| | Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>> |
| | Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>> |
| | Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>> |
| | Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>> |
| | Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>> |
| | ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>> |
| | A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>> |
| | Indul az e-Trafó online programsorozat >>> |
| | Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>> |
| | Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>> |
NAPI TANDORI |
| | Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>> |
| | Trafó – Mi a te ügyed? >>> |
| | Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>> |
| | Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>> |
| | Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>> |
| | Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>> |
| | Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>> |
| | A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>> |
| | Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>> |
| | Swimathon Pécs 2020 >>> |
![]() |
Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei „Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában) Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya >>> |
![]() |
Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására |
Én a verselő asszonyok közt lennék kimagasló. Hah, álmodik a nyomor, majd eldönti a sors hogy összelopott szavakkal versem lesz-e elég jó honlapra, bár tudom, Adynál jobb nem vagyok… Játék, játék, játék ez, csupán ady-szavakkal leírt vallomás a szerelemről, halk ének a porban. Hány Ady-cím rejlik még itt? Saját vajon e rím? Közben a Tisza-parton szívem hevesen dobban. Lelkek a pányván, köztük lesz enyém is e vallomás által. Oh, nagyszerű szerelem, a szív komédiája, Bódítja fejem a (képzelt, édes) csókok átka! Álmodom… Meg akarlak tartani, simogatni a vállad, a vállad. Álom álom helyett, mikor fiatal mosolyod látom, nevetve gyarapítod az én virág-halmom, látod? Az életem kertje megtelik örömmel, Miattad tavaszodik, s a költők tavaszkor énekelnek jobban. Egy megíratlan naplóból szállnak le ide e sorok melyek őszintébbek, mint a fehér lótuszok: Nem először sírok Utánad. Kacagás és sírás váltja egymást, mert túlságosan akarlak, kínzás minden […]
Tovább olvasom >>>A város szétterül a kivágott árnyékok helyén. A nyugati kényelem a fontos, a keleti nyugalom, A városszélbe törölt arany. Jut is, marad is. És, hogy a nád és a sás, amíg a szén kitart égjen. Egy királynak nem lehet szamárfüle. És a többi is mind, a fák, a bokrok, méretre vágva. Lemetszett ágaikkal dicséretemhez sorakoznak. A falak már nem választják el a kohók Füstjét a panelok közötti fűtőházakétól, De a kapu fokozódó tempóban fogadja és küldi Útjára az árukat. Ujjhoz ragad, városba töröl. A falak a tenyeremhez nyomják hátukat, És én, a jó gazda simogatom őket. Az arany Megtapad a gerincük mentén. A csillogása új lápokat Vakít el, új árnyékokat vágatok ki érte. Az utca hangja emberzajongás és A panelblokkok is változtatnának, de nem Változnak. A kényelem fontosabb, mint a friss Levegő, parkosítás, vagy az új épületek miatt Eltűnő csónakázótó. A kivágott árnyékok néha Felhánytorgatják ezt. Ujjhoz ragad, városba […]
Tovább olvasom >>>éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat
bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]
nem egészen tudom, melyik két elcsípett gondolat két szépen ejtett szó közt billentem át ide üldögéltünk azon a kanapén és pontosan olyan volt, mint mikor egy őrült nap után hazaér az ember, ledobja a szatyrokat, s mezítláb lép a konyhába, a padló pedig olyan iszonyatosan jó hideg erre gondol, miközben tudja, a másik az ő papucsában császkál valahol. szóval volt ez a kanapé, egyszerre landoltam benne és zuhantam is el, belőle, onnan. beszélgettünk, szorongattam a kis díszpárnát olyan volt, mintha újat mondanál, amit már rég hallottam mintha ott járnánk, ahol a madár se jár csak a kék s az ott marad velünk, akkor is, mikor álmokat kergető összepillantásaink szélcsendbe fulladnak, s mikor már épp elzárom magamat előled, de rájövök, hogy valójában te vagy a(ki) zár. hirtelen kattansz és rámcsukódik az ajtó, amit én nyitottam ki. ide már nem hallatszott be kékmadaram dala pedig őriztem, tényleg, néha még hallom is, […]
Tovább olvasom >>>