„az uszoda a világegyetem modellje”

KEREKES PÉTER: 66 SZEZON 

„Az uszoda a világegyetem modellje” kijelentés a rendező nagymamájának szájából hangzik el, és ezzel az egy mondattal össze is lehet foglalni, hogy miről szól a 66 szezon anélkül, hogy bármilyen titkot elárultunk volna.– Pünkösti Laura a kolozsvári Tranzit Ház Kisebbségi Filmszemléjén vetített a 66 szezonról.

„Az uszoda a világegyetem modellje”-kijelentés a rendező nagymamájának szájából hangzik el, és ezzel az egy mondattal össze is lehet foglalni, hogy miről szól a 66 szezon anélkül, hogy bármilyen titkot elárultunk volna.

A 66 szezon (66 szezón) egy lenyűgöző dokumentumfilm, amely a kassai régi uszoda életképei által Közép-Európa történelmének közel hét évtizedét (1936 és 2002 között) idézi meg. Kerekes Péternek sikerült egy stilizált, szituációs dokumentumfilmet készítenie, melyben saját családjának, az uszoda fürdővendégeinek bevonásával egyetemes történetekig kalauzolja nézőjét.

A film alapját interjúk, az elmesélt helyzetek rekonstruálása, valamint archív felvételek képezik. A filmkészítés folyamatába is belepillantást nyerhet a néző úgy rendezői kérdésfelvetés, szereplők kezelése szempontjából, mint a technikai megoldások felől (belógó mikrofon szinte tüntetően jelen van a filmben). Itt nem tabu a rendező jelenléte, aki időnként maga is megjelenik a képkivágásban, megszólal, sőt a nagymamától még beleszólást, ötleteket is elfogad. Egy nagy játék az egész, maga a filmkészítés is. A megszólaltatott interjúalanyokkal együtt, a forgatás helyszínén választja ki Kerekes azokat, akik eljátszhatnak egy múltbeli jelenetet, vagy akik hasonlítanak múltbeli alakokhoz. Ezeket a kiválasztott szereplőket az interjúalanyok segítségével animálja a rendező oly módon, hogy az elmesélt, megidézett történetnek megfelelően játsszák szerepüket.

A személyes történetek által és azon túl megidéződik a szovjet megszállás, a második világháború bombázásai, a gázkamrák borzalmai, a háború utáni időszak. Az uszodába járó fürdővendégek a 66 szezon egyfajta közösségévé érnek. Összemossa őket a víz, amelynek szimbolikus ereje van, és amely előtt mindenki egyforma. Egy különleges helyszín az uszoda azáltal is, hogy a meztelenség, a fürdőruhás testek sokkal nagyobb közvetlenség forrásai, mivel ez utóbbi által mindenki egyforma lesz.

A rendező nagyapjára való emlékezés képezi a film kerettörténetét: a nagymamával való beszélgetés során a nagyapa vízközeli fényképeit vetítik, elemzik, így derül ki, hogy Kerekes dédapja önnön betegsége miatt kérvényezte a tenger mellé költözést, de csak Kassára jutott. A dédapa soha nem láthatta a tengert, sőt még a kassai uszoda is halála után épült.

Kerekes filmje mondható csapongónak is spontán, időnkét talán pimasznak, gyerekesnek is mondható kérdései miatt, de tulajdonképpen egy nagyon következetes és többszintű mesélésnek lehetünk a tanúi. Egy idős úrtól megkérdezi: „van ott uszoda a túlvilágon?”. Az úr szerit van, „mert víz nélkül nincs élet sehol, és ahol víz van, ott uszoda is van, kérem…” A nagyothalló öregember fülében tenger lakik, ezt elmeséli Kerekes, továbbá az uszodáról készített archív felvételeket nézeti a férfival. Csodálatos amint ez a öreg férfi szinte megfiatalodik, amint kommentálja a képen látható lányokat. Ezekkel a régi strandfelvételekkel gazdagítja a film a jelent: a nagymama két barátnőjével vetkőzik a strandon, és minden kérdésre válaszolgat is velük. A közvetlenség lenyűgöző de ugyanakkor egy különleges humor forrása is.

A kassai uszoda történetének mesélésében a lányok szintén központi motívumnak mondhatók. A lányok fürdőruhái régen és ma, a régi kassai lányok emlékei és vágyai, alakjai mind olyan elemek amelyek újabb meg újabb történeteket szőnek a film szövetébe. A háztetőn melltartó nélkül napozó kíváncsiskodó hölgyeknek Illés Géza egykori híradós jelenti, hogy „Kassáról forgatunk, a múltról és jelenről…a jövő nemzedékének”. Ugyancsak ő, aki elénekli azt a dalt, amely 1942-ben sláger volt a rádióban: „Vágyom egy nő után…”. A nagymama elmondja, hogy sokan itt ismerkedtek meg az uszodában, így aztán Kerekes Péter a nagymama egyik barátnőjét arról faggatja, hogy nézett ki egykori vőlegénye, akit rögtön egybekelésük után elvittek a frontra, és azóta sincs hír róla. Kiderül, hogy a film operatőre hasonlít az egykori vőlegényre. Egy másik barátnő arra emlékszik, hogy a bombázás kezdetekor háton úszott a kassai medencében. Ennek az emléknek rekonstruálására a hölggyel együtt választanak a fürdővendégek közül egy lányt, akivel eljátszatják és elmeséltetik a jelenetet. A kassai uszodának emlékezetes alakjait idézik a történetek, így egy Hitlerhez hasonlatos idősebb férfit, akinek a dublőrjét is beszerzi a rendező egy castingiroda által: Hitler ott sétál a kassai strandon, az emberek nevetnek, kuncognak a háta mögött. Az idős hölgyek egy Klári nénit is emlegetnek, aki a kassai strandon is számtalanszor megfordult, ő volt a papagájos néni, aki sorsjegyeket árult.

Felidézések. Egy volt sörgyáros fia társaságával visszajár a strandra: az volt az álma, hogy a gyerekmedencét feltöltse sörrel. Egy hajómodellező, aki szerint „ha mi nem mehetünk a tengerhez, akkor a tenger eljöhet hozzánk”. Egy kismama, aki azt vallja, hogy ő egy két lábon járó uszoda. A tetovált fenekű lány. Mind emlékezetes és egyedi figurái a 66 szezon világának.

A különböző időszakok slágerei is beépülnek a filmbe: a rádiós énekel, a nagyi barátnője dalol egy sanzont, a sörgyáros nem emlékszik a slágerekre, őt a futball meg a lányok érdekelték; a film hangvilágába beemelődnek az ötvenes évek dallamai is.

Elhangzik, hogy a háború után szlovákul kellett beszélni, de ezalól a kassai uszoda kivételt képez, mert itt a nyelvi sokszínűség akkor is élt. A forgatás több, mint egy évet tartott: a sörgyáros barátja meghalt, a kisbaba megszületett…

A filmben megszólal a rendező édesapja, aki maga is rendezőként dolgozott, továbbá egy olyan férfi, aki 1968-ban egy 8 mm-es kamerával strandról készített amatőr felvételeket. A dokumentumfilm Kerekesnek egy nagyon szubjektív látásmódjáról tesz bizonyságot. Önreflexív gesztusa kimondatik az egyik szereplő válaszában is: „film és a technika megőrzi az időt (…) a film sose hal meg…mindnyájunkat túlél”. A 66 szezon elmeséli, hogy a kassai uszoda egy különleges hely. Ha egy ilyen film készült róla, talán halhatatlan is…

Pünkösti Laura

Kapcsolódó cikkünk: Dokumentumfilmes oázis a kolozsvári Tranzit Házban

A filmről a Tranzit Ház oldalán: http://cargocollective.com/tranzit-minority-films/66-Seasons