„Semmi különleges nem volt benne, de isteni finomnak tűnt, mert tökéletesen tiszta volt, és mert minősége a tőke öregedésével lett mind patinásabb, mégpedig úgy, hogy az évszázadok során sikerült megőriznie fiatalos frissességét, s egy egész történelmi korszak alatt gyakorlatilag ártatlan maradt. Szerény, ám kifinomult vonzerejét az adta, hogy nem volt sem száraz, sem édes, mintha abból az időből származna, amikor e különbségtétel még nem létezett; maga volt az abszolút bor, s még csak nem is túl erős, pont, ahogy a régiek szerették.”
Autóvezetés közben váratlanul eszembe jutnak egykori barátnőm nagyanyjának szavai (majd’ másfél évtizede egy dunántúli kisvárosban). Arról kezdett beszélni nekem a vénasszony (minden átmenet nélkül), hogy mielőtt elvitték a városból a zsidókat, a boltos hitelben tukmálta törzsvevőire az áruját. Ha tudták volna. Ők maguk tisztességesen kifizettek a zsidónak mindent. Gyönyörű, fürtös kis fiacskája volt a boltosnak. Senki nem tért vissza közülük. Rendes emberek voltak. Inkább a cigányokat kellett volna elvinni, az összeset. Még az aggodalmaskodó hanglejtésére is emlékszem.
Az év legpuhább szaka. Összesimuló család. Ködből kilógó vulkánkúpok reggel. Tíz körül kisüt a nap, és mintha eső verné a kertet, úgy csöpög az olvadó dér a fákról.
December 21-én este hatkor a falu tüzet gyújt a Dobogó tetején. Húszan-huszonöten álljuk körül a sátorforma máglyát; először alig akar begyulladni, aztán belekap a szél, és majdnem vízszintesre nyújtja ki a lángnyelveket. Perzselt kakukkfű illata. Cserepesre izzanak a hosszú bodzatörzsek, és szikrázva dől be délnek az erre szánt alkotmány.
Az első karácsony négyesben. Iszonyú taknyos vagyok.
Egyetlen hatalmas ködtenger a Balaton, kiöntve Somogytól egészen a Hegyestű lábáig. Ragyog ránk a nap itt fönn. A sziklafal fölötti meredélyen két molyhos tölgy kínai tusrajza. Hazafelé egy terepjárót követek; a csomagtartója mögötti rácsra kizsigerelt vaddisznó van fölkötözve.
Éjszaka lövések zajára riadok föl. Petárdák és rakéták. Lemegyek vizet inni. 00:14. Az üvegtéglán túl villódzó fények. A szomszédban nemsokára elül a robaj, de a hosszú henyei völgyben még sokáig szól a távolabbi, visszhangos durrogás.
Esik pár centi hó január első napjaiban. Stabil mínuszok egy jó hétig napközben is (egyik hajnalban mínusz kilenc).
A meteorológus, a meteorológia, mint valami személytelen orákulum („Havat mondott holnapra”).
Küzdök A Lutherek dalszövegeivel. Lehetetlen vállalkozás afrikai eredetű ritmusokra magyar szöveget írni.
Lanczkor Gábor
