Fenyvesi Orsolya versei
Ösztönösen, ahogy a porszemek a fény-árnyék örvénylésben megfeszülnek, megtestesülnek. Por és hamu nem lehetsz. Szomorú vagy, mint Jeruzsálem. Olajfák sarjadnak szavaidból, de éjjel ablakom lecsorgó üvegén az eső gótikus templommá szentelte szobámat [...]