Veronika Dianišková versei
Mindig ugyanazon az ajtón jövök ki A kapum előtt Isten ül. Billeg, áthelyezi a súlypontját, körmei alól kiűzi az utolsó emléket is. Megszoktuk egymást, ő engem könnyebben, mint én őt. Amikor már nem tudja, hová bújjon, és a hőmérséklet –6-ra…
