Rohadt vámosok

Annyira útálom őket, a rohadt vámosokat! Elvették a gyerek karácsonyi ajándékát. És a szemét, érted, azzal a rohadt mosolyával, csak úgy a fejével biccentett, hogy oda dobjam, a kukába. A gyerek ajándékát a kukába. Van ennek lelke, dehogy van. Ezeket direkt úgy válogatják, hogy ne érezzenek semmit. Csak az előírás, az van ezeknek a szíve helyett is csak a törvény, meg a betű. Nem volt drága nagyon, nem azért mondom, hanem érted, a szemét, nincsen ennek gyereke. Hát láthatta, hogy még a csomagolás sem sérült. És azt az élvezetet, hogy most megcsípett, most győzött. Olyan ideges voltam, hogy alig tudtam magam türtőztetni.

Láthatta, hogy játékpisztoly, alig volt súlya. Az igazi, az nehezebb. Jó, igen, vannak olyan terrorosok, akik ilyenekkel hadonásznak a gépen. De ez ki sem volt csomagolva. Meg úgy nézek én ki, mint egy terroros, mint egy bandita? Össze volt forrasztva az egész csomagolás, azt nem is lehet olyan könnyen kinyitni. Annyit koslattam, ez után a játékpisztoly után, mert tudom, hogy a gyerek ezt szerette volna már mióta. De nem vettünk neki, mert játsszon valami mással, ne pisztolyozzon nekem. Dehát, ha már mindenből azt csinált, még a kishúga barbijából is, és csak lőtt, pu-pu-pu, a nagyira is. Akkor most mán hadd legyen neki egy igazi. Na, érted, nem úgy igazi, hanem hát egy játék.

Állt mögöttem egy öregasszony, az meg valamit gajdolt, a fene se érti ezeket. De éreztem, hogy nekem mondja. Csóválta a fejét is. Mondom neki, öreganyám, tanuljál már meg magyarul, ha velem akarsz okoskodni. Nem kiabáltam, de azért megijedt, úgyhogy elhallgatott. És most akkor mi lesz a gyereknek karácsonyra? Ja, mondtam, hogy elintézem az ajándékot idén és. Dehát látod, hogy hiába. Ne nyavalyogjál, nem érted, elvették a rohadtak. Most mit csináljak, nem mehetek vissza, nem kukázhatom ki.

Magyar pisztolyt, azt már nem. Bele kellett volna tennem a nagy bőröndbe, amit leadok a gépbe. De féltem, hogy összetörik. Nem vagyok hülye, ne szidjál már. Azt hittem, lesz annyi lelke a vámosnak, hogy átengedi. Dehát nincs ezeknek. Mint régen a román határon, ott is csak túrtak, kellett nekik a jatt, meg az élvezet, hogy szórakozhatnak veled és nem csinálhatsz semmit. Csak állsz ott és nézed, ahogy túr, meg pakol. Az anyjába, de útálom ezeket a vámosokat. Meg ezt az egész karácsonyi macerát. Hát adunk neki valami pénzt, vagy csokit. Leteszem, jön a vonat, még azt is lekésem.

Máté-Tóth András