NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

KÁLMÁN C. GYÖRGY: „DEHOGYIS TEREM CITROMFÁN”
Kálmán C. György újabb tanulmánykötete már a címével is rögtön értelmezési problémák elé állítja olvasóját. Az irodalomelméleti írások alcím ugyan nagyjából eloszlatja futó gyanúját, hogy egy kiskert-tulajdonosoknak szánt botanikai kézikönyv tévedt a kezébe, ez azonban még nem ad megnyugtató magyarázatot a citromfák és az irodalmi teóriák evidens kapcsolatára… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

BIRÓ KRISZTIÁN: ELDORÁDÓ OSTROMA
Biró Krisztián Eldorádó ostroma című verseskötete debütkötetként a fiatal kortárs lírában népszerű, sokszor megírt kérdéseket nyitja ki és tárgyalja újra. A nagyrészt alanyi versek a megszólaló identitáskeresésének állomásait rögzítik: az elsőgenerációs értelmiségi helyzetek tipikus kríziseit, a városba kerülést, a bemutatkozás kezelhetetlenségét… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

MARKO ČUDIĆ: ÁTHANGOLÓDÁSOK
Marko Čudić nevéhez többek között Kosztolányi Dezső, Hajnóczy Péter, Krasznahorkai László és Márton László egy-egy regényének a szerb nyelvű fordítása fűződik, ugyanakkor az irodalomtörténészként végzett munkája sem mellékes. A 2018-ban megjelent Áthangolódások című kötete az életpálya alakulását prezentálja, a fordító és a komparatista szakmai problémáit, illetve a két tudomány összefonódását… – TERNOVÁCZ DÁNIEL KRITIKÁJA