LEGYEN ÖN IS HERCEG
Azzal áltatom magamat, hogy a megértés a vállalkozásom. A cselekvéstől sajnálom az időt, meditálok, oldalt állok, és onnan nézem a világot. Az én dolgom az emlékezés a jelenre, mondta németnyelvű, svájci-orosz-francia íróbarátom, Paul Nizon. Ülök a Tuchert kávéházban, a berlini Pariser Platzon, átlósan szemben a művészeti akadémiával. Egy kuratóriumi ülésen vettem részt a szomszédos, egykori Liebermann házban a Brandenburgi kapu mellett, ahol nyolcvan évvel ezelőtt, születésem évében, SA menetoszlopok vonultak, az öreg, zsidó festő pedig azt mondta, hogy nem tud annyit enni, amennyit hányni tudna ettől a látványtól. Utánam jött egy ifjú hölgy, hozza a szemüvegem egyik üvegét, a kereten a bal lyuk üres, a hölgyek az alapítványban feltételezték, hogy az én lencsém jár ki-be a keretbe. Nyáron egy fényképész jött hozzám Hegymagasra, akkor is csak a jobboldali lencse volt benne a keretben, ő sem vette észre. Jutka azt mondja: A bal szemed kedves, a jobb szigorú. Egy pohár Merlot mellé egy sajttálat kértem, a pincérrel ismerjük és oroszul üdvözöljük egymást. A Lieberman ház tárgyalótermében arról volt szó, hogy rendezni kellene egy kiállítást a festőhercegek, (Malerfürst, így mondják) Liebermann, Lenholz, Lüperz képeiből. Megrendeződött, sikere volt. 1935-ban, Lieberman halálakor az akadémia egy csokor virágot sem küldött a sírra, szó sem lehet róla, kommt nicht in Frage, mondta az elnöki titkár, korábban tizenkét éven át Lieberman akadémia-elnök hűséges jobb keze. 1945 nyarán készséggel működött közre a Művészeti Akadémia feltámasztásában és fájlalta a náci hatóságok értetlenségét a nagy német festővel, Liebermannal szemben.
LECKE
Pódiumbeszélgetés következik a német-magyar irodalmi kapcsolatokról, a magyar export ma eléri a fordított irányt.
Nem volt olyan háború utáni német író, aki Magyarországon valóban nagyhatású lett volna. A huszadik század első felének a német írói érdekesebbek voltak. A másodikban Böll elkezdte a közös önvizsgálatot, de Grass gyorsan beállt azok közé, akiknek eleve igaza van. Mind a kelet-, mind a nyugatnémeteknek rögtön lett egy sikeres, pozitív énjük, amelynek a vizsgálódó én hamar teret adott. Akademie der Künste, vendégszoba, felolvasó körutam végéhez közeledem. Minden este másik város, Frankfurt, Heidelberg, Bécs, Luxemburg, Berlin. Előttem van még Nürnberg és Erfurt. Szombaton mehetek haza, a családi költségvetés egy kicsit feltöltődik, a gyerekek is, meg mi szülők is továbbra is élhetünk a magunk szerény módján. Az esték többnyire sikerültek, a termek megteltek, tegnap a berlini Művészeti Akadémia Párizsi téri nagytermébe minden jegy elkelt. Nem olvasom a recenziókat, azt mondják, nem rosszak, a könyv (Zsidókról, Über Juden) kezd rendesen fogyogatni, otthon is megért három nem túl nagy kiadást, az Európa Könyvkiadónál.
Konrád György
