02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2018.10.30 - tiszatáj

SOPOTNIK ZOLTÁN: MOSZKVICS
Moszkvics. Autómárka azoknak, akik még abban az időben születtek, másoknak inkább egy nyelvtörő emléke, és biztos akadnak olyanok is, akiknek egy korszak szimbólumával egyenlő. Annak azonban, aki kortárs költészetet olvas Sopotnik Zoltán legújabb verseskötetét jelenti. A cím pedig nem árul zsákbamacskát, a Moszkvics szimbólumként egy korszakot, egy kultúrát, egy nyelvet és egy helyet, Kelet-Európát, jelöli… – GOROVE ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2017.11.22 - tiszatáj

SOPOTNIK ZOLTÁN: MOSZKVICS
Sopotnik Zoltán új verskötete egy nemzedék mentális tér­képé­nek megrajzolásához kínál biztos tájékozódási pontokat. A hajdani államszocializmusba beleszületett gene­ráció nevelődési regényéből kapunk látványos, harsány mozaikdarabokat, miközben paradox módon éppen a kelet-európai létezés esztétikájának színtelen összképe rajzolódik elénk. E létesztétika alapérzete a hiánytudat, mely a vi­szony­lagosság intézményesülésének éppúgy következmé­nye, mint az árnyékkultúra kontúrtalanságának… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2016.11.17 - tiszatáj

Mi van itt? Kik ezek? Ékezetek,
csak ékezetek. Halványodnak a hidak,
már nem tudok olvasni a Dunából sem.
Hideg. Levegő. Kidobott karácsonyfát visz
a víz, sodródik a hullámok vállainak ütközve
kicsit. Még nincs karácsony. Ki díszít fel egy fát
az ünnepek előtt, és dobja ki a vízbe az ünnepek
előtt. Miféle szertartás rendje ez?
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2016.03.06 - tiszatáj

Feljön a Duna, egészen a házig,
besuttog a lépcsőházba, tördeli a
postaládákat, sziszegő kígyó,
viszi a neveket el, s a sorsokat is
talán, az én nevem nem úszik, nem,
nem engedem, az én nevem igazi kígyót
eszik, medreket kotor, visszaszögeli
a ládákat, visszahúzza a vizet, a
helyére, megmosakszom hangjában,
felöltözöm, komának, bakának […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2015.03.30 - tiszatáj

HATÁR Állítólag a rendszerváltás környékén húzták meg a határt. Azt a határt. Vagyis akkor kezdték el. Hogy kik, nem tudni pontosan, lehet, hogy nem is egyes személyekben indult el a határok húzogatása, hanem a közös tudatban, lélekben, ha tetszik. Nánditól hallottam ezt először, azt mondta, mint egy belső Trianon, olyan. Azt gondoltam, hülye részeges ez a Nándi, ráadásul szellemeket lát a Klári néni kisboltja előtt. Bent mindig három lépéssel megáll a pult előtt, Klári néni szinte úgy dobja neki oda az italt, Nándi három lépés távolságot tart a pulttal, szóval, nem normális, hogy ilyeneket mond, de aztán arra is gondoltam, az az ember, aki munkásőrből lett biztonsági őr, mégiscsak tudhat valamit. Munkásőr nekem ne beszéljen Trianonról mégse. De beleültette a bogarat a fülembe, ami rág azóta is valamit. Nógrád megyénél húzta meg saját magát az az időhatár, teljesen megdöbbentő volt, és még ma is az, ahogy a szocializmusból átlép az […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2015.03.08 - tiszatáj

SORSLEVÉL Olyan, hogy sors, nincsen, mondta mosolyogva nagymamám, miközben taposta a savanyú káposztát a hordóba – mondhatni, kitaposta a káposzta lelkét, és a magáét természetesen – csak valami sokkal mélyebb dolog van, aminek még nem adtak nevet. Igaz, ember nem is tud neki nevet adni, tette hozzá, amitől kivert a hideg verejték, pedig még csak gyerek voltam. Lehet, hogy pont azért. Nagyapával éppen sakkoztunk a szobában, és ő csak hümmögött hozzá. Egész életében hümmögött nagymamám kijelentéseihez. Hol szűkebben mérte őket, hol áradón zengette, akár egy kántor – valamiféle mindent és mindenkit kizáró párbeszédet folytattak egymással ilyenkor; jobb helyeken vallást vagy pártot alapítanak az ilyen hümmögésekre, mondom most legalább huszonöt év távlatából – én így beszélek vissza. Erkölcsi súlya, no meg tétje volt azoknak a nagymamám mondataira válaszoló vagy azokkal vitatkozó hümmögéseknek, azt hiszem. Nagyapával furcsa sakkjátszmáink voltak, mindketten saját szabályaink szerint játszottunk, és ő soha nem akart megtanítani igazán játszani, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2014.12.07 - tiszatáj

Ki kellene sétálnia a kertbe, leszedni a cseresznyét a fáról, szögelni valamit a kamrában, nem baj, ha nincsen, elszundítani közben, kicsit megütni az ujját kalapáccsal, ahogy az istenek szokták, így emlékezni fontos dolgokra, amik foltot hagynak a röntgenképen, szétszálazni a sápadt elmét, gereblyézni a fakéreg-felhőket, mosolyogni, na, igen, tejet önteni a vidám macskának […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2014.10.01 - tiszatáj

KÉTELYSZÓTÁR Mamikán és Apóson kívül még Csirke bácsi, a szelíd bakter beszélt nekem sokat a kételyről, meg arról, hogy igaz ember leginkább önmaga tükrének használja; bár, azt, hogy milyen is az igaz ember, az elmúlt negyven évem alatt nem tudtam örökérvényűen megfogalmazni magamnak, de másnak sem. Csirke bácsi tudta, ez nekem elég. Tudta, bár nem biztos, hogy egyetértenék az ő definíciójával – pont ez a lényeg. Megnéztem, a Palócok Nagykönyve tekintélyes hosszúságban tárgyalja és részletesen írja le azt a személyiség-szerkezetet, amely a kételyt önmagára nem érvényesítő ember sajátja. A lelki arzén őrzője, ha jól emlékszem ez az idevágó fejezet címe. A mai ember legfőbb hibája, hogy hiányzik belőle a kétely, mármint annak az önmagára való vetítése, önmaga megfürdetése a kételyben. A mindent átható és mindentudó Én annyira eluralkodott a világon, és az emberen, hogy csaknem megszüntette ezt a képességét, amely pedig Szókratész óta köztudottan az egyik legfőbb tulajdonságok egyike – […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2014.09.28 - tiszatáj

A kávé és unikum mögött
felsorakoztak az évek,
majd Tündi, Cappa
élettársa váratlanul megőrült.
Semmi különös, szimpla
eljárása az agynak.
Gyógyszert, meg levegőt
lehet venni rá.
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2014.08.30 - tiszatáj

(DÍZEL BOGARAI) Sokat gondoltam arra, hogy Dízel, a dobosunk, valójában tömeggyilkos, vagy ilyesmi. Az a szelíd, kicsit fogyatékos srác, aki az egyik orrlyukán feldugja a drótot, a másikon kihúzza és élvezi, hogy mindenki kiröhögi a kocsmában, a csajok meg elájulnak, pontosabban leájulnak a kocsmapadlóra, valójában embereket darabol a garázsban, már amikor éppen nem próbálunk ott. Túl szelíd volt, azért gondoltam ezt. Mert a túl szelíd emberek mindig gyanúsak. Aki hatványozottan szelíd, az hatalmas poklokat fojt el vagy le, nagy példamutató magánpoklokat, amelyek aztán szétzúzzák, pozdorjává törik a személyiségét, és elkezdi a darabolást, először legyekkel, meg bogarakkal. Néha saját testét csonkítja meg, kicsit a lelkifurdalás miatt, de csak annyira, amit még meg lehet magyarázni, majd jönnek az emberek. Ilyeneket gondoltam szegényről, miközben énekeltem, hogy a büdös picsába mindenkivel, meg ha részegnek nézik az embert, mindjárt tántorogni kezd, ne röhögj a pofámba, mert a fejedbe verek. Garfield írta, pont olyan idétlen volt, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő