Tiszatájonline | 2013. március 12.

A város alatt

AGNIESZKA HOLLAND FILMJE
A film egyszerre történelmi tabló, történelmi dokumentum, a nemzeti keresztút egyik lehetséges értelmezése és kelet-közép-európai sorsokat feldolgozó példabeszéd. A szereplők lengyelül, ukránul, németül, jiddisül és héberül beszélnek… – Szíjártó Imre írása

AGNIESZKA HOLLAND FILMJE

A film egyszerre történelmi tabló, történelmi dokumentum, a nemzeti keresztút egyik lehetséges értelmezése és kelet-közép-európai sorsokat feldolgozó példabeszéd. A szereplők lengyelül, ukránul, németül, jiddisül és héberül beszélnek… – Szíjártó Imre írása

A lengyel film teljesítménye elképesztő: sorban születnek a széles sodrású, hatalmas szándékokkal hajtott, nemzeti sorskérdéseket feldolgozó alkotások. A lengyel film továbbra is a társadalom élő lelkiismerete, a nemzeti múlt és jelen megvitatásának médiuma. Az alkotók közül sokan ugyanakkor világszerte elismert tekintélyek. Wajda filmfesztiválok kitüntetett vendége, a minden világnyelven előadóképes Zanussi egyetemek díszdoktora, Agnieszka Holland otthonosan mozog diákévei színhelyén Prágában (a szellemi életben is: szépirodalmat fordít csehről lengyelre), amerikai sorozatokban vagy éppen francia részvétellel készült filmek szakértői csapataiban.

A magyar közönség elé egyidőben került Agnieszka Holland 2011-es A város alatt című mozifilmje és Olthatatlan című televíziós minisorozata Jan Palachról, a Varsói Szerződés 1968-as beavatkozása ellen önégetéssel tiltakozó prágai diákról. Ez a két alkotás is mutatja a rendezőnő elkötelezettségét azok iránt a témák iránt, amelyekről nem lehet eleget beszélni, és amelyek terheit a kelet-közép-európai országok társadalmai a mai napig cipelik. ’A morális nyugtalanság mozija’ ez – talán nem alaptalan felidézni annak a filmes iskolának az elnevezését, amelynek jegyében a rendezőnő kezdte a pályáját. A város alatt a 2012-es lengyel filmszemlén három fontos díjat kapott: Jolanta Dylewska az operatőri munkáért, Robert Więckiewicz a férfi főszerepért (csak hogy érzékeltessük Więckiewicz színészi képességeit: előző sikerét Juliusz Machulski fergeteges komédiájában aratta) illetve Kinga Preis a legjobb női mellékszereplő megformálásáért (utoljára talán Krauze A Megváltó tere című filmjében láthattuk). A tavalyi szemle egyébként kevésbé szolgált igazán nagy filmekkel (a magyar közönség Krzystek 80 millió című filmjét láthatta), de a 2011-es termésének felsorolása is hosszú lenne Jerzy Skolimowski a Titanicon díjazott filmjétől a pályakezdő Jan Komasa Öngyilkosok szobája című remekléséig (utóbbi a tavalyi év szép sikere például Szlovákiában).

A város alatt helyszínei Andrzej Wajda Csatorna című filmjét idézhetik. A két helyzet között inkább eltérések, mint hasonlóságok vannak: a történetek ugyan közel azonos időszakban játszódnak, de a Csatorna szereplői a varsói felkelés idején a németek hátába akarnak kerülni a szennyvízvezetékeken keresztül, Agnieszka Holland hősei pedig zsidók, akik a kivégzőosztagok elől bújnak a csatornába. A Csatorna szereplői heroikus fénybe vont önkéntesek, A város alattban pedig végsőkig kiszolgáltatott halálraítélteket látunk. (A sors tragikus fintora: a menekülők egyike a csatornába való menekülés helyett inkább a gettót választja, mert a gettóbeli – ugyancsak biztos – halál kevésbé tűnik borzalmasnak a számára. A történet központi alakja Leopold Socha vízvezetékszerelő, aki mintha a lengyel kisember egyik lehetséges útját járná végig: kezdetben szép hasznot remél a zsidók bújtatásából, majd fokozatosan ismeri fel saját magában a könyörület nyomait – mindeközben nem szűnik meg gyanakvással tekinteni pártfogoltjaira, pontosabban csakis származásuk alapján képes megítélni őket („az én zsidóim, az én művem” – kiáltozza, amikor világossá válik, hogy amazok megmenekültek a nácik elől).

A film tehát egyszerre történelmi tabló, történelmi dokumentum (egyik forrása a túlélők egyikének visszaemlékezése), a nemzeti keresztút egyik lehetséges értelmezése és kelet-közép-európai sorsokat feldolgozó példabeszéd. A szereplők lengyelül, ukránul, németül, jiddisül és héberül beszélnek, a város neve ennek megfelelően több változatban elhangzik (mi talán a leggyakrabban semleges elnevezéssel Lvovnak hívjuk, lengyelesen Lwów). A szereplők a Wajda filmjében látottakkal szemben itt kevésbé hordoznak egyéni vonásokat, hanem egyetlen, rémült csoportot alkotnak. Ez szinte törvényszerű, hiszen a hatalmas, kétórás film játékidejének nagy részében a sötét csatornákban mozognak, ellentétben Sochával, aki munkájára hivatkozva csaknem szabadon közlekedik a felszínen. A város alatt igazi nagy mozi, egy szenvedélyes alkotó komor és kegyetlen műve.

Szíjártó Imre

 

(Kanadai-német-lengyel film, 2011. Forgatókönyv: David F. Shamoon, zene: Antoni Łazarkiewicz, operatőr: Jolanta Dylewska. Szereplők: Robert Więckiewicz, Denno Fürmann, Agnieszka Grochowska, Maria Schrader, Herrbert Knaup, Marcin Bosak, Krzysztof Skonieczny.)