Tiszatájonline | 2022. szeptember 9.

Élet a shelterben

VÉDELEM ALATT

SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA
A Védelem alatt című dokumentumfilmhez hasonló munkák legfontosabb pontja a szereplők személyisége. Schwechtje Mihály filmjében egy középponti szereplő van, ő viszi a hátán a másfél órát.

Toszeczky Renáta a Baptista Szeretetszolgálat szociális munkása és mindenese, megjelenése és személyisége alkalmas arra, hogy a feldolgozott témát a film hitelesen jelenítse meg, a történet pedig tartalmazza mindazt, ami szükséges a filmben tárgyalt társadalmi problémák érzékletes képviseletéhez. Mert az nem úgy van, hogy egy dokumentumfilm magáért beszél, nem úgy van, hogy a szereplőknek semmi dolguk, az alkotók pedig mindent készen kapnak, ami a valóságban előttük hever. A dokumentumfilm, legalábbis az a típusa, amit a Védelem alatt képvisel, mégiscsak történetmesélő műfaj: jól tapinthatóan zajlik és telik benne az idő, a történések között nemcsak időbeli, de ok-okozati viszonyok is vannak, egyáltalán, a napi, heti és éves történések meghatározott szerkezetbe rendeződnek. És mi a szereplők dolga, azon kívül persze, hogy élnek, tesznek és vesznek a vásznon? – az a feladatuk, hogy megmutassák magukat, ez pedig nagyon nehéz, nem menne a filmbeli nőknél sokkalta tanultabb, a nyilvános szerepléshez szokott embereknek sem. A rendező tehát legalább kétfajta munkát végzett el, mindkettő meghatározza a film arculatát és befogadhatóságát: egyrészt hihetetlen érzékeny szemmel kiválasztotta Renátát a főszerepre, másrészt folyamatosan, de észrevétlenül követte őket abban a néhány hónapban, amit a film átfog. A Renáta körül forgó három nő ugyan a szociális munkáson keresztül került a képbe, de mégiscsak jelentős a szerepük mindabban, amit a fentiekben igyekeztem részletezni – abban tehát, hogy életes, egyszerre drámai és könnyed film született, amely a valóság egy kiválasztott részletét a maga közvetlen eszközeivel úgy jeleníti meg, hogy egy perc mesterkéltség vagy csináltság nincs benne. 

Ha a Védelem alatt című filmet a dokumentumfilm meghatározott típusainak kereszteződésében helyezzük el, akkor azt látjuk, hogy többszörös portréfilmmel van dolgunk: Toszeczky Renáta hétköznapjain és a munkáján kívül megismerjük a múltját is, amely ebben a villanásnyi méretben sokat hozzáad az ügy egészéhez Maga is szerzett tapasztalatot bántalmazó házasságban, ami mintha hátterül szolgálna a kiszolgáltatottaknak való munkájával kapcsolatban: elkötelezett emberről van szó, aki feladatait szenvedéllyel végzi. Az ő arcképét azok a nők árnyalják, egészítik ki és gondolják tovább, akikkel a film során kapcsolatba kerül. Valamennyiüknek nehéz sors jutott, mindannyian belekerültek a családon belüli erőszak valamilyen formájába. Szinte nagylátószögű társadalomképet kapunk hármójuk alakjával, újra rádöbbenhetünk, hogy aki szegény, az a legszegényebb, és a mai magyar társadalom közönnyel tapos rá mindazokra, akik kiszolgáltatottak, nem képesek megvédeni magukat. A legnagyobb felfedezés Marcsi alakja, akinek a film végén van egy elképesztő jelenetsora: Renátával együtt bemennek egy fiatal lányokkal foglalkozó intézetbe, ahol Marcsi a nála jóval fiatalabb, de szinte mindenben hozzá hasonló lányoknak egy olyan összeszedett, kiegyensúlyozott, megélt és ugyanakkor megrendítő foglalkozást tart, hogy nézőként nem maradhatunk közömbösek. 

A Védelem alatt ugyanakkor társadalmi esettanulmányok sorozata, ilyenként közvetlen utódja a 70-es évek Budapesti iskolája filmjeinek. A Renáta által vezetett védett ház nem jelenik meg hangsúlyosan benne, de tanulságos valamennyi helyszíne – azok a lakások, amelyeket Renáta igyekszik lakhatóvá tenni a gondoskodása alatt levő nőknek, azok az intézmények, amelyekben megfordulnak. Az említett nevelőintézeten kívül nagyon érdekes az az óra, amelyen Renáta talán egyetemistáknak magyarázza el a hazai segítő intézményrendszer sajátosságait. Ilyen értelemben olyan szociofilmről beszélhetünk, amely beavatkozásmentes módon követi a hőseit, módszere a kívülálló megfigyelőé. A film megismerő szerepe kétségtelen, hiszen afféle panorámát nyújt egy természetesen körvonalazhatatlan, mert bonyolult és elhallgatásokkal terhes, de nagyonis jelenlevő társadalmi probléma-együttesről, azoknak a nőknek a helyzetéről, akik menekülni igyekeznek a prostitúció, a bántalmazás és a kiszolgáltatottság elől, tehát nagyon sokszor saját múltjukból és azokból a körülményekből, amelyek fogva tartják őket. A filmtől ugyanakkor nem mentes bizonyos pszichologizálás még akkor sem, ha egy hasonló dokumentarista munkának nincs, és nem is nagyon lehet lehetősége elemezni, minősíteni és értékelni a szereplőit. Arról van szó, hogy a történetben feltűnő nők sorsa sok hasonlóságot mutat, amikből az rajzolódik ki, hogy erőszaktevő és az erőszakot elszenvedő, a hatalmával visszaélő és az alávetett ember milyen félelmetes együttélésben élhet és milyen kölcsönös függésbe kerülhet. Tanulságos adalékkal szolgál a filmvégi felirat, amely szerint Toszeczky Renáta a film elkészülte óta bántalmazott férfiak számára is nyitott egy hasonló védett házat.

A Védelem alatt valóságközeli film, amely tehát szorosan követi a szereplőit, nincsen benne megrendezett jelenet, nincs olyan esemény, amely nem történt volna meg a stáb jelenléte nélkül. Mégis van valamilyen, metafizikusnak nevezhető vonulata, amely elvileg idegen egy szociofilmtől. Ennek a szellemi többletet és valamiféle elemeltséget adó szálnak az egyik jelenetsora annak a diófának a sorsa, amelyet Renáta sikertelenül helyez át az egyik helyről a másikra – igazán megrendítő pillanatai a filmnek ezek, pedig nem emberek pályáját mutatják. Hasonló szerepben vannak Renátának azok a megnyilvánulásai, amelyek a szociális munkás szempontjait villantják fel. Szakmai ügyek ezek, de jól mutatják meg a segítő foglalkozás érzékeny pontjait. Meglepődhetünk, hogy az ő szakzsargonjában is megjelennek az angol kifejezések – a védett házat shelternek hívják, ezt is megtudhattuk a Védelem alattból. 

Szíjártó Imre


 

Védelem alatt

Magyar dokumentumfilm, 2022

Operatőr: Bántó Csaba, producer: Noveczky Tamás, Petrovits Genovév

Rendezte: Schwechtje Mihály