Aglaja

MAGYAR-LENGYEL-ROMÁN FILM

Egy jópofa szöveg a mozi előterében: „egy filmet volt időm megnézni a román filmhéten, az is magyar volt.” Deák Krisztina Aglaja című filmje összességében persze nemzetközi: magyar rendező és színészek, romániai magyar színész, lengyel mellékszereplő és zeneszerző – sokat vitatkoztunk az ilyen produkciókkal kapcsolatban az elmúlt években.

Érdemes folytatni a gondolatot: az Aglaja életanyaga is nemzetközi, tehát a soknyelvű stáb felkérését már ez is indokolja. Emlékezhetünk Hajdu Szabolcs Fehér tenyér című filmjére – az elképesztően izgalmas történet gyakorlott forgatókönyvíró és ügyesebb dialógusszerzők kezében európai jelentőségű filmmé formálódhatott volna. Egy másik, frissebb példa: Stefan Komandarev A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik című, magyar résztvevőket is felvonultató filmje nagy élmény volt sokaknak, talán ki is teljesítette a maga regionális szándékait. Nyilván minden hasonló vállalkozás más adottságokkal indul versenybe a piacon. Nem kétséges azonban, hogy a magyar film – és a magyar alkotók – nagy lehetősége a nemzetközi projektekben való részvétel; az Aglajának csak szurkolhat mindenki, aki bízik a magyar film jövőjében akár a nemzeti keretek között, akár azokon kívül.

A filmben egy nagyon erős karriertörténet fonódik össze a családregénnyel, ugyanakkor a történetet átszövik a szélesen értelmezett kelet-közép-európai régió politikai viszonyai. Az első szál ráadásul országokon átívelő mesefolyamot kínál: a középpontban álló cirkuszos család tagjai Romániából indulnak, hogy aztán pályájukat szétszóródásuk után a nagyvilág porondjain teljesítsék ki. A cirkuszosok sorsát talán kevésbé befolyásolják a társadalom mozgásai, de a filmben mégis úgy látjuk, hogy a szereplők nem maradnak érintetlenül a román viszonyoktól: menekülésük az országból ugyan csak részben függ össze a az 1989 előtti rezsim légkörével, végleges felszabadulásuk azonban csak a zsarnok-házaspár halála után válik nyilvánvalóvá. Ebben az értelemben az Aglaja társadalomtörténetbe ágyazott, két nemzedéket átfogó művészéletrajzok gazdag sokasága. Ebben a szinte világméretű panorámában ugyanakkor kevesebb szerep juthat a hősök cselekedetei lélektani indoklásának: a film nem túl meggyőzően rajzolja meg a főszereplők házasságának szétesését, alig érthető a címszereplő, Aglaja édesanyjának eltűnése a kisgyerek életéből. A film legfontosabb vonulata a kislány fokozatos és drámai elszakadása a családjától, ugyanakkor éppen az elszakadás kiindulópontja van ügyetlenül megoldva – ez vonatkozik a szociális munkások cirkuszbeli megjelenésére és a kislány bécsi intézetben való elhelyezésére.

A film időtől és tértől nem független, ugyanakkor legáltalánosabb értelmű összetevője a kislány nevelődéstörténete, amely beleágyazódik egy másik, ugyancsak izgalmas, egyszerre műfaj- és stílusteremtő vonulatba, ez pedig a női emancipáció rajza. A kislányból lett felnőtt cirkuszi artistanő fokozatosan jut el a film végén ahhoz a berlini jelenethez, amelyben szó szerint és átvitt értelemben is szakít azzal a sorssal, amelyről a nők valaha azt hitték, hogy nem lehetséges menekülni előle.

Deák Krisztina hatalmas epikus alkotása azt bizonyítja, hogy a mozi nem vesztette el mesélőkedvét, a mozit tovább éltetik azok az összefogások, amelyek túlnyúlnak nyelvhatárokon és országok kulturális költségvetésén.

Rendezte: Deák Krisztina

Író: Aglaja Veteranyi

Operatőr: Máthé Tibor

Zene: Zbigniew Preisner

Szereplők: Ónodi Eszter, Bogdán Zsolt, Móga Piroska, Jávor Bernadett

Szíjártó Imre