Vészterhes időkben mindig felbukkannak a próféták, jósok, akik korholják az emberiséget rossz tulajdonságaiért, bűneiért. A nyomaték kedvéért haragvó isteneket is emlegetnek, akik majd tűzzel, vassal, vízözönnel, klímaváltozással elemésztik a bűn fertőit. Fontos, érdekes jelenség, az internet és a média ma is nagy teret ad az apokaliptikus jóslatoknak.
Ha valamiről mesélek, általában megkérdezik, hogyan van ez az állatoknál. Most meg se várom a kérdést. Az állatok csak rövidtávú jóslatokban hisznek, az nagyon fontos nekik, de jól kezelik a vészt jósoló egyedeket. Niko Tinbergen, Nobel-díjas etológus figyelte meg sirályoknál, hogyan reagálnak a vészkiáltásokra. Etológia-tankönyvekben az olvasható, hogy a madarak vészkiáltásra adott menekülési reakciója öröklött mozgásforma, nem tanulható, nem fogható vissza. Ha a megfelelő kulcsinger, a vészkiáltás hallatszik, azonnali menekülés a válasz.
Ami tankönyvekben olvasható, elméletben igaz, a gyakorlatban már nem egészen. Tinbergenék sirálytelepeken tanulmányozták, hogyan is működik a vészkiáltás a terepen. Folyópartok közelében a talajon fészkelnek a sirályok akár többszázas létszámban. Ha valami megzavarja őket, mondjuk arra megy a postás tolva a biciklijét (azért tolja, hogy lassabb legyen a megközelítés, felbérelt kísérleti tényező), amint a sirályok megpillantják, elhangzik egy-egy vészkiáltás, de Tinbergenék meglepetésére nem repültek fel a madarak, hiába öröklött mozgásforma a menekülés, hiába kulcsinger a vészkiáltás. Ahogy a postás egyre közelebb ért a kolóniához mind gyakrabban hangzott fel a kiáltás, de még mindig reakció nélkül, azután egy adott pillanatban a vészkiáltásra az összes sirály felrepült és dühösen kiáltozni kezdett, végre igaza lett az etológia tankönyveknek. További kísérletek során felderítették a részleteket. Az első kiáltók az idegesebb példányok voltak, viszont a sirályok pontosan ismerték a kiáltók lelkiállapotát, és az ilyen kapkodó vészmadarakra nem hallgattak, nyugodtan ültek a tojásokon vagy gondozták a fészkeiket. Azután egyre több madár szólalt meg a kevésbé idegesek közül is, majd amikor a megbízhatóan jelző egyedek jeleztek, mindenki azonnal reagált és felrepültek. A sirálykolónia nem tartós közösség, csupán alkalmas védekezési forma, de jó működéséhez a résztvevőknek gyorsan ki kell ismerniök egymást, hogy ne engedjék magukat feleslegesen ugráltatni, reptetni a félős, ideges példányoktól.
Nos, kedves barátaim, az emberi közösségekben a vészt jelző jósok hasonlóan működnek. Valamikor régen meghal néhány ember egy faluban, még nincsen újság, internet, Spirit FM, de valaki megijed és elkezd kiabálni, hogy rettenetes vész közeleg, járvány lesz és mindenki el fog pusztulni. Régi időkben még nem ismerik a vírusokat, baktériumokat, valami oka csak kell legyen a halálos betegségeknek, a jósok azt állítják, hogy a betegség Isten büntetése az emberiség fertelmes bűneiért. Nem mindig a bűnösök betegszenek meg természetesen, némelyik még a valóban pusztító járványt is túléli, de igazából jobban szenved, mint akiket az Úr az ő végtelen jóságában már a járvány elején magához vett, mert azok nem szenvedtek olyan sokat. Előfordult, persze, hogy a betegek gyorsan felépültek, a fertőzés megállt és akkor a jósokat kinevették. Mindenféle baromságot beszélnek. Még hogy kezet kell mosni!
Mai időkben is megjelentek a jósok. A klímaváltozásról már évtizedek óta jósolnak rémületes következményeket. Meleg lesz, sivatag, sok eső, tengerár, dögvész, háború. És ez még csak nem is Isten büntetése elképesztő bűneink miatt, hanem a saját ostoba energiafogyasztásunk következménye. Bűnözni tehát lehet nyugodtan tovább, de a fosszilis tüzelőanyagokkal le kéne állni. Az első jósokat mindenki lehülyézte, hogyan képzelik, hogy az a néhánytízezer erőmű, meg néhánymilliárd autó képes lenne ilyen befolyásra. Valamint a klíma mindig változott kicsit hidegebb, máskor kicsit melegebb lett, nincs itt semmi különös. Közben elkezdett olvadni a jég. Mindig olvadt nyáron, majd télen újrafagy. Tovább olvadt. A jósok hét méteres tengerszint- emelkedést jósoltak, ha minden jég elolvad. A tengerparti városok tiltakoztak, miért éppen ők. Amikor sűrűn jöttek a jelek, és nemcsak az idegesebb tudósok kiáltoznak, hanem a legmegbízhatóbbak is, az emberiség nagyobb része már elhiszi, hogy ez a fránya klímaváltozás talán, esetleg, véletlenül, tényleg emberi tevékenység miatt van. Legalábbis a jósok ezt mondják. Elhisszük, na! Mi a fenét kéne csinálni?
Leállítani a szénerőműveket? Ugyan. Majd, ha tényleg baj lesz.
Réges-régen az emberiség válogathatott a rendelkezésére álló erőforrásokban. Fa, szén, olaj, gáz, vízerőmű, szélerőmű, napelemek, termális energia, atomenergia. Ma viszont arról kéne döntenünk, hogy mit ne használjunk. A szén csak ott van és olcsó, az olaj és a gáz is, a szélturbinák zajosak és ártanak a madaraknak, a napenergiatelepek elveszik a helyet a mezőgazdaságtól és éjjel nem termelnek, a termális energia drága, az atom büdös. Szóval nehéz döntés lesz, mert nem lehet használni öröklött mozgásmintázatokat. Inkább ülünk a tojásainkon és gondozzuk a fészkeinket.
Némi racionalitás kéne.
