BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

CENSOR
Merülés a ’80-as évek szemétesztétikájának bugyraiba, illetve bőr alá hatoló karaktertanulmány: Prano Bailey-Bond debüthorrorja jóval több annál, hogy szimpla B-rémfilmként feledésbe merüljön. Kevesebb mint 80 perce során egy kiforrott, egyéni hangú szerző képét mutatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

PETŐ PÉTER: #HALÁLKA
Mi köt össze egy alkoholista exgyárimunkást és egy milliomos menedzsert azon kívül, hogy a haláluk híre egyazon újságlapon szerepel? Mi vesz rá egy sikeres HR-est, hogy éjszakánként vaddisznónak öltözve időseket ökleljen fel az utcán? Elmoshatók-e az ellentétek a szegények és a gazdagok között, és vajon nyomorultabb-e az egyik a másiknál? A #halálka azt állítja, hogy mindegy, hogy az ember a tápláléklánc csúcsára jut vagy a legalján marad, a szenvedés egyetemes, és a csúcsról és a legmélyebb pontról is ugyanoda vezet… – KATONA ALEXA KRITIKÁJA

ZELEI MIKLÓS: GYILKOS IDŐK
Zimándi Pius egykori premontrei szerzetes az ötvenes évektől nem gyakorolhatta hivatását, így irodalomtörténeti kutatásainak szentelte életét. Választott hőse Péterfy Jenő, a kiváló és egyedi hangú XIX. századi esztéta volt, akiről ezernyi oldal anyagot gyűjtött, majd formált kötetté, mely az aczéli kultúrpolitika tűrt kategóriájába helyezve, 1972-ben jelenhetett meg az Akadémiai Kiadónál. Ezzel a vaskos kötettel birkóztam hetek óta, mikor a kezembe került Zelei Miklós Gyilkos idők című vékonyka – tartalmában annál súlyosabb – könyve… – HAJNAL GÉZA KRITIKÁJA

VARSÁNYI ANNA ÚJ DARABJA, A NEW YORK CSALOGÁNYA A SZEGEDI VÁROSHÁZA UDVARÁN
Nagy sikert aratott Varsányi Anna zenés vígjátéka, a New York csalogánya a szegedi városháza udvarán. A hamisan éneklő milliomosnőről, Florence Jenkinsről szóló komédia hétfő esti ősbemutatóját Szilágyi Annamária főszereplésével és rendezésében vastapssal ünnepelte a közönség… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

BIRGIT NILSSON: LA NILSSON
Az nyomban az elején látszik, hogy nagyszerű íróval van dolgunk. Mindenki tudja, hogy Birgit Nilsson a valaha élt egyik legnagyobb operaénekes volt, most pedig az is kiderült, hogy az egyik legjobb tollú dalnok. „La Nilsson” (A Nilsson) című önéletrajzi kötetét a Rózsavölgyi és társa adta ki 2020-ban. A könyv alapja egy 1997-ben Berlinben megjelent könyv, a fordító pedig nem kisebb egyéniség, mint a kitűnő basszbariton, Gáti István… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA