Coming-of-age krimi

AZ IFJÚ NYOMOZÓ

Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve.

Saoirse Ronan nyilatkozta, hogy több Oscar-jelöléssel, világhírrel, reflektorfénnyel a háta mögött gyorsan vakvágányra futhatott és újabb Lindsay Lohanné züllhetett volna, ha a szülei nem figyelnek rá eléggé és támogatják lépten-nyomon. Távolinak, messzire vezetőnek tűnhet e példa, csakhogy Az ifjú nyomozó nem hagy kétséget afelől, ilyen szemszögből is értelmezhető metaforikus sztorija. Hőse, Abe Applebaum ugyanis idejekorán, 12 évesen, kölyök Sherlock Holmesként oldott meg piti, sőt, gyermeteg eseteket, majd nagyságáról meggyőződve egy igazi bűnüggyel találta szemben magát, amelynek sikertelen felgöngyölítése után nemcsak önbizalma csappant meg, de az őt addig bálványozó kisvárosiak is rossz szemmel néztek rá. Cserbenhagyott egy közösséget, akik rengeteget bíztak rá és támogatójukként tisztelték – vagyis ugyanaz a dilemmakör világlik ki itt, amellyel a hírnevet túl korán szerző és azt feldolgozni nem tudó, önmagukra maradó, néha mentális betegséggel küzdő palánták ütköznek Macaulay Culkintól Edward Furlongon át Daveigh Chase-ig.

Játékos, posztmodern darabként ugyancsak leltározható Az ifjú nyomozó, egészen pontosan a Rian Johnson dirigálta Beépülve révén: a barátnője keresésére induló Joseph Gordon-Levitt-protagonista után megint fiatalokkal játszott bűnrege pereg a szemünk előtt és úgy fest, Morgan egy ideig jobban érdekelt a szellemes krimibetétek halmozásában. Már-már egyfajta Bugsy Malone-nak tűnik a film, kisfiú-és lánykorú gengszterek helyett zsenge életkorban lévő magánszimattal, de Morgan ezt rögtön a puszta hősábrázolásával túlhaladja: Abe ugyanis 31 évesen rekedt kamaszbőrben, vagyis a teen noir alzsáner-címkéje jóval cinikusabb, mint első blikkre gondolnánk. Igazi lepukkant antihősként jelenik meg a főkarakter, céltalanul tengeti a napjait egyik drog-és alkoholmámomrtól a másikig, többnapos borostával, vagyis bogarti lovaggá is nőhetne (A máltai sólyom), csakhogy az Adam Brody (Narancsvidék) játszotta címszereplő orientációs pontok és nemes ideák híján feledkezik önsajnálatba és megy át belső krízisen. Felnőtt testbe zárt gyerekként ráadásul képtelen azonosulni az érettség legalapvetőbb kritériumaival: szüleivel él, máig infantilis rejtélyeket old meg goth-öltözékű titkárnője oldalán és régi, bekeretezett, fakult dicsőséget árasztó újsághírek tömkelegében vegetál. Morgan gyorsan tisztázza, Az ifjú nyomozó voltaképpen a traumafeldolgozásról szól, lévén Abe a megoldatlan, őt örökké gyötrő feladat miatt nem tud ötről hatra jutni sem privát, sem a szakmai életében.

Persze, akad itt minden, ami szem-szájnak ingere: femme fatale kopogtat az ajtón, veszélyes fogdmegek bukkannak fel, de leginkább a régi idők és a kizökkent jelen összjátéka, illetve ennek a főfigurára gyakorolt hatása reflektál vérbeli noir-hagyományokra. Sőt, Morgannél sötétebb revelációkkal is bővül a cselekmény: Az ifjú nyomozó egyszerre habkönnyű és ólomsúlyú világképe szerint – újfent egy veretes sötét filmre rímelően – a teljes közeg romlott. Drogbiznisz zajlik az iskola hátsóudvarában, hősünket régi iskolatársa szekálja és püföli rommá, Abe szülei, csakúgy, mint a többi nyárspolgár, hihetetlenül fásultak, gyakorlatilag parkolópályára állt az élet, szürke, kedvtelen arcok uralják a rendezett, Colgate-mosolyú, tisztességes honpolgárok mindennapjait. Nemcsak társadalomkritikával él Az ifjú nyomozó, a karakterek oldaláról sem feltétlenül dédelget illúziókat: színötös tanulókat cserkésznek be a kábítószerdílerek, egy meggyilkolt, introvertált fiú viselt dolgai kerülnek napvilágra, ráadásul maga Abe is botcsinálta, ügyetlenkedő, rossz kérdésekkel hergelő detektív – mintha a Kék bársony és a Twin Peaks ugyancsak zűrös pátriái öltenének napfényesebb kivitelt.

Morgan azonban végig Abe csetlő-botló igyekezetét részesíti előnyben. Fejlődéstörténete (coming-of-age story) így lesz a krimi (jelen esetben: police procedural) zseniális műfaji jelölője, vagyis hősünk az aktuális feladvány és a régi botlás kiküszöbölésével végre beléphet a felnőttkor kapuján. Helyrezökkenne az önbizalma, így kialakítja saját felnőtt-territóriumát igazi állással, lakással, önállóságra tenne szert, rendezheti viharos kapcsolatát a helybeliekkel, sőt, ilyen rangban Az ifjú nyomozó nem más, mint egy örök rege az elveszettnek hitt önkép visszanyeréséről. „Különbözik, amit te gondolsz saját magadról a fejedben és az, ahogy téged látnak a valóságban.” – veti oda egyszer Abe és noha felróhatnánk a mozi efféle didaxisait, egyfelől a vállalt tiniorientáció, így a színes, kissé rajzfilmes tónus miatt ez nem szerencsés, másfelől a direkt kamerába bökött üzenet inkább táltosítja, új réteggel vértezi a látszólag síkegyszerű, archetipikus krimi-mendemondát. Olyannyira Abe önbecsüléséről beszél a rendező, sőt, épít tudatosan a 20 évvel korábbi probléma és a jelen viszontagságos kapcsolatára, hogy szinte úgy érezzük, valamiféle tiniközönségnek pozícionált Kínai negyed született.

Polanskinál nagyjából hasonló premisszát vehetünk észre: Jake Gittes alig bír visszatérni a címben feltüntetett tetthelyre, ugyanis élete legnagyobb tragédiája köthető hozzá – és a ’70-es évek deprimáló stúdiórendszer-gyakorlatának értelmében újra erkölcsi és nyomozói bukást kénytelen megélni. Morgan valamelyest módosít e felálláson, de lehetetlen nem észrevenni a konkrét (újfent posztmodern hangoltságú) fordulatok, mi több, a borongós atmoszféra és a szereplői neurózis átvételét. Cseppet sem véletlen, hogy Az ifjú nyomozó az utolsó 30 percre tartogatja a legnagyobb, főhősnek és nézőnek kiosztott érzelmi gyomrosait. Zsánerkritikussá formálódik tőlük az egész játékidő: azt hinnénk, tingli-tangli műfaji zsonglőrködés lesz az eredmény, vagy éppen a Gyilkos játékokat, Ronda ügyet, Coen-mozikat (Véresen egyszerű, Fargo) imitáló fekete komédiába botlunk, erre még csak nem is tragikomédia, hanem kőkemény lélektani dráma zúdul ránk, annak minden örömével és fájdalmával. A nagy összeomlásra, esetleg katartikus, gőzkieresztő rívásra kihegyezett, premier plánban sűrűsödő, vígjátékbeütést idézőjelbe rakó zárókép pszichothrillerbe illő vallomással ér fel – az egész film lényegét merevíti ki egyetlen tökéletes, felkavaró pillanatban.

Szabó G. Ádám

The Kid Detective, 2020

Rendező: Evan Morgan

Szereplők: Adam Brody, Sophie Nélisse, Peter MacNeill, Tzi Ma, Wendy Crewson