08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2021.07.24 - tiszatáj

Meghalt Rentz Matyi. Pontosabban: Mátyás. Utálta, ha matyizzák, mégis így emlegettük: Rentzmatyi, a Rentz. Vagy Mátyás. A Rentz Mátyás a könyvei címlapjára való volt, meg novellái fölé a folyóiratokban. Valamikor, régen. Amikor még gyakran jeletek meg írásai. De tizenéve alig publikált. Ha beszélgettünk, telefonoztunk vagy leveleztünk, Mátyásnak szólítottam. Most meg már sehogyan se tudom […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.07.13 - tiszatáj

Gimnazista koromban majdnem írtam egy levelet Jimmy Carternek. Pontosabban majdnem aláírtam. Még pontosabban: az egyik órára osztályfőnökünk behozott egy levelet. Nem emlékszem már, mi ellen kellett tiltakozni a magyar diákságnak központi utasításra, mit követetett el a mogyoróültetvényes amerikai elnök a szocialista tábor ellen, de az bizonyos, hogy az akkori tanulóifjak zömének tiltakozó aláírása a Fehér Házban, vagy legalábbis a budapesti amerikai követségen landolt, föltéve, ha valóban megvolt a felsőbb szándék a továbbításra, s nem csak az ideológiai nevelést, hergelést szolgálta az aláírásgyűjtés. Nem írtam alá. Padtársam hamisította oda a nevem, tanárunk pedig megnyugodhatott, megvolt a darabszám, leadhatta osztálya tiltakozását az igazgatónak. De miért nem írtam alá? Föl lehet ezt még fejteni több mint negyven év múltán? Diákdacból? Vagy szimpatikus volt a sok öreg, sótlan politikus között a mindig szélesen vigyorgó elnök? Esetleg valami elkülönülési vágy munkált bennem, amit persze az osztálytársak előtti feltűnési viszketegségként is lehetne értelmezni? Akkor már olvastam […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2021.06.08 - tiszatáj

(JEGYZETVERSEK)
Negyvenegyedik nap (04. 20.)
félek a születésnapjaimat követő napoktól,
mióta apám a születésnapja utáni napon
halt meg, tulajdonképpen váratlanul. már
ahhoz képest váratlanul, hogy előrehaladott
állapotú daganatos betegsége volt, de
az orvosok jósoltak neki még három-négy
hónapot, és a tüdőgyógyásza nemigen tudta
másként magyarázni ezt a viszonylagos
váratlanságot, mint hogy apám feladta.
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.03.06 - tiszatáj

1984 augusztusában hugyoznom kellett Garmisch-Partenkirchenben. Már nem emlékszem pontosan a helyre; a bajor kisváros házai még ott sorakoztak a közelünkben, de a másik oldalon fenyveserdő nyílt a hegyvidék szelíd romantikáját kínálva, ám ahol éppen tartózkodtunk, ott inkább még parkszerű, túlgondozott, tündéri táj hullámzott a napsütésben. Valami kiránduló- vagy pihenőhely lehetett sok turistával. Illemhely is volt. Talán ötven pfenniget kellet bedobni egy a bejáraton lévő kis szerkezetbe. Bent tiszta, többfülkés tér – bármely hazai megyeszékhelynek becsületére válna ma egy ilyen nyilvános illemhely. Amikor jöttem kifelé, egy középkorú vagy inkább idősebb férfival találtam magam szemközt. Épp a fémpénzt helyezte volna az ajtón lévő automatába, de visszaszedte a mozdulatát, s kissé félreállva utat engedett. Én viszont tartottam neki a nyitott ajtót rendületlenül, udvariasan. Parancsoljon, fáradjon be! Csak nem vacakol a pénzbedobással? Ő azonban nem mozdult, talán ingerült is lett kicsit. Nem tudom. Kérte, hogy engedjem el az ajtót. Elengedtem, kattant a zár. A […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2021.01.27 - tiszatáj

Karikó Katalin kutatóbiológus, az mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója Szeged díszpolgára lett. Azé a városé, ahol egyetemre járt, s ahol 1985-ben fiatal szakemberként éppen a harmincadik születésnapján kapta meg a hivatalos értesítést, hogy a biológiai kutatóközpontban nem tartanak igényt a munkájára. Ahogyan ő fogalmazott egy interjúban, leépítették. Azaz kirúgták. Azt is nyilatkozta ugyanott, hogy ha marad, ha nem kényszerül arra, hogy a nyugati világban próbáljon tudományos pályát befutni, talán egy folyton panaszkodó, középszerű kutató vált volna belőle Magyarországon. Most viszont, hogy a járvány ráirányította a figyelmet (Nobel-díj várományosként is emlegetik – magyar reménygyártás!), Szeged díszpolgárává választották. Jól van ez így. A kutató bizonyára örül a gesztusnak, hisz Szegeden végezte az egyetemet, kezdte a szakmát, s nyilván számos emlék köti a városhoz. S lehet, hogy épp az a kirúgás mozdította a mostani sikerek felé. De az is lehet, hogy Szegedről is elérhette volna a világhírt. Erre nincs válasz – a valóstól […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.01.10 - tiszatáj

Egy kedves néprajzos asszonyság, kitűnő szakember, pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen kendnek hívott. Hát kend, hogy van? De régen láttam kendteket! Miközben tegező viszonyban voltunk, néha (gyakran?) ezt az évődő megszólítást választotta, s én nyilván viszonoztam. Hát maga? Asszonyságod? Még illett is ez a múzeumi környezethez, ahol össze-összefutottunk. Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, a Gender-patak is folyóvá öblösödött – jó pár éve nem is találkoztunk, ráírtam hát a messengeren, zavarná-e, ha most leasszonyságoznám. Jött a válasz gyorsan: dehogy! Meg a nosztalgia: de régen volt. Meg a magyarázat: ma is használom a magázódást, a kendezést vagy a nagy jó uram megszólítást némely hozzám közel álló kollégával. Nem bántó ez, inkább különleges. Azok között szokás, akik levéltári forrásokkal dolgoznak. Remélem, téged sem sértett annak idején! Persze néhány pesti kolléga lesajnál minket ilyenkor, mondván: vidéken így szokás. No, mindegy. Rákeresek a kendre valami netes szótárban, több árnyalata van: ismeretlenek vagy kevéssé ismerős férfiak […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.12.17 - tiszatáj

A kommunizmus?, gondolkodott el fiatal földrajztanárnőnk a neki szegzett kérdésen. Az énekteremben volt az óra, a tanárnő az ablaknál állt, kinézett rajta, kicsit mintha fölfelé, a felhőket vagy a lombokat bámulta, s úgy válaszolt: kétszáz év múlva. Ezerkilencszázhetven környékén a szocializmusban cseperedtünk. Az még nem volt tökéletes társadalmi forma, akadt javítani, fejleszteni való rajta bőven, de a cél a kommunizmus volt, ahol majd egyenlők leszünk, s mindenki a szükségletének megfelelően vehet az előállított javakból. A kérdés úgy szólt: mikor jön már el a kommunizmus. Mondjuk a kétszáz év lehangolóan soknak tűnt, de akkor annyira hittünk még a tudományban, hogy talán azt reméltük, a várható élettartam kitolódik, s még megérjük. Vagy nem reméltük. Már nem tudom. Az viszont biztos, hogy akkoriban sokat morfondíroztam az egyenlőség és igazságosság viszonyán. Mondjuk valaki nagyétkű, és többször szed az ételből, mert mohó, vagy nem evett eleget. Akkor mi van? Vagy egy hatalmas, kövér embernek mennyivel […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.11.13 - tiszatáj

hol van már a tavaszi hóesés?
most fáradt, rézsút fények rajzolják körül árnyékom
a hídon, ahol megannyi locspocs, tócsa, vízfolt
fölszáradt a márciusi tél óta.
hol vannak a békeidők,
amikor még azt reméltük,
hogy pár hét, és túl leszünk rajta,
túl leszünk a járvány okozta ijedelmen,
ami aztán mégis fölfakadt bennünk,
és szorongásként szivárog szét testnedveinkben?

túl hosszú ez a várakozás.
elgémberedett végtag a lélek.
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.10.12 - tiszatáj

Nem hiszem, hogy az ember lényegesen másként működne, mint negyven vagy száz évvel ezelőtt. És az sem, hogy más országokban annyira más lenne a mentalitás. Persze adódik eltérés a jóllakott napközisek és az utcagyerek világlátása között. Ami mostanában zajlik a közösségi oldalakon, az sem sokban különbözik az autodafék gyakorlatától. Történik valami az egyik véleménybuborékban, ami nem tetszik a másikban lévőknek, s azok kezdik felfújni magukat, velük duzzad a saját buborékjuk is, míg a kisgömböcből nagygömböc nem lesz, s ki nem durran… – JENEI GYULA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.08.30 - tiszatáj

Arra leszek kíváncsi, mondja a kofa, mi lesz a krumplival meg a hagymával. Elállnak-e télre? Sok volt az eső, könnyen romlik minden. Nem is mer nagyobb tételben vásárolni, mert ha megveszi a szép, egészséges paradicsomot, másnapra, harmadnapra már megjelennek rajta a rothadás- és penészfoltok. Ne már, ne itt mosakodj!, szól hirtelen mögém, eridj a szállóra! Három-négy méterrel arrébb, a piaci kifolyónál öreg férfi csorgatja vizet. Öreg? Hatvan és nyolcvan között bármennyit kinézek belőle, ilyen értelemben kortalan, a háta hajlott, szinte púpos, akár a Notre Dame-i toronyőr is lehetne, ha volna még Notre Dame. Égszínkék ingje nincs betűrve a nadrágba; távolabbról lehetne egy bácsika valamelyik közeli panellakásból, de így közelről az ápolatlanság jellegzetes jegyei látszanak rajta, s a piacszagon átüt a hajléktalanság orrfacsaró bűze. Az eladók többen is ráförmednek az öregre, hajtanák el, de az agresszíven mordul. Egy ötven körüli, félmeztelen rakodómunkással kakaskodnak össze. Az öregnek erős, rekedtes, mély hangja van; […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)