Összhang, együttrezgés

– Na helló, tündérbogár! Hallasz, látsz jól? Szuper! Várjál, beakasztalak a mobiltartóba. Így ni, most jó. Hogy mi? Hogy sikerült a kastélyturné? Szuperül! Képzeld, az összes kijelölt kastélyban felléptünk. Tiszadob: séta az árkádok alatt hosszú fekete estélyiben (tudod, amit együtt vettünk Madridban), néha egy-egy korty pezsgő. A kamera mindent vesz. Augusztus, csillaghullás, zongora. Képzeld, egy szál zongora mellett hogy vitt a hangom! Persze erősítés meg minden. Az kell. Fertőd: szuperkoncert Esterházy-korabeli ruhákban. Festetics-kastély: óriás buli a Balaton-parton. Megvan a kép? Szuper. Valami olyan kommenteket olvastam, hogy csak úgy élek bele a világba, semmit nem tudok a kultúráról meg a műveltségről. Na, ezzel elvágtam a szájukat. Az összes kép fellőve a netre, jönnek a gratulációk tonnaszám. Pláne, hogy jótékonyság volt az egész, árva gyerekeknek, menhelyes kutyáknak. YouTube-nézettség: már most 2 millió.

Hogy a férjem hogyan viselkedett? Hát ő egy tündérbogár. Képzeld, még akkor este ott Tiszadobon. Tudod, ez egy olyan pillanat, mint dugás után. Fáradt vagy, de kellemesen, meg olyan egyben vagy, tudod? Együtt rezgés a mindenséggel. Szóval épp szívom a cigimet a csillagos ég alatt nekidőlve az erkély oszlopsorának, alattam erdők, messzebb tavak, mellettem pohár vörösbor. Megvan a kép? Akkor mellém lép a férjem, iszik egy korty bort, és ő is messzire néz. Mindketten nézzük a messzit. Akkor hirtelen visszajön a messzeségből, felém fordul, de még nem mond semmit. Előbb még meglötyögteti a bort a pohárban. Hát hogy tudja, hogy már nem olyan a szex köztünk, mint régebben – szól aztán. Igen, észrevette. Rajtam is. De csak engem félt. Nem akar a kiteljesedéstől elzárni. Mert az életet nem lehet megállítani. Tehát ha van egy férfi, akinek teljes lényemmel… szóval, őmiatta ne fogjam vissza magam. Tök cuki volt. Most képzeld! Ekkora összhang és együttrezgés.

Meg hát őszintén szólva igazat is kell adjak neki. Tudod, hogy van ez egy idő után. Valami beakad. Az összhang, az együttrezgés. Pedig igazán mindent kipróbáltunk. Pezsgőfürdőben, gyógyiszapban, marhatrágyalében. Ketten, külön-külön együtt, csoportosan. Még azt a női hintát is kipróbáltuk, tudod, amivel a mennyezetről ereszkedsz le egyenesen a másikba. Távirányítóval működik, sebesség szabályozható. Még Amszterdamból vettem egy szexnagyáruházban. De hiába minden, úgy 30 másodperc után már untam.

Hogy mi? Persze, hogy mindent kipróbáltunk, mókuskám. Épp ez volt a döntő motiváció. Mert ha ennyi eszközzel és befektetéssel sem megy, akkor sehogy.

És van itt még valami. Most elárulok neked egy titkot. Mert, püntyör, veled egészen őszinte lehetek. És tudom, hogy kettőnk között marad. Na szóval. Még a nyári romániai koncert után kezdődött. Azon a fogadáson. Ahogy rám nézett, egyből tudtam. Barna arc, borosta, kalap. Mint a negyvenes évek amerikai filmjeiben. Casablanca, tudod. Nem is kellett más, csak hogy rám nézzen. Te azt nem bírtad volna ki.  Egyből feltűnt, ezer közül is. Teljes összhang és együttrezgés.

Micsoda? Hogy ezt elmondtam-e férjemnek? Hát persze, ő kérte, ha kerül valaki, ő legyen az első, akivel megosztom az élményt. Meg hogy elvárja. Az intim részeket is a legkisebb részletekig. Itt valahogy furcsán csillogott a szeme. A férjemmel válunk, és a legjobb barátok vagyunk.

Tudod, ez a valaki… nevezzük így, ez olyan teljes, tiszta dolog az életemben. Úgy hevít, hogy hűsít. Úgy lassú, hogy gyors. Mint amikor elindulsz az autóval csak úgy, kilométereket vezetsz, mezők, vizek maradnak el, egyik kezed a sebességváltón, még nem húztad meg, de már érzed alattad, ahogy meglódul az autó, szinte hangtalanul persze, mert ez egy Lamborghini-motor, végül nagy sebességbe teszed, és érzed, hogy valami hatalmas erő sodor magával, közben a saját lemezeid hallgatod, a tavalyi koncertet az Arénában, amikor előbb csak a fényeffektek pásztáznak, majd a dobos kezdi egy dobszólóval, hosszan kitartja, mire az egész tömeg tépi, rázza a rácsot, önkívületben őrjöng, mint a bezárt vadak a viadal előtt. És akkor egy hintáról lebegek le föntről lassan-lassan a színpadra egy száll csillogó semmiben, miközben a Hangok az éjben című dalt éneklem. A tömeg szétszedi az Arénát, nem bírja tovább. És akkor minden ebben a végtelen sodrásban áll. Megvan az érzés?

Micsoda? Hogy ha így vagyok a férjemmel, akkor miért kellett teherbe esnem? Ne viccelj, nyuszibogár, te is tudod, hogy a teljességet az élet minden területén meg kell élni. Mert micsoda terhes ruhákat kapni manapság!? Van már szafari-, western-, üzletasszony, sportos, romantikus, mini-, maxi-, kalóz-, matróz-kismamastílus. Különben is mindig megőrültem azokért a pocakos képekért, amikor egyik kéz a domborodó pocak fölött, a másik alatta szépen keretbe foglalja az enyhe domborúságot. Fej kissé lehajtva a jövendő titkon mereng. A gödrös arcú, hurkás lábú kisgyerekképekről nem is beszélve. A még fogatlan, hajatlan kisgyerek gurgulázóan nevet a képen, anya, vagy apa is nevet, neki, rá, miközben ujjai az arc gödreit simogatják. És azok a kisgyerek lábfejek! Te jó ég! Lábfejpuszik premier plánban! Tökéletes összhang és teljesség.

De többet mondok, miért csak a domborodó hasat és a már kész gyereket örökítjük meg az élet nagy eseményeiként? A nagy titok megtudása miért nem megörökítendő esemény? – gondoltam, miközben a terhességi teszten a keresztben megjelenő piros csíkot tanulmányoztam. Azonnali terhesteszt-szelfi. Facebook, Insta, Tik-Tok, minden. Azóta is egyre több terhesteszt-szelfi jelenik meg a közösségi oldalakon. A nők most már így jelentik be a nagy eseményt. Piros csíkkal. Na, ehhez mit szólsz?

Mi? Hogy nem félek-e negyven pluszosan szülni? Azt hiszed, hülye vagyok, nyuszkó? Persze, ti mind azt hiszitek, tudom én. Mind, az összes milliós rajongók. De nem baj, ez kell. Ez kell ahhoz, hogy zuhanjatok, hagyjátok sodortati magatokat. Mert kell nektek az önkívület. A repülés. Forgás és szédület. Pedál tövig. Mert ezen kívül nincs más. Messzire nézés közelképen. A tükör. Egyetlen mozdulatom sincs, amiben ne lennétek benne. A tekintetemben végtelen, sosem látott valóságok. Welcome to extended reality. Amiért odadobnátok az összes rongy, unalmas, szürke életetek. Mind belőlem, általam éltek. Én vagyok a ti örök fiatalságotok. Én vagyok a ti tükrötök. Ti mind én vagyok. Megvan az érzés? Összhang és együttrezgés.

Lakatos-Fleisz Katalin