Föl

A balatonhenyeiek következetesek a domborzat kérdésében: Köveskálról az ember fölmegy Henyére, az Alszegről a Főszegre ugyancsak fölmegyünk, és ha valaki déli irányban akár csak ötven méterre lakik a bolttól, fölmegy a boltba.

A dolgozószobámban (ami a vendégszoba is egyben) a következő képek lógnak jelenleg a falon: az íróasztal fölött a már említett portrék. Arrébb egy üveg alá tett boríték válogatott Raffaello-bélyegekkel (Téreytől). Jobbra a ház eredeti ablakkeretéből egy L- és egy H-alak, családi fényképtartókként. Az északi falon egy Tandori-rajz (eredeti), egy Szilágyi Lenke-fotó (eredeti), és egy ausztriai vagy németországi harangszentelést ábrázoló fekete-fehér fénykép. Mögöttem, a keleti falon Szabi hampsteadi erdő-fotója (ez szerepelt az első Médeia Fiai-lemez borítóján), és a Szabolccsal közös sághegyi projekt kontaktképe (a Hétsarkúkönyv borítójáról). Az ajtó fölött egy páros Koncz Csaba-fotó, amelyek a feleségem régi mobiltelefonjával készültek egy közös kirándulás alkalmával. Az ajtótól balra egy Kopasz Tamás-akrillkép és -litográfia, meg a Benes-munka, amit a Sziveri-díj mellé kaptam.

Kezdjük úgy, hogy nemrég, a szüleim születésének idején a gyerekek testi fenyítése normának számított a magyar családokban, mégpedig a társadalom minden rétegében (Márai az amerikai beat-nemzedék tagjait úgy jellemzi, mint akiket nem vertek meg gyerekkorukban). Hanyag mozdulattal kihúzni a nadrágszíjat a bújtatókból, és gyorsan kielégíteni a lucskos igazságérzetet. Egy alapos verés, mint a szülői tekintély történelmi erejű manifesztuma. Amennyiben az erőszak össztársadalmi befolyását a történelemnek nevezett problémahalmaz egyik fontos összetevőjeként fogadjuk el, úgy nehéz nem észrevenni korunk haladó szellemét, illetve azt a rétegzett, avagy hajtogatott mintázatot, amely a széleket jelöli: ma a testi fenyítés nem kizárólagosan, de azért eléggé megbízhatóan az anyagi-szellemi nyomor fermentumának tűnik Magyarországon.

A fekete-hegyi pásztor története, aki a török fosztogatókat a romlásba küldte, nem pusztán jelentőségében, a végvári küzdelmek dühödt heroizmusához mérve mondható lokálisnak, hanem a tájrészlethez való szoros kapcsolódása miatt is; nem valós történelmi esemény, hanem a meredek falú szurdok hívta elő a legendát.

Amikor folyóiratokban látom a szövegeimet, újra meg újra kényelmetlen érzés fog el; mintha vadidegenekkel kellene osztoznom a fürdőszobánkon vagy a konyhánkon.

Mint az oltárra vetett véres ökörhús, a reggeli fényben olyan a Rendesi-hegy északkeleti oldalában a vöröskő-bánya.

A tornácon voltunk, bort ittam, a feleségem Ezra Pound LXXV. Cantójának kottarészét énekelte szolmizálva, és én úgy éreztem, így vagy úgy, de két kislányunkkal együtt tökéletesen kívül állunk a társadalomnak nevezett efemer iszonyaton.

Hétfő reggel nyolckor hosszan zengenek a falu két templomának harangjai: Virág Lajos, nyugalmazott néptanító és köveskáli iskolaigazgató, kedves, öreg szomszédunk tegnap meghalt a veszprémi kórházban.

Lanczkor Gábor