Régi, ifjúkori könyveimet válogattam, kezembe került a „Hogyan lett az ember óriás” című politikailag motivált írás a munka nemesítő szerepéről. A munka alatt mindig fizikai munkát kell érteni, a gondolkodók semmivel sem járultak a haladáshoz, őket csak eltartották szívességből… Szóval hogyan hülyült meg az ember? Mert hogy hülyül, azt látni a klímakatasztrófa gyors közeledésén. Munka természetesen szükséges volt, hiszen a sok felesleges tárgyat, divatos ruhákat, gépeket, autókat, repülőket, nagykohókat, munkával állítjuk elő, de a munkavágy nem elég a káros holmik előállításához. Mélyebbre kell ásnunk.
Tárgyak, pillepalacktól a fúrótoronyig általában úgy keletkeznek, hogy valaki elképzeli őket és a részletesen leírt képzelmet mások megcsinálják, összerakják. Miért is képzelődünk annyit?
A képzelődés valószínűleg az emlős agy roppant fontos funkciója, bár az állatok képzelődéseiről még nincsenek adataink, legfeljebb az, amikor a kutyák félnek a mennydörgéstől. A legtöbb kutya fél, és igyekszik biztonságosnak vélt helyre bújni, pedig sohasem érte őket valami károsodás a hanghatás alatt. Valószínűleg azt képzelik, hogy valami hatalmas lény bődül ekkorákat, és az ember, illetve a kutya ne provokáljon, jobb szépen csendben meglapulni. Jeromos egyszer vihar alatt a lakásunk közepén található fürdőszoba kádjában lapult, ezt érezte a legbiztonságosabb pontnak. A többi állatról még ennyi bizonyítékom sincsen, de miután az emlős agy a cickány néhány milligrammos agyától a bálna 10 kilogrammos velejéig szerkezetében nagyon hasonló és hasonló funkciókat is szolgál, néhány logikus következtetést levonhatunk. Vegyünk egy átlagos kisebb termetű ragadozót, mondjuk egy nyestet, görényt, rókát, ezeknek vadászat közben ugyancsak figyelniök kell a környezetre, gondosan elkülönítve a bejövő jeleket. Melyek a közömbös hangok, roppanások, foltok, amelyek nem rejtenek prédát és melyek a zsákmányra jellemző neszek, amikor a vadásznak villámgyorsan kell lecsapni, ha nem akar hoppon maradni. Nos ilyen helyzetben a képzelődés sokat segíthet. Az a ragadozó, amelyik elméjében képes felidézni a préda formáját, szerkezetét, színét, surranásának neszét, sokkal biztosabban ragadja meg azt, mint az olyan, amelyik nem gondol előtte semmire, és amikor feltűnik a zsákmány, akkor mélázik azon, hogy hova is kéne csapnia.
Persze az emberi agyról a maga 1400 grammjával adódik a legtöbb bizonyítékunk. Tudjuk, sok megfigyelés, kísérlet bizonyítja, hogy az agy előre tervezi a cselekvéseket. Villámgyorsan dolgozó gépírónőkkel végeztek régebben kísérleteket, kiderült, hogy általában gyorsabban írnak, ha értelmes szöveget hallanak, mintha valaki értelmetlen szavakat diktál nekik. A részletes elemzésből kiderült, hogy néhány milliszekundummal előbb írják le a soron következő betűt, mint ahogy azt meghallják. Azért, mert agyuk előre elképzeli a szöveg folytatását és az írás néhány betűvel a diktáló hang előtt jár. Sok másféle bizonyíték is van, például ha valaki a kezünkbe ad egy almát, karunk izmai éppen úgy feszülnek meg, hogy az alma súlyát megtartsák, mert az agy ezt a súlyt várja. Ha tréfás kutatók némi ólmot csempésznek az almába, az érte nyúlót váratlanul éri a nagyobb súly és lefele húzza a kezét. Lényeg az, hogy az állatok és az ember agya is képzelődik, tevékenysége során előre kiszámolja viselkedése következményeit és felkészíti arra a reagáló szervezetet. Pompás találmány. Az állatoknak nincs is vele semmi problémája.
Az embernél akkor kezdett bonyolódni a dolog, amikor ősidőkben együttműködő csapatokat, közösséget kezdtek formálni és kiderült, hogy ez akkor működik a legjobban, ha kommunikálnak, beszélt nyelv segítségével megkísérlik gondolataikat a többiekkel közölni. Ez embertulajdonság, 20 csimpánzt, bár nagyon okos állatok, külön-külön sokféle bonyolult tevékenységre megtaníthatók, csoportként képtelenek olyan feladatokat megoldani, amihez együttműködés, részfeladatok megoldása és összerakása szükséges. A csimpánzok képzelete korlátos, minden bizonnyal el sem tudják képzelni, hogy valami együtt végeznek el. Az ember viszont könnyen elfogad egy bonyolult közös célt, benne az ő egyéni szerepével. Ezeket előre el kell képzelni, és mint bizonyítottuk, az agy a képzelődés mestere. Egy egyedül élő ragadozónak nem jut eszébe, hogy kéne egy nagy gödröt ásni, befedni gallyakkal, erre terelni a prédát, és ha beleesett, könnyű lesz megfogni. Még ha el is képzelné, a feladat olyan sok és összetett munkát igényel, amit egyedül nem képes elvégezni. Ha csapatban él az illető, akkor elképzelhetné ugyan a közös tevékenységet, de beszélt nyelv híján a többieket nem tudná rávenni a közös cselekvésre. Láthatjuk, hogy az embernél a képzelődéshez társult gondolatok nyelvi megfogalmazása és közlése lett az együttműködés legfontosabb eszköze. Megjelent azonban egy természetes korlát. A közösségek tagjai sokféle elképzelést elmondhattak társaiknak, akik az ötleteket megvitatták és csak azt hajtották végre, amelyik mindenkinek tetszett. A család, a közösség így kordában tartotta a képzelgőket, boldogan is éltek sokszázezer évig. Közben persze érdekes fegyvereket, bunkót, nyilat, dárdát képzeltek és készítettek el, ami gyors szaporodásukhoz vezetett. Sokan lettünk, és ha most nagy ugrással a mai időkbe térünk, láthatjuk, hogy elképesztő tere lett a képzelődésnek. Utat, vasutat, autót, vonatot, repülőt, tankot, atombombát képzeltek el és némi segítséggel meg is valósították az elképzeléseket. A baj csak az, hogy eltűntek a közösség szabályozó funkciói. A közösségek helyett kialakult társadalmakban kevéssé működik az észszerűség, minden őrült ötlethez lehet találni megvalósítókat. Csináljunk mozit, televíziót, internetet, reklámot! Mindenki kaphat egy kis kütyüt, amivel elképzeléseit közölheti a világgal, gyakorlatilag mind a 8 milliárd emberrel, és csak talál valakit, aki segít az elképzelés megvalósításában! A permetezőszereket, ha elég hatékonyak, az állam betiltja, mert káros lehet az egészségre. A gyilkos drónokat, amelyek embereket ölnek, nem, mert az fontos.
Az agy képzelőereje az állatvilágban és az ember fejlődésének korai szakaszában roppant fontos eszköze volt a mindennapi életnek. Az ember mai világában a képzelet elszabadult és egyre több kárt okoz. Valaki azt képzeli, hogy nincs Covid vírus, és ezt nemcsak szűkebb közösségében terjeszti, ahol esetleg tudják, milyen habókos, a közlekedési szabályokban sem hisz, és valószínűleg nem törődnének vele. De amikor az internet valamelyik fórumán jelentkezik ötletével, tulajdonképpen személytelenül, véleményét sokan megfontolják, elhiszik és kárt okoznak maguknak, másoknak. Az internet csak a véleményt jeleníti meg, a személyt, aki lehet elmebeteg, hisztériás túlzó is, nem. Közvetlen közösségi beszélgetésben a képzelet azonnal kontroll alá kerül, mert ismerjük kitalálóját. Sok hasonló jelenség létezik, amelyekben közös, hogy a felfokozott kommunikáció lehetősége megszünteti a nagyon fontos közösségi kontrollokat. Csak még egy példa; ha egy régi faluban Józsi bácsi a fűszeres kiírta volna, hogy csodálatos uborkák érkeztek, amelyek fiatalítanak, üdévé teszik a leheletet és még a férfiak potenciáját is megemelik, mindenki röhögött volna, Józsi bácsi megbolondult. Ma nem ismerjük a reklámok készítőit, és az utcákon, a tv-ben képtelen baromságokkal lehet valamilyen felesleges tárgyat hirdetni. Ha ismernénk őt, meg lehetne kérdezni, hogy ez az új csodálatos kenőcs tényleg új, és tényleg sokkal hatékonyabb, mint a régi? És ő válaszolhatná, hogy ugyanaz a szar, mint a régi, csak más csomagolásban, és a hatóanyagtartalma is kisebb. Nem találkozhatunk vele, azt hirdet, amiért megfizetik.
Visszatérve a bevezetőben feltett kérdésre: miért hülyül az emberiség? Legfőképpen azért, mert bár képes elképesztő mennyiségű elképzelést előállítani és gyorsan szinte mindenkihez eljuttatni, de még nem jött rá, hogy az elképzelések nagyon fontosak ugyan, de korlátok, értelmes felügyelet nélkül lehet, hogy pusztulásunkat okozzák.
Csányi Vilmos
Kép: Diósi Imre / MTI
