Szőlőszem bennem a bánat –
majd összeaszalódik, akár egy
tavaszi este. Te vagy a bánatom
tárgya, a költő, ki mindig azt
leste, hogyan úszik el a gyerekkor.

Az anyád két kezébe fogta, majd
csendesen… Azt a mosolyt kerested
minden nőben, fűben, fában, gyökérben,
földgöröngyben, s lettél köztünk bolonddá,
mert hagytuk, hogy rágjon. A lelki nyomor.
[…]

JÓZSEF ATTILA KÖZÖSSÉGI KÖLTŐSZEREPÉNEK SZÜLETÉSE
Ha elfogadjuk azt a klisét, amely szerint József Attila proletárköltő volt, vagy óvatosabban: hogy szocialista költő volt, akkor eleve elvetjük annak a gondját, hogy kiderítsük: mikor és hogyan került kapcsolatba a baloldali munkásmozgalommal, mikor hangolta össze költői világát a marxi ihletésű világképpel. Egy időben az uralkodó narratíva az volt, hogy a költő mintegy spontán belenőtt a szocializmusba […]

EGY SORSFORDÍTÓ ÖNMEGHATÁROZÁSI KÍSÉRLETRŐL
József Attila „Nincsen apám, se anyám” kezdetű, Tiszta szívvel című verse 1925. március 25-én jelent meg a Szeged című – nomen est omen – szegedi napilapban. A vers egyike a költő legtöbbet emlegetett, legnevezetesebb, személyes sorsát is messzemenően befolyásoló költeményeinek. Botránykővé vált, s ugyanakkor hírét s nevét is megalapozta […]

KÖVES MARGIT BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL
Poonam huszonhat éves. Bijwasanban, Dél-Delhi egyik külső városrészében lakik az édesapjával. Tavaly, amikor magyar órára járt reggel és este két és fél órát utazott, órák között a Ratan Tata egyetemi könyvtárban olvasott. Közgazdaságtant tanult, business management szakon, a híres Delhi School of Economics-ra járt, ahol a Nobel- díjas Amartya Sen, és az egykori indiai miniszterelnök Manmohan Singh is tanult és dolgozott […]

  van, hogy elkezdek számolni. nem azt várom, el-,  hanem előbújjanak. folyton közhelyek közt rejtőzködnek idillnek nevezett szívdesszert falatkák besimulnak az esőben sétálós mondatok mögé. de igaziból jobb szeretek elázni. hát számolok és várok. egy kád forró víz egy új mosogatószivacs gőzölgő kávé mellett elképzelni, hogy te is úgy szállsz felfelé, ahogy a gőz hagyja el a bögrét mezítláb járni körbe a tavat egymás gondolatát befejezni alaktalan dolgokból ölet formálni beleülni ringatózni csendet törni mozsárral székre dobott kockásinget bámulni számolni a kockákat paplan alá bújni önmagaddal szemébe nézni egy pillanatra a világnak Bachra sétálni egy csúnya utcában Satie-val majdnem Párizsban járni ablakon nézni ki délután ajtó lenni, mi beenged beülni abba a kád vízbe elhinni, hogy van még csoki a kamrában aztán megtalálni cicának beszélni a jővőről belenevetni a telefonba, mielőtt megszólalnátok párnát varrni lelkedből az övének a (kék) kapun besétálni újraésújra tudni, hogy ott van, még ha csak a […]

  A leánderek most kezdtek virágozni. Ez a legszebb virág, amit valaha láttam, Ez, itt előttem.   Olyan volt, mint ahogy a platánfák vetkőznek le júliusban. Mint ahogy a gingkók leveleit simogatva megmozgatja a szél. Ahol a folyó tengert ér.   Ott feküdtünk egymásban, mint ahogyan a kék és a narancssárga találkozik az ég alján. Mint ahogy a ruhák veszik fel a test formáját. Mint ahogy a takaró követi a gerinc vonalát.   Aztán az égi csillagokat, azt a sok apró gyertyát fújta el a reggel s csak a köztük hagyott lábnyomaink maradtak.   (Az SZTE Kulturális Irodája által 2017 őszén kiírt „Batyuba szedte rongyait a nyár” című József Attila–verspályázat I. díjas alkotása)

AMIKOR MEGISMERTEM Jó­zsef Attilát, tizenhét éves volt. Én huszonhárom. Ma ez a hat év kor­különbség – hogy úgy mondjam – szakmabeliek között nem jelent a baráti viszonyban oly távolsá­got. hogy a tegeződés egyik vagy másik fél részéréi tiszteletlenséggé váljék. 1922-ben ez még nem volt divat. Akkor még illett a nálunk­nál idősebbet magázni, még akkor is, ha az idősebb le is tegezett ben­nünket. József Attila is magázott bennünket, hiszen ő volt a legfia­talabb. Rendkívül szerény és tisztelettudó volt. Talán éppen a ma­gával hozott és benne élő hamis kisebbségi érzés tette azzá…

A József Attila kritikai kiadás szerkesztőinek elkerülte a figyelmét József Attilának az alábbi, a Színház és Társaság 1925. év december 21-i szá­mában megjelent verse. A vers önmagában nem túlságosan jelentős, játékos mondóka, egyszerűségében is ragyogó szépségű színjátékkal s a népi játék­versekre emlékeztető ritmussal…

JÓZSEF ATTILA KEZELÉSTÖRTÉNETE
József Attila kezeléstörténetének fölrajzolásával a mentális sebesültség komplex kérdését, továbbá költő betegségével kapcsolatos hármas betegségmeghatározást veszem górcső alá e tanulmányban. Felvázolom a hangulatzavar/depresszió, személyiségzavar, szkizofrénia, továbbá Bak Róbert-féle patográfiát is […]

A MEGFIGYELT ÉS A KÖVETETT RITMUSRÓL
Miért nem elég elmondani és megmutatni az újoncnak, hogyan kell úszni, tomahawkot dobni vagy verset írni? Miként járhatunk át egy ritmus megfigyelése, képlete és gyakorlati követése között? Milyen lehetne egy ritmusra szabott interdiszciplinaritás? Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatához Platón tudásról, mesterségekről és művészi utánzásról szóló híres/hírhedt tanításából indulunk ki, majd néhány kísérleti versgyakorlattal folytatjuk a figyelemkutatás legújabb eredményeinek tükrében (József Attila: Favágó, Oravecz Imre: Rejtőzés, Szilágyi Domokos: Halál árnyéka).