Irodalmi est Balatonfüreden Ashwani Kumar indiai költővel (tavaly ismerkedtünk össze Delhiben). Családostól jön; feleség, két nagyfiú. Másnap nálunk vendégeskednek Henyén. Vacsorára sajtos-tejfölös lángost eszünk zöldséges curryvel; isztriai vörösbort kortyolunk hozzá.
Közben Szegeden, a REÖK új színháztermében bemutatják darabomat, a Vérpanoráma/Ellenkultúrát.
Ashwani meséli, hogy Bihar (a legszegényebb indiai tartomány) azon részén, ahol született, a tulajdonjogok egy része a mai napig a szájhagyományban van rögzítve. Amikor sok év után visszatért a falujába, mutatták neki az épületet, ez volt a nagyapád háza, élj benne, ha akarsz. Esélytelen, hogy bárki kívülről beköltözzön egy ilyen településre.
Képzőművészek, akiknek a munkásságát szívből rühellem: Bosch, Picasso, Francis Bacon.
Leheletnyi diszlexiám: ritka nevekben és idegen szavakban a nyomtatott b és d csak némi gondolkodás után megkülönböztethető a számomra.
Azt álmodtam, hogy a szomszéd telken, a lelkészlak kertjében mind kivágták a fákat és a bokrokat, és így el lehetett látni tőlünk egészen a kujei öbölig, Isztria csücskéig.
Fogalmam sincs, miért halt meg az apám. (Tizenkilenc éve történt. A harminckilencet töltötte be. Nem sokkal korábban volt egy infarktusa. Zsigeri boldogtalanságban élt a második feleségével. Ivott, bár a rokonok szerint a végén már egyáltalán nem bírta az italt, egyetlen nagyfröccstől berúgott.)
Készül a tető a hegyi házra. A taréjszelemen még nincs beépítve; a hőtükrös fóliát csak a szarufák háromnegyedéig szögezték föl az ácsok. A bontott betoncserepekről tisztogatjuk a mohát, amikor megérkezik a vihar. Tüllfátyolszerű eső, dörgés, majd jégverésbe torkolló felhőszakadás. Ömlik át a deszkafödémen a víz, zuhog le a padlóra, alig bírja nyelni a szennyvízcsöveknek vágott csík a betonban.
Lanczkor Gábor
