SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

VESZELKA ATTILA: A KÖLTŐ, AKI HÜLYE VERSEKET ÍRT
Azt már tudjuk – József Attila révén is –, hogy: Aki költő akar lenni/ pokolra kell annak menni. A „főhősnek” (egyes szám harmadik személyben íródott önéletrajzról beszélünk) is alá kellett szállnia, mert költő akart lenni. És az lett is. Már addig sem volt szokványos az élete, de: „Aztán leszállt az alvilágba, nem sejtve még, hogy további életében tartósan ott is marad”… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Sajátos kötetet szerkesztett Pintér Lajos felnőttkora számvetéseként. Nem válogatott méretkezést, de nem is teljes összegyűjtést. Miután kritikusként kísértem eddigi pályáját, leírhatom: kötetében egyberakta utolsó négy, egymáshoz hasonlatosan érlelt részgyűjteményét. Élete menetét, környezete sorsalakulását egyfajta kiegyensúlyozó metafizikai bizalommal mondogató verseit ekkortól a maga számára megkedvelt zsoltáros formáltságba öltöztette… – KABDEBÓ LÓRÁNT KRITIKÁJA

SÜVEGES RITA MELLETTE MINDEN PUSZTA GYOM CÍMŰ TÁRLATA AZ INDA GALÉRIÁBAN
Kék, fehér és fekete képek fogadják az INDA Galéria tárlatát felkereső látogatókat. A bejáratnál egy lesötétített helyiségben rideg kék fény világítja meg Süveges Rita két vásznát, amelyek mintegy sűrítve tartalmazzák a kiállítás tematikáját, és megadják annak alaphangulatát. A mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatát és annak társadalmi hatását vizsgáló alkotó ezúttal a monokultúrák és a szélükre szorult „természet” valósághű képével érzékenyíti a látogatót… – TAKÁTS FÁBIÁN KRITIKÁJA

BOROS ISTVÁN: HÁBORÚS EMLÉKEK. 1914–1918
Boros István Háborús emlékek című naplókötete leginkább tematikája okán népszerű, hiszen egy alföldi településről, Makóról származó fiatal férfi első világháborús tapasztalatait mutatja be. Boros írása nem csupán egy harctérre összpontosít, a könyvre vonatkozó reflexiók mégis egyet, a doberdóit hangsúlyozzák erőteljesen. Ennek oka e front nagyszámú emberáldozata, valamint Szeged környékének kollektív emlékezete. A kettő nem függetleníthető egymástól… – KOVÁCS FLÓRA KRITIKÁJA

OLÁH ANDRÁS: FAGYPONT ALATT
A tavalyi esztendőben jelent meg a Magyar Napló Kiadónál, Oláh András, a Ratkó József- és Ady Endre-díjas költő, legújabb verseskötete, Fagypont alatt címmel. Friss lendületű, friss versek ezek, az 1959-es születésű alkotótól. A hangnem ismerős lehet azoknak, akik ismerik Oláh András költészetét: komor; pesszimista, (értsd: realista), nosztalgikus, történelmi témájú, és szerelmes versek; gazdag, sokszínű a kötet… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

GERHES GÁBOR BLACKMIRROR CÍMŰ TÁRLATA AZ ACB GALÉRIÁBAN
Feketébe borult az elmúlt hónapban az acb Galéria. Hófehér falain Gerhes Gábor legújabb művei, fekete üveg mögötti printek és tárgyak kaptak helyett, a kiállítótérben fekete talapzaton állnak szobrai. A tárlat egyszerre sejtelmes és misztikus, a munkái alapját képező sötét szín alkalmazása pedig abszolút a művész védjegyének számít… – TAKÁTS FÁBIÁN KRITIKÁJA

ZACK SNYDER:
AZ IGAZSÁG LIGÁJA
Tovább dübörög az agresszív marketinggépezet: nemrég csak úgy zúdultak ránk a félresikerült csapatfilm rendezői, helyesebben eredeti változatát méltató pozitív kritikák, ám Zack Snyder, csakúgy, mint Az Acélember közel 10 éves promóciós hadjáratakor, újfent csúnya tréfát űz reménybeli nézőivel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA