Aludjatok nyugodtan

FLIEGAUF BENEDEK: CSAK A SZÉL

Sokak szerint a magyar film válságának egyik összetevője az, hogy az alkotók és a filmek elvesztették a kapcsolatukat a közönséggel. A közönség elfordulása összefügghet a valaha elkötelezettnek vagy küldetésesnek nevezett mozi háttérbe szorulásával. A társadalmi megbízatás viszont nem feltétlenül használ sem a filmnek, sem a művészeteknek általában. Fliegauf Benedek Csak a szél című filmjének témaválasztása és kivitelezése annyira friss, eleven és erős, hogy valamennyi fenti dilemma átgondolását szükségessé teszi.

A film egyik szereplője a számítógép keresőjébe beírja a ’cigánygyilkosságok’ szót – önmagával kapcsolatban keresgél tulajdonképpen, hiszen romaként és az események egyik helyszínének lakójaként többszörösen érintett azokban az eseményekben, amelyeket így nevez a sajtó és a közbeszéd. Legyen ez a kiindulópont, hiszen a film időszerűségének egyik legfontosabb tényezőjére mutathatunk rá: a Csak a szél cselekménye itt és most játszódik, a kortárs Magyarországon. A film sokat örököl a Budapesti Iskola filmjeinek ábrázolási rendjéből: túlnyomórészt amatőr szereplők játsszák, a szereplők hétköznapi és filmbeli énje között feltehetőleg nem nagy a távolság, ezzel függ össze, hogy az amatőr színészek nem feltétlenül szóról szóra rögzített szövegkönyvet kapnak, hanem a rendező csupán a jelenetek menetét vázolja nekik; a cselekmény eredeti helyszínen játszódik, ami talán sokban megegyezik a szereplők életének színtereivel. Ez a módszer nem idegen a kortárs magyar filmtől – néhány példa az elmúlt évek terméséből: Bollók Csaba: Iszka utazása, Groó Diána Vespa. A dokumentarista játékfilm jelenléte, mi több újraéledése ugyanakkor mintha ellentmondana mindannak, amint az imént a magyar film talajvesztésével kapcsolatban mondtunk: a magyar film ezen irányzata a közelmúltban igenis jelentős teljesítményeket hozott – a példák sora ugyanakkor bővíthető, hiszen bizonyos értelemben rokon törekvéseket képvisel egy-egy utóbbi munkájával Pálfi György, Szabó Simon és mások.

A Csak a szél alkotói nagy dramaturgiai érzékkel helyezik el a film cselekményét abban a napi hírekből ismerős eseménysorban, amelyet tehát cigánygyilkosságokként ismerünk: az eseményeket a film egy faluba összpontosítja, a szereplők annak tudatában élik hétköznapjaikat, hogy a faluban a közelmúltban embereket öltek meg, tulajdonképpen olyan embereket, akik sok mindenben hozzájuk hasonlítanak. A történések ilyen drámai sűrítése eredményezi azt, hogy a film nem pusztán újsághír-illusztráció, nem marad meg a publicisztikai ihletésű tantörténet szintjén – a szereplők szinte metafizikai fenyegetettségben élnek. A gyilkosok arctalanok, tehát végső soron azt sem tudhatjuk, hogy mi alapján választják ki az áldozatukat – ha pedig a lehetséges áldozat profilja is bizonytalan, akkor a veszély szinte bárkit fenyeget. A film ezen a ponton lép túl azokon a közhelyeken, amelyekbe a téma látszólag ismerős mivolta sodorhatná: a cselekmény ugyan a Tatárszentgyörgyön és a többi településen történtekre alapszik, de érvényessége a filmbéli közegben jelentésekkel gazdagszik, távlatot kap.

A Csak a szél abból a szempontból is fontos film, hogy sem a legjobb értelemben vett elkötelezettség, sem a téma önmagában nem tesz egy alkotást sem színvonalassá, sem fontossá. A film jelentőségét, súlyát és őszinte komolyságát a megformálás ereje adja: a szereplők játéka (tudjuk, hogy a nyilvánosság előtt való megnyilvánulásban járatlan színészek alkalmazása milyen veszélyekkel fenyeget), a natúr- és hivatásos színészek együttes szerepeltetése (emlékezzünk Vasvári Emese elképesztően erős epizódjára), a látványvilág és az a formakincs, ami teljes egészében a film világképét szolgálja (a kamera bolyongása funkcióval van felruházva, a környezet ábrázolásában sem szépelgés, sem az unalomig ismert lefelé stilizálás nincs).

„Aludjatok, csak a szél” – mondja a cigányasszony a film végén. Ez a film a természeti erők magától értetődő hangján beszél olyasvalamiről, ami nem hagy nyugodni.

Szíjártó Imre

Operatőr: Lovasi Zoltán

Producer: Mécs Mónika, Muhi András

szereplők:

Toldi Katalin (Mari)

Lendvai Gyöngyi (Anna)

Sárkány Lajos (Rió)

Toldi György (Nagyapa)