyborgot alakít, aki egy biodómban él, és előfizet egy nagy audiovizuális könyvtárra, ahol az emberiség összes audiovizuális emléke hozzáférhető. Eszébe jut, hogy gyerekkorában valamit látott, ami igazából nem is úgy volt. Elkezdi kinyomozni a korabeli utcai biztonsági kamerák, mobiltelefonok videófelvételei segítségével, hogy mi történhetett a múltban. Melléktermékként megjelenik majd a filmben mindaz az abszurditás is, amiben mi ma élünk.

H. Zs.

  

A szerző fotói