American Honey
Az első jelenetben a tinédzser Star (Sasha Lane) egy kukában turkál étel után. A közelben két gyerek ácsorog – nem az övéi. Szívességből, vagy talán inkább kényszerből vigyáz rájuk, mert az anyjuk túlságosan elfoglalt a piálással és a bulizással, az apjukat meg leginkább Star hátsója érdekli, ahogy ezt tolakodó kezével gyakran kifejezésre is juttatja. Vagyis: mélyszegénység, kilátástalanság és tahóság a lepukkant amerikai vidéken. Aztán a film fogja magát, hátrahagyja ezt az egészet, és elindul egy teljesen új irányba. Szó szerint… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA
Az első jelenetben a tinédzser Star (Sasha Lane) egy kukában turkál étel után. A közelben két gyerek ácsorog – nem az övéi. Szívességből, vagy talán inkább kényszerből vigyáz rájuk, mert az anyjuk túlságosan elfoglalt a piálással és a bulizással, az apjukat meg leginkább Star hátsója érdekli, ahogy ezt tolakodó kezével gyakran kifejezésre is juttatja. Vagyis: mélyszegénység, kilátástalanság és tahóság a lepukkant amerikai vidéken. Aztán a film fogja magát, hátrahagyja ezt az egészet, és elindul egy teljesen új irányba. Szó szerint.
Star csatlakozik egy csapatnyi, furgonnal utazó fiatalhoz, akik házról-házra, városról-városra, államról-államra árulnak magazin-előfizetéseket. Az úton élnek, és kemény munkát végeznek, ugyanakkor szoros bajtársiasság és állandó heccelés köti össze őket. Főnökük, Krystal (Riley Keough) keményen hajtja őket, és beosztja az újonc Start a brigád veteránja és legjobb ügynöke, Jake (Shia LaBeouf) mellé.
Andrea Arnold drámája a felnőtté válás egy road movie-ba ültetett, sajátos meséje. Star társaival együtt járja az amerikai utakat, felelősséget, szerelmet, önállóságot tanul, szertelenséget, vadságot szabadít fel magában. A középpontban a Jake-hez fűződő kapcsolata áll, és mind Lane, mind LaBeouf nagyszerű alakítást nyújt – előbbi épp olyan újonc, mint a karaktere, utóbbi viszont bő egy évtizede erőlködik hol viccesen, hol kínosan, hol a vásznon, hol a való életben, hogy végre komolyan vegyék, és még sosem volt ennyire jó.
A vagány, könnyelmű, szoknyáról-szoknyára szálló, géppsukaszájú Jake az a fajta fickó, akit az éretlenek macsónak, a bölcsebbek embergyermeknek neveznek. Ahogy mindenki mást, Start is rögtön elbűvöli, de a lány nagy próbatétele nyilván az lesz, hogy képes-e túllátni az álarcon – és vagy észrevenni mögötte az igazi Jake-t (már ha van olyan), vagy egyszerűen túlnőni rajta. Felnőtté válni.
Arnold gyönyörű (kézikamerás) képekkel és remek zenékkel festi alá Star külső és belső utazását, és nagyjából a feléig az American Honey kiválóan működik, még ha egyes részei feleslegesen elnyújtottak is: giccs és túlkapások nélkül mesél Amerikáról, reményről, szeretetről, fiatalságról, szabadságról. Csakhogy a játékidő közel három órára rúg, és ezt semmi sem indokolja, főleg, hogy újra és újra jelenetek, hangulatok és mondanivalók ismétlődnek. Mire a végére érünk (a befejezés egyébként a maga egyszerűségében nagyon szép), mindazt, amit érezhetünk, mindazt, amit megtudhatunk, már megtudtuk és éreztük jó egy órával korábban is.
Különösen fájó, hogy a karakterekben egyébként ott a potenciál, hogy kitöltsék ezt a közel három órát, de Arnold szinte csak Starral és kisebb mértékben Jake-kel foglalkozik. Ami azt jelenti, hogy teljesen elpazarolja a látszatra legérdekesebb szereplőt, Krystalt (és vele együtt Keough remek játékát), az egyetlent az egész gárdából, akit ténylegesen hajt valami, aki ténylegesen egy kőkeményen definiált karakter, és aki ténylegesen komplexnek tűnik a maga törékenységével, halk hangjával, szigorával és dominanciájával.
Ha legalább egy fél órát karcsúsítanak rajta, ha egy kicsit jobban összefogják a sztorit és a karaktereket, de megtartják ugyanezt a hangvételt, ugyanezt a képi és zenei világot, az American Honey egy lebilincselő tabló lehetett volna a modern USA útkereső, vidéki fiataljairól, akik a semmiből törnek a valami felé.
Rusznyák Csaba
Rendező: Andrea Arnold
Szereplők: Sasha Lane, Shia LaBeouf, Riley Keough