A jós

2015. JANUÁR

El tudom hinni, hogy a jövő látásának képessége (nyilván valamily releváns tehetségre alapozva) kifejleszthető volt a távolabbi múltban, illetve most is fejleszthető bizonyos fokig. Amikor alaposan megfontolom, hogy melyik ceruzát vegyem föl az asztalról, és már nyúlnék a rövid sárga helyett a hosszú feketéért, de végül mégis a rövid pirosat választom, amint először akartam (és ezt az ösztönösségre hagyatkozó játékot tudatosan játszom), olyankor miniatűrben és alanyian bár, de a sors és a jövő olyasféle fogalmával operálok, amely a játékbeli humor lényegi vonásait tekintve az antik jósdák lapidáris üzeneteivel és mitologémákká lett hatásmechanizmusukkal rokonítható. A látnoki képesség, analógiájaként az álombeli tudatosságnak (amikor az ébredés határsávja felé hajolva néha-néha sikerül egy kellemetlen epizódot meg nem történtté tennem, miközben megmaradnak az álmodott történés keretei), egy olyan rögzítetlen szabályrendszeren belül jelent következetességet, amely rögzítetlenségnek csakis a súlypontja bizonyos: a cezúra, amely az egyén földi életének végét jelenti. Ezen a fundamentális ponton válik fiktívvé minden önportré (és meglehet, hogy végső soron ennek a momentumnak a belátása vezetett Delphoi intézményes megalapításához).

Kemény fagyok éjjel és napközben is.

Vörösbegy, és egy szajkó.

Reggel negyed nyolckor valóságosan rózsaszín fények az udvarban. Keleten, a református templom épülettömbje mögött rózsaszín felhőfátyol; a magas égbolt is rózsaszín bárányfelhőkkel van tele.

Meghalt második szomszédunk, az idős tanítóné, Virág Lajosné, Margit néni. Két évvel idősebb férjét hagyta hátra az egykori tanítóházban. Nyolcvanöt éves volt. Intelligens, autonóm személyiségnek ismertük meg. Köveskáli iskolaigazgatóként nyugdíjazott férjével a hajdani falusi értelmiség utolsó képviselői voltak Balatonhenyén. Hogy a köztisztelet általános fogalma az elmúlt két évtizedben miként rendült meg, őket látva engem mindig megrendített.

Az elmúlt évben jelentősen megemelkedett a környéken a talajvíz. Négy éve, amikor a házat vettük, a szolgalmi út melletti sekély kút teljesen ki volt száradva. Most tíz centivel a felszín alatt áll a víz.

 Lanczkor Gábor