06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2016.11.09 - tiszatáj

TŐZSÉR ÁRPÁD: IMÁGÓK
Nyolcvanéves költőink nem kényeztetnek el minket túl nagy számban új versesköteteikkel. Tőzsér Árpád kötete már ezért is kuriózumnak tekinthető. Az Imágókban önironikusan csak százévesen láttatja magát poeta doctusként, ám valójában már réges-rég az. Az irodalmi, filozófiai, mitológiai… utalások költészetének olyan alapvető jellegzetességei, amelyek közegszinten léteznek, ebben a miliőben teremtődnek meg a versei… – DOMNIKA EDE HARALD KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2016.04.27 - tiszatáj

Múzeumok éjjele, belépés a múltba grátis,
a sok poros pergamen – felettes énünk – oktat.
Tacitus: Túléltük Tiberiust s Caligulát is,

s Nerót is, de közben egész életünk eltelt. –
„Túlélünk” mi is! A múzeum félmúlt-osztálya
velünk, rossz felünkkel, bűntárgyainkkal eltelt.
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2015.08.03 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) Január 22. Kórház, az onkológiai osztály folyosója. Körülöttem bekötött fejű, kopasz betegek, csont-bőr kemoterápiások. Én is ilyen leszek? Mellpunkcióra várok: a jobb mellem harmadik hónapja meg van duzzadva (úgy is mondhatnám: helyes kis emlőm nőtt), de érintésre fáj. Itt csupa nő van. Én is nő vagyok talán? S csak most tudom meg, 71 éves koromban? Botrány. A térdemen Ungvári Tamás Poétika c., máig hasznos műfajelmélete-története. 1967-ben jelent meg, s azóta hűségesen kísér. Ódivatú kicsit, de éppen ezért a máig ásítozó egykori műveltségi hézagaim pótlására nagyszerűen alkalmas. Időnként fel-felpillantok belőle, vigasztalanul nézem a szemközti falat. Lazarillo de Tormes – olvasom – úgy szabadul meg vak, de kegyetlen gazdájától, hogy nekiugratja a falnak. Én a legszívesebben magam ugranék neki, tehetetlenségemben, az átellenes fal plakátjának. (A mellrák tüneteit sorolja.) Egyszerre jön egyre közelebb hozzám a halál s tör rám valami kínzó bűntudat. A családom (szüleim, testvéreim) úgy távoztak, hogy egyiknek […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2015.06.14 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) Január 17. 6, 46. Rajka. Jegyezgetek a vonaton, múlatom az időt. Hosszú út áll előttem: mégiscsak elmegyek Balassagyarmatra. – Rajkát Amade László szavaival köszöntöm: Rackhendorff, Rajka, Hol az sok tejű dajka. Azért megyen arra a sajka, Hogy megzsírosuljon az ajka. Meresztgetem a szemem a hajnali félhomályban: hol porladhat a „sok tejű dajka”, akinek bájain a hajdani rokokó poéta „ajka zsírosult”? A falu szélén, a helynévtáblán magyarul is, németül is ki van írva a község neve: Rajka, Rackhendorff. Mintha az Amade-versből másolták volna oda. 14, 10. Balassagyarmat. Esik a hó. A talpig feketében utazó, kedves-szép arcú Maczkó Mária művésznővel, népdalénekessel együtt kászálódunk le a vonatról. Ő is az ünnepségre igyekszik. A hófüggönyön átsejlő vasútépület akár Podolin is lehetne. Kísértetek, havas hegyek, rejtélyes szépasszony – minden együtt van Krúdyhoz. Keresem, hol a behavazott vörös postakocsi, de csak egy fekete mikrobuszt látok, ránk vár. Beszállunk: irány a Blues-szálló, mondja a sofőr. 15, 00. A […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2015.04.27 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) 2. Egy kis privát farsangot szeretnék mostan Január 6. Vízkereszt van. Vagy amit akartok! Mit akarok én? Nevetni végre, nagy, felszabadító hahotával. Legalább néhány napra, néhány órára, néhány percre elfelejteni a kényszerképzeteimet, O. sógor tüdőrákját, látomásaimat betegségeimről (mint az isteni princípium gonosz részének mesterkedéséről), földöntúli „ellenséges agyakról“ s evilági álságokról, az ország, az uralkodás zsebtolvajairól, politikai perpatvarokról. Sebastian szeretnék lenni a Vízkeresztből, aki megvív a gügye vagy nagyon is rafinált lovagokkal, mindenkivel, alaposan helybenhagyja a bolond világot. A nyolcvanas-kilencvenes években, a Mittel-korszakomban mintha már sikerült volna nevetésre húzni a számat, aztán most megint beborulni látszik fölöttem az ég. De mondhatnék nyugodtan „fölöttünk“-et is: emberiségként is elfelejtünk nevetni. Miért vajon? Hogyhogy az olyan alapvetően tragikus világlátású drámaíróknak, mint Shakespeare és Molière sikerült kinevetni a korát, s nekünk nem sikerül? Mikor is nevetett magyar író utoljára úgy istenigazában? Örkény óta nem tudok hamisítatlan, bölcs és egzisztenciális nevetésről. Csak hígeszű, cinikus vagy […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2014.12.31 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) 1. Szent Pál mint Lenin (2.) December 29. Közeledik csendesen, eseménytelenül az új, a 2006-os esztendő. Tegnap bent voltam a Kalligramban, hoztam egy csomó könyvet, köztük Kibédi Varga Áron rendkívül érdekesnek ígérkező naplóját, címe: Két év, három ország, 2003–2004. (Na, a címe az lehetne vala­mivel érdekesebb!) Egy szerény világfi élete. Nincs még egy könyv, amelyben ma Magyar­ország és a nagyvilág, s főként a magyar és a világkultúra ennyire együtt lélegezne! Ki­bédi Varga Áron egyszerre van jelen három országban, Magyarországon, Hollandiában és Franciaországban (az országok szellemiségében, irodalmi és kulturális rendezvényeiken, intézményeikben, kávéházaikban, utcáikon), naplóját hatalmas, megbízható és mindig működő műveltséganyag, kitűnő megfigyelőképesség jellemzi, ő maga nagy természetességgel, a legkisebb gátlás, megilletődöttség nélkül szól hozzá világtörténelmi eseményekhez, történésekhez és történetekhez, jelentős személyiségek, írók, politikusok kijelentéseihez, egyszóval a világirodalomhoz és világtörténelemhez. – S nem egyszer vitára indít. Egy példa: Szent Pál úgy, ahogy mi nemigen ismerjük: a kereszténység ideológusaként és frontembereként. Ki­bédi […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2014.11.10 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) II. Szent Pál mint Lenin (1.) 2005. december 17. Tegnap felhívott egy úr, Solymár József néven mutatkozott be, író, interjút akar velem készíteni. Solymáron lakik, s a neve is Solymár. Ritka egybeesés, jegyeztem meg. S erre ő: eredetileg Szolárnak hívták (akárcsak az én néhai komáromi szlovák szakos és szlovák nemzetiségű osztályfőnökömet), de a szerkesztőségek rábeszélték, hogy keressen magának valami más nevet, s neki hirtelenében nem jutott más eszébe, csak a Solymár. – Nem győzöm ilyenkor eleget idézni Radnótit, a költőt, aki mikor azt kérdezték tőle, mért magyarosította meg a nevét, azt mondta: A szerzőnek a neve is az életműve része. – S ha ugye az életmű magyar… – Aztán változtak az idők. A jugoszláviai magyar irodalom annak idején sok mindenben kezdeményező volt, ők kezdték például (az egyéb, fontosabb irodalmi kezdeményeik mellett) a vezetékneveiket eredeti (magyarosítatlan) formában használni is. Amikor az újvidéki magyar szerzők ilyen nevekkel jelentkeztek, hogy […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2014.01.30 - tiszatáj

NAPLÓJEGYZETEK 2002-BŐL (7.) December 26. Ó Uram, engem bántanak… Érthetetlen, hogyan kaphattam én éppen S. Gy. kezéből Füst Milán-díjat: sosem voltam kegyeltje. Először vagy huszonöt évvel ezelőtt, Szegeden gorombított le, egy műfordító konferencián. A tanácskozást az Írószövetség rendezte, s még szegény, idő előtt megboldogult Fábián Zoltán vezette. Én a vitában azt találtam mondani, hogy a műfordító, ha költő, annyival kevesebb jó saját-verset ír, ahány jó fordítás a kezéből kikerül. S erre felállt S. Gy., s azt mondta, hogy én butaságokat beszélek, mert a dolog éppen fordítva van: a költő minden lefordított verssel gazdagodik. Ne vegyem el a költők kedvét a műfordítástól. Fábián Zoli, látva elkomorodó arcomat, nem győzött helyette mentegetőzni, mondván, hogy ne bántsátok T.-t (mármint engem), mert lehet, hogy nincs igaza, de vitát kirobbantani, ahhoz sajátos tehetség kell. Most, a Füst Milán-díjam átvétele után Füst nyelvének archaizmusairól beszélgettem S. Gy.-vel, s én Szenci Molnár Albert zsoltárainak a nyelvét is […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2014.01.09 - tiszatáj

NAPLÓJEGYZETEK 2002-BŐL (6.) December 14. Hát nem mondhatnám, hogy mostanában unatkozom. Csanda Gábor Somorjai disputa – Az élő szlovákiai magyar írásbeliség címmel konferenciát szervezett a Pozsonyhoz közeli Somorján. Kezdődött az értekezlet reggel kilenckor, s tartott egészen este fél hétig. A szlovákiai magyar írótársadalom valamennyi nemzedéke s az irodalom valamennyi műfaja képviseltette magát, de a rendezvény tulajdonképpen a fiatal irodalomtörténészeink, kritikusaink felvonulása volt. Budapesten 1994-ben jelentkezett az a fiatal kritikus nemzedék (a Károlyi Csaba összeállításában és szerkesztésében megjelent Csipesszel a lángot c. antológiában), amely a néhány évvel később zajló ún. kritika-vitában már szinte a domináns szerep (de akár azt is mondhatnám: a hatalom) átvételével kísérletezett – nálunk, úgy látszik, most következett el a kritika nagy pillanata. Kitűnő előadásokat hallhattunk az irodalom és kritika viszonyáról (Grendel Lajos), a kritikai paradigmaváltás szükségességéről (Keserű József), az ún. kisebbségi regénymetaforákról (Benyovszky Krisztián), a 90-es évek lírai köznyelvének libertinus vonulatáról (Németh Zoltán), a „transzgresszív” líráról (Csehy Zoltán), a műfordítás rejtelmeiről (Polgár […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)