04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2021.03.06 - tiszatáj

1984 augusztusában hugyoznom kellett Garmisch-Partenkirchenben. Már nem emlékszem pontosan a helyre; a bajor kisváros házai még ott sorakoztak a közelünkben, de a másik oldalon fenyveserdő nyílt a hegyvidék szelíd romantikáját kínálva, ám ahol éppen tartózkodtunk, ott inkább még parkszerű, túlgondozott, tündéri táj hullámzott a napsütésben. Valami kiránduló- vagy pihenőhely lehetett sok turistával. Illemhely is volt. Talán ötven pfenniget kellet bedobni egy a bejáraton lévő kis szerkezetbe. Bent tiszta, többfülkés tér – bármely hazai megyeszékhelynek becsületére válna ma egy ilyen nyilvános illemhely. Amikor jöttem kifelé, egy középkorú vagy inkább idősebb férfival találtam magam szemközt. Épp a fémpénzt helyezte volna az ajtón lévő automatába, de visszaszedte a mozdulatát, s kissé félreállva utat engedett. Én viszont tartottam neki a nyitott ajtót rendületlenül, udvariasan. Parancsoljon, fáradjon be! Csak nem vacakol a pénzbedobással? Ő azonban nem mozdult, talán ingerült is lett kicsit. Nem tudom. Kérte, hogy engedjem el az ajtót. Elengedtem, kattant a zár. A […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2021.01.27 - tiszatáj

Karikó Katalin kutatóbiológus, az mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója Szeged díszpolgára lett. Azé a városé, ahol egyetemre járt, s ahol 1985-ben fiatal szakemberként éppen a harmincadik születésnapján kapta meg a hivatalos értesítést, hogy a biológiai kutatóközpontban nem tartanak igényt a munkájára. Ahogyan ő fogalmazott egy interjúban, leépítették. Azaz kirúgták. Azt is nyilatkozta ugyanott, hogy ha marad, ha nem kényszerül arra, hogy a nyugati világban próbáljon tudományos pályát befutni, talán egy folyton panaszkodó, középszerű kutató vált volna belőle Magyarországon. Most viszont, hogy a járvány ráirányította a figyelmet (Nobel-díj várományosként is emlegetik – magyar reménygyártás!), Szeged díszpolgárává választották. Jól van ez így. A kutató bizonyára örül a gesztusnak, hisz Szegeden végezte az egyetemet, kezdte a szakmát, s nyilván számos emlék köti a városhoz. S lehet, hogy épp az a kirúgás mozdította a mostani sikerek felé. De az is lehet, hogy Szegedről is elérhette volna a világhírt. Erre nincs válasz – a valóstól […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.01.10 - tiszatáj

Egy kedves néprajzos asszonyság, kitűnő szakember, pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen kendnek hívott. Hát kend, hogy van? De régen láttam kendteket! Miközben tegező viszonyban voltunk, néha (gyakran?) ezt az évődő megszólítást választotta, s én nyilván viszonoztam. Hát maga? Asszonyságod? Még illett is ez a múzeumi környezethez, ahol össze-összefutottunk. Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, a Gender-patak is folyóvá öblösödött – jó pár éve nem is találkoztunk, ráírtam hát a messengeren, zavarná-e, ha most leasszonyságoznám. Jött a válasz gyorsan: dehogy! Meg a nosztalgia: de régen volt. Meg a magyarázat: ma is használom a magázódást, a kendezést vagy a nagy jó uram megszólítást némely hozzám közel álló kollégával. Nem bántó ez, inkább különleges. Azok között szokás, akik levéltári forrásokkal dolgoznak. Remélem, téged sem sértett annak idején! Persze néhány pesti kolléga lesajnál minket ilyenkor, mondván: vidéken így szokás. No, mindegy. Rákeresek a kendre valami netes szótárban, több árnyalata van: ismeretlenek vagy kevéssé ismerős férfiak […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.12.17 - tiszatáj

A kommunizmus?, gondolkodott el fiatal földrajztanárnőnk a neki szegzett kérdésen. Az énekteremben volt az óra, a tanárnő az ablaknál állt, kinézett rajta, kicsit mintha fölfelé, a felhőket vagy a lombokat bámulta, s úgy válaszolt: kétszáz év múlva. Ezerkilencszázhetven környékén a szocializmusban cseperedtünk. Az még nem volt tökéletes társadalmi forma, akadt javítani, fejleszteni való rajta bőven, de a cél a kommunizmus volt, ahol majd egyenlők leszünk, s mindenki a szükségletének megfelelően vehet az előállított javakból. A kérdés úgy szólt: mikor jön már el a kommunizmus. Mondjuk a kétszáz év lehangolóan soknak tűnt, de akkor annyira hittünk még a tudományban, hogy talán azt reméltük, a várható élettartam kitolódik, s még megérjük. Vagy nem reméltük. Már nem tudom. Az viszont biztos, hogy akkoriban sokat morfondíroztam az egyenlőség és igazságosság viszonyán. Mondjuk valaki nagyétkű, és többször szed az ételből, mert mohó, vagy nem evett eleget. Akkor mi van? Vagy egy hatalmas, kövér embernek mennyivel […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.11.13 - tiszatáj

hol van már a tavaszi hóesés?
most fáradt, rézsút fények rajzolják körül árnyékom
a hídon, ahol megannyi locspocs, tócsa, vízfolt
fölszáradt a márciusi tél óta.
hol vannak a békeidők,
amikor még azt reméltük,
hogy pár hét, és túl leszünk rajta,
túl leszünk a járvány okozta ijedelmen,
ami aztán mégis fölfakadt bennünk,
és szorongásként szivárog szét testnedveinkben?

túl hosszú ez a várakozás.
elgémberedett végtag a lélek.
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.10.12 - tiszatáj

Nem hiszem, hogy az ember lényegesen másként működne, mint negyven vagy száz évvel ezelőtt. És az sem, hogy más országokban annyira más lenne a mentalitás. Persze adódik eltérés a jóllakott napközisek és az utcagyerek világlátása között. Ami mostanában zajlik a közösségi oldalakon, az sem sokban különbözik az autodafék gyakorlatától. Történik valami az egyik véleménybuborékban, ami nem tetszik a másikban lévőknek, s azok kezdik felfújni magukat, velük duzzad a saját buborékjuk is, míg a kisgömböcből nagygömböc nem lesz, s ki nem durran… – JENEI GYULA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.08.30 - tiszatáj

Arra leszek kíváncsi, mondja a kofa, mi lesz a krumplival meg a hagymával. Elállnak-e télre? Sok volt az eső, könnyen romlik minden. Nem is mer nagyobb tételben vásárolni, mert ha megveszi a szép, egészséges paradicsomot, másnapra, harmadnapra már megjelennek rajta a rothadás- és penészfoltok. Ne már, ne itt mosakodj!, szól hirtelen mögém, eridj a szállóra! Három-négy méterrel arrébb, a piaci kifolyónál öreg férfi csorgatja vizet. Öreg? Hatvan és nyolcvan között bármennyit kinézek belőle, ilyen értelemben kortalan, a háta hajlott, szinte púpos, akár a Notre Dame-i toronyőr is lehetne, ha volna még Notre Dame. Égszínkék ingje nincs betűrve a nadrágba; távolabbról lehetne egy bácsika valamelyik közeli panellakásból, de így közelről az ápolatlanság jellegzetes jegyei látszanak rajta, s a piacszagon átüt a hajléktalanság orrfacsaró bűze. Az eladók többen is ráförmednek az öregre, hajtanák el, de az agresszíven mordul. Egy ötven körüli, félmeztelen rakodómunkással kakaskodnak össze. Az öregnek erős, rekedtes, mély hangja van; […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.04.27 - tiszatáj

Megyek a parton, gyalogolok, ezt még lehet. Mások is jönnek-mennek. Rengetegen kerékpároznak. Úgy tudom, három napja még nem volt igazolt fertőzött a városban, ami korántsem jelenti azt, hogy ne hordoznák, ne hordoz(hat)nánk tünetmentesen, akár sokan is, ezt a nyomorult vírust. Félünk a járványtól, vagyis félünk a másiktól, a másik embertől, mert nem tudhatjuk, kitől is kapjuk el majd a betegséget, ha elkapjuk egyáltalán. Tartjuk a javalt távolságot, térközt, a másfél-két métereket – de néha nem könnyű eldönteni, hogy amikor nagy ívben kikerüljük egymást, akkor a saját egészségünket óvjuk, vagy csak nem akarunk bunkónak látszani, s így jelezzük a másiknak (mint régen a kézfogással a fegyvertelenséget), hogy nem veszélyeztetjük, nem akarunk az életére törni holmi meggondolatlan szembetüsszögéssel, ráleheléssel. Gyalogolok a sétányon, kerülgetjük egymást a járókelőkkel, de azért zavar, ha egy futó túlságosan közel halad el mellettem, mert izzadságszagával keveredő, illetlenül rám lihegett párafelhőjének nedvességcseppecskéibe kapaszkodva utazó, halálos bevétésre készülő alattomos vírusok […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.03.24 - tiszatáj

AVAGY HIÁNYCIKKEK A KOCSMÁBAN
Itt ülök a kocsmában, az ifjú tavasz épp télre vált, a kezem ügyében pedig féldeci ötvenfokos birspálinka. Fertőtlenítőnek. Minap egyik barátom magyarázta, miközben szigorúan tartottuk a másfél méteres térközt, hogy az előbb azért húzott le egy portoricóit, mert orvosfelesége hatvanfokos alkoholt javasolt a vírus ellen. Nem kézmosásra, hanem szájüreg-fertőtlenítésre. Különben sört ivott volna. Vagy fröccsöt, száraz fehérből […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő