A keresztény ünnepek versenyében a Pünkösd a harmadik helyet tudja megszerezni, év mint év. Első helyezett a Karácsony, mert a gyermek az első. Második a Húsvét, mert mindenkinek van szenvedni valója, s az ettől való menekülésnél kevés jobbra vágyunk. De a Pünkösd mit is tud felmutatni? Nehéz azzal mit kezdenie a mai modern embernek, hogy az „egyház születésnapját” ünnepeljük Pünkösdkor. Minden nagy társadalmi intézménnyel szemben csak nőttön nő a távolságtartás és gyanakvás. Az utóbbi évek éppen hogy nem hoztak sok pozitívumot a katolikus egyház megítélésében sem, amit egy ideje Ferenc pápa ellensúlyoz ugyan, de a modern európai nem csak nem felejt, nem is szívesen bocsájt meg.
Az ünnep eredeti görög neve ötvenednap. A kereszténység ezzel az ünneppel vallja és hirdeti, hogy a Húsvétot követően a feltámadott Krisztus egy más módon mint korábban Jézusként, övéivel maradt. Ez a más mód a Szentlélek, a maga hét nagyszerű ajándékával, melyek közül a mai modern korban a legtöbben a legtöbbre tartanak. A keresztény ünnepnek zsidó györekeri vannak, mint az egész kereszténységnek összességében is. A Sávuót a Tóra, a zsidó törvénykönyv kihirdetésének ünnepe. A szó azt jelenti, hetek, a hétnapos hét hétszer egymás után a teljességnek, a beteljesülésnek misztikus száma. Amint a zsidóság számára a Tóra a törvény teljessége, a keresztények számára a Szentlélek jeleníti meg Krisztus teljességét.
A Szentlélek ajándékai ezt fejezik ki, s akár hisz valaki, akár nem, ilyen ajándékoknak igencsak örülhet. Bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, leli erősség, jámborság és istenfélelem. Az ajándékokat a teológia történetében számos módon csoportosították. Az egyik mai lehetőség arra mutat, hogy a tudás, a kiegyensúlyozottság és a transzcendens érzékenység három olyan emberi és társadalmi alappillér, amelyre valódi perspektívát ígérően lehet építkezni. Jó tudni, az élethosszig tartó tanulás egyre inkább magától értetődővé válik. Azt a világot feltárni és megérteni akaró erős motivációt, s az erre épülő képzési és kutatási rendszert a keresztény felfogás isteni ajándéknak tekinti. Szemben a mai napig bután kárált sötét középkor téveszmével. Ám a tudás és a tudomány mellett az élet tudására, a bölcsességre is nagy szükség van, amely túlmutat a tényeken és összefüggéseken, s tágabb keretbe helyezi az ismereteket és eredményeket. A lelki erősség és a jó tanács szinte komplementer fogalmak. Egész intézményes rendszere van a lelki, spirituális tanácsadásnak, s a pszichológushoz, mentálhigiénés szakemberhez való rendszeres fordulás általános. Végül a meglévő kereteken túlra tekintés, az emberi esetlegességnek elismerése olyan alapállás, ami megengedi a másikat és a másságot, s csak az intoleranciával szemben intoleráns. Istentől félni horror, az istenfélelem a hívők realitásérzéke.
A Pünkösd keresztény ünnepének van egy erős üzenete a kelet-közép-európai régió számára. A pünkösd válasz a bábeli nyelvzavar kérdésére és tragédiájára. Akkor – szól a zsidó mítosz – az emberek olyan magas tornyot akartak építeni, amely felér az égig, feljebb Isten trónusánál. Az Úr azonban összezavarta a nyelvüket. Semmi mást nem kellett tennie. Nem kellettek egyiptomi csapások, nem kellettek mindent megsemmisítő csodafegyverek. Egyszerűen elég volt, ha az építők nem értik egymást. A torony nem épült meg, csonka maradt, örök mementóul a túlzó nagyravágyásnak. S lám Pünkösdkor az apostolok kiálltak a mindenhonnan összesereglett emberek elé. S beszélni kezdtek az örömhírről. Az ott állók pedig csodálkoztak, hogyan érthetik sok nyelven azokat, akik egy nyelven beszélnek. A sok kis állam, a sok nyelvével, s az egy nyelven beszélők sok értetlenségével a bábeli paradigma foglya. Alighanem csak a pünkösdi csoda, az isteni dinamit robbanthatja át az értetlenség destruktív káoszát. S akkor, ha ez így lenne, akár például idehaza is, akkor a Pünkösd hirtelen a dobogó tetejére kerülne, megelőzvén a Húsvétot, tán még a Karácsonyt is. Addig pedig elégedjünk meg szépen a hosszú hétvége javaival, a semminél ez is több, igaz nem sokkal.
