Egyesült Szerelmes Államok

A Magyarországon legutóbb bemutatott lengyel film eredeti címét talán az angol változat adja vissza a legpontosabban: Egyesült Szerelmes Államok – United States of Love. Azért van ennek különös jelentősége, mert a filmben folyamatosan van valami módszeres nehézkesség.

Mi lehet a film minden rétegében megjelenő, sajátos minimalizmust eredményező stilizáció háttere? Az Egyesült szerelmes államok kiindulópontja és világképének meghatározó eleme a dokumentarizmus. Ez az irányzat sok bírálatot kapott a rendszerváltás utáni lengyel filmkritikában, mert sok esetben valóban túlzásokba esett, epikai hitel nélkül mutatta a valóságot kilátástalannak és reménytelennek. Vannak azonban nagyszerű eredményei is: Robert Gliński Szevasz, Tereska vagy Krzysztof Krauze A Megváltó tere a dokumentarista játékfilm kimagasló alkotásai. Tomasz Wasilewski ezt a látásmódot a minimalizmus felé viszi el, ami a történetmesélésben, a szereplők jellemzésében és a képi világban egyaránt jelentkezik. A film négy nő történetét úgy meséli él, hogy sorsukat és a cselekedeteik mozgatórugóit homályban hagyja – megjelenésük sorrendjében egy boldogtalan középkorú nőről, egy testvérpár két tagjáról (az egyikük iskolaigazgató, a másikuk helyi szépség és testnevelőtanár), illetve egy nyugdíjazott asszonyról van szó. Ez az erősen kihagyásos cselekménybonyolítás a szereplőket valamiféle szenvedélybetegekként mutatja be abban az értelemben, hogy mindannyiuknak van egy meghatározott mániája: az egyik a helyi papba szerelmes, a második egy özvegy orvosba, a harmadik megpróbál visszatérni a szépségiparba, a negyedik pedig összetörik, amikor nem tartanak igényt a munkájára.

A film megrázó panorámát alkot az 1989–90-es év Lengyelországáról. Ez a kép nyilván ismerős lehet nekünk, hiszen a kelet-közép-európai országokban hasonló folyamatok játszódtak le: megemelkedett a munkanélküliek száma, egyre többen vállaltak munkát külföldön (Lengyelországból egyébként arányaiban sokkal többen, mint a térség többi országából), egyre nyilvánvalóbb módon növekedtek a társadalmi különbségek, a leszakadókat mind több kedvezőtlen körülmény sújtotta. A film olyan közel megy a középpontban álló négy nő sorsához és hétköznapjaihoz, hogy a szembesítés már-már fájdalmas a néző számára. A kegyetlen dokumentarizmus valamiféle állandósult érzelmi nyomort mutat, amely egyébként nem feltétlenül kapcsolódik közvetlenül a rendszerváltáshoz. A szereplők magánéleti válságai elsősorban az ember fizikai körvonalainak szétesésében jelennek meg, akárcsak Małgorzata Szumowska nálunk ugyancsak vetített Testjében.

A szereplők fényképezését a film a kamera és a színészek közötti távolság erőteljes csökkentésével oldja meg, ami ugyancsak valamiféle kegyetlen látásmódot eredményez – mintha belenyomulnánk a szereplők fizikai és lélektani védelmi vonalai mögé. Az operatőr nevét mindenképpen meg kell említenünk: Oleg Mutu fényképezte egyebek között a román 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmet, vagy a belorusz-ukrán Loznyica elképesztően erős filmjét, a Ködbent.

Az Egyesült szerelmek tanúsága szerint a lengyel kortárs filmben jelen van a félmúlt ábrázolása, és a rendszerváltozás-tematika egyik megjelenési módja a dokumentarista stílus, amelyhez meggyőzően társulhat elbeszélői és képi stilizáció. A film berlini díja és a legjobb rendezésért odaítélt gdyniai elismerése kritikai és szakmai elismerést jelent.

Szíjártó Imre

Egyesült Szerelmes Államok (Zjednoczone Stany Miłości)
lengyel–svéd film, 2016.

Rendezte és forgatókönyvet írta: Tomasz Wasilewski, operatőr: Oleg Mutu, producer: Agnieszka Drewno, vágó: Beata Walentowska, jelmez: Monika Kaleta.

Szereplők: Julia Kijowska (Agata), Dorota Kolak (renata), Marta Nieradkiewicz (Marzena), Magdalena Cielecka (Iza), Andrzej Chyra (Karol), Lukasz Simlat (Jacek.