GONDOLATOK BARTHA ÁGNES ZOMÁNC-ÖTVÖS-ÉKSZER MŰVÉSZETÉRŐL
A görögök a mű megvalósításának folyamatát is szellemi teljesítménynek tartották, Ferenczy Noémi szerint pedig: „minden mű visszaadja, sugározza azt az érzést, amivel csinálódott.” Nos, Bartha Ágnes munkáiban épp ez az alkotói extázis manifesztálódik. Az önfeledt játék, az anyagok sikeres megszelídítésének öröme ott ragyog minden munkáján. Ám az alkotó tudja: kiváló mesterségbeli tudás kell ahhoz, hogy az álom, a gondolat az anyagban megszólaljon… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

BESZÉLGETÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSSZEL
Sinkó János első mestere Fischer Ernő volt, majd Bráda Tibor, Patay László és Fóth Ernő. A művész az elmúlt évtizedekben számtalan egyéni és csoportos tárlaton vehetett részt, ezek közül érdemes kiemelni az 1988-as Bázeli Világkiállítást, ahol olyan klasszisokkal szerepelt egy teremben, mint Chagall, Hundertwasser, Klimt, Modigliani, Schiele. Ötven éves volt, mikor 1999-ben a Párizsi Magyar Intézetben önálló kiállításon mutatkozhatott be… – PACSIKA EMÍLIA INTERJÚJA

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

A következő beszélgetésből megtudhatjuk, hogy egy hetven évig tartó működés után feladatát vesztett intézmény hogyan tudta önmagát újrateremteni, szellemi értékeit a jelenbe átmenteni. Virtuális tárlatvezetésre hívjuk az olvasót az egykori főiskola központi épületébe, ahol egy izgalmas állandó történeti kiállítás tablóit szemlézhetjük végig a tárlat megálmodójával, Dr. T. Molnár Gizella művelődéstörténésszel, a pedagógusképző kar dékánhelyettesével – PACSIKA EMÍLIA INTERJÚJA

PATAKI FERENC FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA SZENTENDRÉN
A kiállítás alcíme Hommage à Barcsay, ám Pataki Ferenc mintha műveivel az egész szentendrei művészet előtt hajtana fejet a város főterén, az ÚjMűhely Galériában. A szegedi alkotó műveivel nem csak egykori mestere emlékét idézi meg, de más nagy elődökét is. A képek között sétálva eszünkbe juthat Vajda Lajos, Vajda Júlia, Korniss Dezső és más szentendrei művész is. A hófehér boltívek alatt persze vérbeli Pataki művek sorjáznak… – PACSIKA EMÍLIA KRITIKÁJA

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

BESZÉLGETÉS PALÁNKAI TIBOR ÉPÍTÉSSZEL
A jeles építész maga az ellenpontozottság. Alkotásait a játékosság jellemzi, őt magát a szakmai komolyság. Szelíd, visszafogott ember, munkássága azonban formabontó bátorságot mutat. Filozófiájában fontos szerepet kap a választott formarendből való tudatos kilépés, saját szakmai útját azonban nagyon is következetesen járja. Megrendelőinek kéréseit példás alázattal teljesíti, mégis „Palánkai-épület” lesz minden munkája. Hogy miként férnek össze egymással a felsorolt ellentmondások, e titkokról is beszélgettünk az Ybl-díjas építésszel… – PACSIKA EMÍLIA INTERJÚJA

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

BEIN KLÁRA KIÁLLÍTÁSA A KULTÚRKÚRIÁBAN
A Ferenczy Noémi-díjas textilművész ruhái többet tudnak, mint becsomagolni egy női testet. Ezek úgy működnek, mint a „második bőr”, s nem csak szervesülnek a testhez, de a személyiséget is képesek felöltöztetni. Mint kiállítási tárgyak is kiválóan működnek, koncepcióba helyezve megmutathatják a művész alkotó-rendezői elgondolását. Bein Klára a budapesti Kultúrkúriában bemutatott kiállításának címe: Ellenpontok… – PACSIKA EMÍLIA KRITIKÁJA

A CSONGRÁDI NEMZETKÖZI ALKOTÓTÁBOR KIÁLLÍTÁSA
Idén tanárok és tanítványok dolgoztak itt együtt, találunk köztük lengyelt, románt, szerbet, németet, litvánt, de még némethonba települt argentint is, az idei telepen is részt vettek romániai, vajdasági magyarok, és természetesen hazai alkotók is. Nemrég a művésztelepen készült művekből nyílt kiállítás a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának galériájában és e tárlat arról árulkodik, hogy – bár a művek egymástól függetlenül szuverén életet élnek – van közös jellemzőjük, ez pedig az elengedettség… – PACSIKA EMÍLIA KRITIKÁJA

KIÁLLÍTÁS A CSONGRÁDI VÁROSI GALÉRIÁBAN
A kiállítás is egy műfaj. Művészeti alkotások társulása, időleges kapcsolódása egy kiválasztott térben. A művek – bár önálló életet élnek – egymás társaságában való közös hatásuk is fontos. Ha több alkotó munkáit kell kontextusba helyezni, megtörténhet, hogy a művek egymás erejét gyengítik. Csongrádon a Városi Galériában Aranyi Sándor, Sejben Lajos és Popovics Lőrinc Fényszögek című kiállításán ennek épp ellenkezője történt, festmények, fotók, kisplasztikák együttállása különös hatást generált… – PACSIKA EMÍLIA KRITIKÁJA