tiszatáj | 2020. március 6.

A hegyek szigete

A hegyek szigete a „keresd a nőt és a pénzt” fordulataira épülő akciófilm, amelynek egyik alapvonása a kötelező titkolózás. Az átverések rengetegében a néző maga is könnyen elkeveredik, és ha felteszi magának a „ki kivel van?” kérdést, zavarba eshet – a szereplők egymás elől próbálják menekíteni a korábbi balhéból származó hatalmas pénzhalmot, a forgatókönyv pedig a szereplőket és a nézőt egyszerre tartja sakkban az információk adagolásával… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

A kétezres évek elején-közepén induló román új hullámot ma már szerencsésebb első új hullámnak nevezni, hiszen az első nemzedék után jelentkezett a második és a harmadik. A nemzetközi színtéren rendkívül sikeres alkotók a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején születtek, fiatalabb tagjaik tehát egyidősek a Simó osztály tagjaival, Török Ferenccel és társaival – az első osztályt nálunk követte aztán a második, tehát a magyar filmesek korosztályi csoportosulásait is érdemes figyelemmel kísérni.

Corneliu Porumboiu az első hullám képviselői között a legfiatalabb, közte és az 1967-ben született Cristi Puiu között nyolc év különbség van (Puiu legismertebb filmje a 2005-ös Lazarescu úr halála). A Radu Munteant, Cătălin Mitulescut, Tudor Giurgiut és másokat felvonultató társaságból nálunk talán Cristian Mungiu és a Négy hónap, három hét, két nap (2007) a legismertebb. Corneliu Porumboiu független filmmel kezdte nagyjátékfilmes pályáját (Volt-e vagy sem?, 2006), Magyarországon nagyon kedvező visszhangja volt a Rendészet, nyelvészetnek (2009) és a 2015-ös A kincsnek.

A hegyek szigete a „keresd a nőt és a pénzt” fordulataira épülő akciófilm, amelynek egyik alapvonása a kötelező titkolózás. Az átverések rengetegében a néző maga is könnyen elkeveredik, és ha felteszi magának a „ki kivel van?” kérdést, zavarba eshet – a szereplők egymás elől próbálják menekíteni a korábbi balhéból származó hatalmas pénzhalmot, a forgatókönyv pedig a szereplőket és a nézőt egyszerre tartja sakkban az információk adagolásával. A film ugyanakkor valóságos idézetgyűjtemény, hiszen nemcsak a jelenetekbe tévéképernyők segítségével épített filmrészleteket látunk, hanem bizonyos klasszikusok átértelmező feldolgozását is – a szállodaportás meggyilkolása a Coen fivéreket idézi, a zuhanyzóbeli eseménysor közvetlenül utal a Psychóra.

Porumboiura és társaira is jellemző, hogy eredményesek a külföldi források és munkatársak felkutatásában – A hegyek szigete például igazi nemzetközi vállalkozás. Talán a film több országban bonyolított cselekményével és a stáb nemzetközi jellegével függ össze, hogy A hegyek szigetével a rendező kimozdul a román környezetből, és elhagyja azt a társadalmi érdeklődést és azt a kesernyés-kritikus hangot, ami idáig jellemző volt rá. Pedig a román rendezők otthonosan mozognak saját közegükben, ami pályakezdésük óta folyamatosan megjelenített egy furcsa ellentmondást: hazai témájú filmjeik nagy fesztiválsikereket értek el, míg Romániában korlátozott nézőszámokat mutatnak fel. Az 1989-es forradalom amatőrtévésre stilizált feldolgozása (Volt-e vagy sem) vagy a román vidék kisemberének kisrealista modorban bemutatott napi gondjai (A kincs) nehezen találtak utat a kortárs néző érdeklődéséhez.

És itt érkeztünk el a fentiekben vázolt ellentmondás másik összetevőjéhez: A hegyek szigete ugyan nagyszerű munka, és bizonyára megállja a helyét a krimi-vígjátékok mezőnyében – világlapokban is jelentek meg róla elismerő kritikák –, de folyamatosan átlengi a másodlagosság, a volt-már-ilyen levegője. „Catrinel Marlon a román Monica Bellucci”, „Vlad Ivanov legalább olyan jó, mint Russel Crowe” – nyugodtan és megalapozottan lehet hasonló mondatokban rögzíteni az alkotók hozzáértését, színészi teljesítményét és nemzetközi jelenlétük indokolt mivoltát, és hát a viszonyítási párhuzamok maguk is megtisztelően hangzanak, de az átverős vígjátékok hatásosabbak a legalább filmekből ismert nyugati játékkaszinókban, egy autós pénzszállítási akció óhatatlanul parodisztikus, ha a vonatkozó furgon valamilyen román márka képviselője. Mélyen igazságtalan helyzettel állunk szemben: A hegyek szigete ugyanolyan szórakoztató, ugyanolyan vicces és izgalmas, mint az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi, tehát a maguk ligájában egyenrangú versenytársak, a párhuzamokban foglalt összehasonlítások kiindulási pontja mégis egy ausztrál színész, egy amerikai rendező – vagy egy nagyobb forgalmazó.

A magyar néző hajlamos tetszés szerinti filmben hungarikumokat keresni, ami különösen érvényes a román történetekre. Legutoljára talán az Egy herceg és egy fél című darabnak (rendező: Ana Lungu) voltak érdekes magyar vonatkozásai, amelyek egyaránt érintették a stábtagokat és a filmbeli fikció sok-sok részletét. A hegyek szigetének szereplői között felbukkan egy Nagy Zsolt nevű figura, aki maga is megjelenik, miután a történetbeli társai többször emlegették a távollétében. A film értékeiből semmit nem von le, de ez a magyar vonal nagyon halványnak bizonyul: nevezett Nagy Zsolt nem nagy formátumú rabló, és hát nem sok köze van a saját neve hangzásához.

Szíjártó Imre

A hegyek szigete – román-francia-német krimi-vígjáték (2019)

Rendező és forgatókönyvíró: Corneliu Porumboiu

Producer: Marcela Ursu, Patricia Poienaru

Operatőr: Tudor Mircea

Vágó: Roxana Szel

Szereplők: Vlad Ivanov (Cristi), Catrinel Marlon (Gilda)