Papp Attila Zsolt versei
Ha nem léteznél, kivel tévednék el vidéki francia kastélyok zegzugos folyosóin, ablakon kinézve a tágas Mars-mezőkre, a szétesés előtti utolsó reggelinket hány személyre kérném, melyik teraszon lenne szélvédett, méltányos hely közös asztalunknak, őriznék-e geometriájuk nyomait a mesterséges kertek [...]