Tiszatájonline | 2023. január 18.

Érettségi tétel

JÖVŐ NYÁR

SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA
Tizennyolc évesnek lenni önmagában is teher – persze megvannak a kor áldásai is –, de ha a szereplők életébe hozzáadott drámák lépnek be, a nemzedéki közérzet történetéről beszélhetünk.

A kortárs érettségizők immár a sokadik magyar filmben jelennek meg, érdemes ezeket felidézni és összevetni a Jövő nyárral. Hartung Attila alkotása (FOMO – megosztod és uralkodsz, 2019) egy középiskolás osztály napjait a közösségi oldalak használatának problémáiba illeszti, a Zanox – kockázatok és mellékhatások (rendezte Baranyi Benő, 2022) fekete komédia ugyancsak a korosztály tagjairól, az Együtt kezdtük (rendezte Kerékgyártó Yvonne, 2022) azért foglal el különleges helyet a sorban, mert nemcsak az érettségi pillanatát mutatja meg, hanem a hőseit tíz évvel tovább kíséri. A négy filmet érdemes nemzedéki közérzetfilmként nézni, hiszen nemcsak arról beszélnek, ami foglalkoztatja a fiatalokat, hanem sajátos módon arról is, ami nem érdekli őket. Közös lehet bennük a szereplők állandó és folyamatos jelenidő-érzékelése: úgy tűnik, hogy a korosztály számára a tegnap gyorsan felejthető és felejtendő pillanat, a jövő pedig tökéletesen érdektelen valami. Mindebből ered, hogy a szereplők egyesével és csoportként valamiféle időbeli ürességben mozognak: a FOMO folyamatos élőzései azt eredményezik, hogy csakis az itt és most érdekes, a Zanox szereplője varázsszereket szed a valóság ellen, az Együtt kezdtük pedig a történet tíz éves kiterjesztése ellenére beleragad a kisközösség gondjaiba.

Kárpáti György Mór filmje mintha valamennyi fenti rokonához viszonyítva továbblépne a szereplői horizontjának térbeli és időbeli szűkítésében, így a Jövő nyár klausztrofóbiásabb a társainál. Ami a helyszíneket illeti, a film cselekménye egy erdőbeli táborra korlátozódik, ahol az iskolai osztály tagjai színházi gyakorlatokat folytatnak, a cél talán a Rómeó és Júlia bemutatása. Ha közülük valaki eltávolodik a tábor helyszínétől, az nem tágítja a cselekmény köreit, sőt, még zártabbá teszi az egészet, mert másfajta sűrítést eredményez, ezúttal lélektanit. A csoport tagjainak tehát semmiféle kapcsolatuk nincs a külvilággal, innen ered a film pszichodráma jellege – amint ezek a helyes lányok és ugyancsak helyes fiúk egymásra szabadulnak, elkezdődnek az egotripek, a vádaskodások és a törvényszerű féltékenykedések. A film tehát nemcsak a bejátszott tér szempontjából van minden oldalról lezárva, hanem lélektanilag is, nincsenek társadalmi ellenőrzőpontok, nincsenek visszajelzések a külvilágból. 

A történetből egyetlen irányba vezet valamiféle bizonytalan szál, ezt pedig az „egy évvel később” felirat mutatja – nincs azonban jellemfejlődés, nincsenek visszhangok, amelyek összekötnék az osztály tagjait a nagy összefüggésekkel. Mindezt a film erősen kihagyásos elbeszélése elhallgatja, egyet tudunk, azt is áttételek útján: a nyughatatlan Milán időközben meghalt, talán megismétli ugyancsak eltűnt édesapja sorsát.      

A Jövő nyár anyaga talán egy félórás etűdre elég, ehhez képest a mozi másfél órás. Amúgy is van az egésznek valamiféle vizsgafilm- vagy diplomafilm-jellege – mintha az alkotó maga is belesüppedt volna a hősei kisvilágába, mintha a szereplőkhöz hasonlóan ő sem látna ki az osztály ott és akkor hatalmasnak látszó lelkizéseiből. A zárt közösségben a problémák is belterjesek: két fiúnak (Milánnak és Daninak; szerepeikben az egyébként nagyon ügyes Liber Ágoston és Brezovszky Dániel) ugyanaz a lány tetszik (Bukovszky Orsolya), de hát valljuk be, ez kevés gyújtóanyag egy szerelmi drámához. Ilyesmi energiák a legelérhetőbb közelségben a csoport által próbált színdarabban vannak, de hát azt Shakespeare írta, nem pedig a film rendezője, aki a forgatókönyvet jegyzi – mintha ez a két szerep így együtt meghaladná az erejét. A forgatókönyv alig tud mit kezdeni a saját szereplői különcségével: Milán mintha a készülő darab mindenese, afféle művészjelölt volna, Dani, a vetélytársa kevésbé kiszámíthatatlan. A film kettejük cselekedeteinek mozgatórugóit a szerelmi háromszög dolgaira korlátozza, ez megintcsak szegényes lélektani bázisnak tűnik. 

A Jövő nyár sajnos nem több érettségizők bulifilmjénél. A szereplői egysíkúak és minden szempontból halványak, a történetében ugyan vannak a mély drámának esélyei, de a saját zártságát nem képes lélektanilag igazolni. Az Együtt kezdtük a tízéves érettségi találkozó idején folytatja a hősei történetét – nem hinném, hogy a Jövő nyárban lenne anyag, ami a jelzett egy évnél továbbra elég lenne.  

Szíjártó Imre


Jövő nyár, 2022

Rendezte és írta: Kárpáti György Mór

Szereplők: Brezovszky Dániel (Dani), Bukovszky Orsolya (Anna), Liber Ágoston (Milán)