Mindenki ülésezik és végrehajthatatlan végrehajtandó határozatokat hoznak, de ezekben is jóval a szükséges alatt mozognak, nehogy a mögöttük álló párt, parlament, vagy a Jóisten veszélyeztetve lássa érdekeiket. A klímaváltozás folyamatát megfelelően képes a tudomány követni és a megelőzést a visszafogandó széndioxid millió tonnáiban fogalmazza meg. Mi mást tehetne, ehhez ért. A szükséges globális tennivalók ettől nem, vagy csak elképesztő lassan indulnak el, mert a tudomány csak a felmelegedés közvetlen okaival foglalkozik. A közvetlen ok is többféle széndioxidtermelés, metán, vízgőz, tengerek, kisugárzás, besugárzás, olvadás stb. De ezek is mind végső jelenségek, érdemes lenne a kiváltó okokat az okozati láncok elején elemezni.
Miért van olyan sok széndioxid? Mert égetik a szenet, olajat földgázt.
Miért égetik? Hogy energiaszükségletünket kielégítsék.
Miért van olyan sok energiára szükségünk? Mert számtalan fontos dolgot kell nagy mennyiségben előállítanunk.
Ezek?
Óriásgépek, fegyverek, autók, repülők, gépek, eszközök, beton, fémek, bútorok, ruhák, szórakoztató tárgyak, ennivaló, kávéskanál.
Miért kell ezekből olyan sok?
Mert a kapitalista piacgazdaságban minden eladható, amire találnak vevőt. Az ember genetikai sajátossága, hogy könnyen rábeszélhető valamire, ez tette lehetővé a közösségek együttműködését. Modern időkben vásárlásra beszélik rá az embereket.
Ha leülünk a tv elé, a folyamatos rábeszélést csak 10–15 percenként szakítja meg valamilyen nem odaillő dolog, film, vagy riport, de olyankor nem is figyelünk oda. De száz más helyen is igyekeznek eladni valami, az Interneten, az újságokban, folyóiratokban, a házak falán, néha a pólóinkon is. Mire ez a nagy igyekezet? Az emberek általában ismerik a biológiai szükségleteiket, víz, táplálék, környezettől védő ruha, kuckó, ahol aludni lehet. Modern társadalomban élünk és biológiai szükségleteink mellett elképesztően sokféle kulturális szükségletünk is van. Olvasunk, tv-t nézünk, telefonálunk közlekedünk, nyaralunk távoli országokban, személyes járműveket szeretnénk, saját lakást, kisebb-nagyobb házat lehetőleg kerttel, valamint évente, havonta új ruhát, cipőt, kabátot, sálat, esernyőt, telefont, kompjútert, kiskanalat.
Ha le akarjuk csökkenteni a széndioxid termelést, akkor a kulturális szükségleteinket kéne csökkenteni.
Hogyan?
Nyolc milliárd embert kellene egyenként rábeszélni, hogy szégyellje magát, amikor aránytalanul drága, energiaigényes javakat fogyaszt. Sok ilyen intelem jelenik meg különböző helyeken, de nagyon alacsony a hatékonyságuk. Néhány lelkes fiatal szót fogad ideig-óráig, nem vesznek többet műanyag szalmaszálat, szakadt farmerben járnak, de a többség nem, sőt a többség még többet akar fogyasztani, mert azt látja, hogy a társadalmi hierarchiában felette állók nála sokkal többet fogyasztanak mint ő, pedig ő is megérdemelné.
Itt is látszik sovány beavatkozási lehetőség, mindenki csak annyit fogyasszon biológiai szükségletein túl, amennyit valóban megérdemel.
Nos itt az egyik megoldhatatlan probléma. A piacgazdaság nem az elvégzett tevékenység szükségessége alapján méri a jövedelmet, hanem a kereslet-kínálat szabályai alapján, és a szövevényes piactérben milliószoros jövedelem-különbségek keletkeznek, mert minden eladható és mindenért annyit kérhetsz, amennyit hajlandóak megadni. A jövedelem és a munka között csak a legeslegalsó szektorban van érdemi összefüggés, ott kemény.
Tehát a személyes meggyőzés ugyan fontos, de nem oldja meg a problémát.
Hátra van még az állami, társadalmi beavatkozás lehetősége. Tiltsák be a szén és olajtermelést! Teljesen betiltani lehetetlen, 8 milliárd embert kell energiával ellátni. Ha mondjuk felére csökkentenék az energiatermelést, kiknek nem jutna belőle semmi? Gondolhatják, a társadalmi hierarchia legalján lévőknek. Ezek fellázadnának, borogatnák az autókat az utcán és csúnyán beszélnének. Akkor tiltsák be az ildomtalan jövedelmeket, és mondjuk mindenki jövedelme 1-10 arány közé kerüljön, a tíz is sok, és akkor a felesleges javakat termelő ipar energiafogyasztása jelentősen csökkenhetne…
Ez akkor működne jól, ha a glóbusz minden államában egyszerre történne.
Nem menne könnyen.
Inkább csökkentsük néhány ezermillió tonnával a széndioxid kibocsátást.
Csányi Vilmos
