minden fa eljövetel.
erre a mondatra ébredt
az altatásból. mintha mestersége
kómája ért volna véget
ezzel, mint szereztetési igével.

az érintett erek
ágrajzolata ismerős volt.
tudta, hogy rengeteget látta.
a keltezési nem a keletkezési ideje.
pedig nem csalt senki sem.
[…]

(Válima Ilia Mihálynak ajánlva)
Festékszagot szellőztetek Kereszthuzat
közben meglátom az Örök Témát Mindjárt
hazaér Via
Dolorosa Én

ezt mindig megúsztam Reggeli csúcs
Metropolis-trecento Inkább maradjon
amit erről én útközben képzelek A Nélkülözhetőt
kéne bekeretezni
[…]

VERSMONTÁZSOK VÁLI DEZSŐ BLOGBEJEGYZÉSEIBŐL
Súlyával arányban
végig halálosan teljes.
Soha semmi fölös.
A királynő palotája
VALÓBAN EGY TÖMB. Szerteszét
beleszületnek tömegével.
Hogy ne vaktába,
Fiát megkértem,
távolból törölje
utamat fölfele.
[…]

(Zalán Tibornak, 6:3-ra)
a szobát a szabadba
is magaddal cipeled,
ágytól, asztaltól, ha lemond,
már akkor sem válik embertest,
fáradt attól vagy,
hogy nem eszel eleget.

a táj úgy szüremlik be
az atomok közötti katedrális űrön,
mint feltámadt test a falakon,
[…]

azt írod, ez kétszer huszonöt.
a festők szorzótáblára festenek.
résnyi kép
az egész látótér.

ha így bontod,
nekem medencehossz.
csak huszonötnél még nem tudom,
hogy megúsztam valamit.
kétszer huszonötnél már tudom,
hogy megúszhatatlan, épp mikor érintem
a csontsűrűségből vesztő medencefalat.
[…]

HEGEDŰS GYÖNGYI: A PONT FELETT
„…már nem szólhatnék magához / nasztaszja filippovna. / a szövegkönyv lezárva” – ezekkel a szavakkal indítja új kötetét Hegedűs Gyöngyi. Lezárva… Szokatlan kezdés. Végességhez szokott tudatunkban ez úgy rögzül: már nincs mit tenni, bevégeztetett. Adott helyzetben mi sem tűnik természetesebbnek, mint a múlt szövetét vizsgálva keresni a kapaszkodókat. De kell-e a múltba fordulni, visszafelé keresni, szembesülni? Van értelme, haszna? És szükségszerű-e, hogy a haszonelvűség vezérelje életünket? Egyáltalán: mi a haszon? A felismerés annak minősül-e? – OLÁH ANDRÁS KRITIKÁJA

hogy ne szólíts el Uram, készületlen,
nem azért dúdolom,
hogy még adj időt nekem,
a fény látható tartományában
vakoskodva,
felkészülhetünk-e
a színről színre látásra, ha bármennyi időt
töltünk a hasonlatok világában,
hol a soha sem látott képeknek
is előképei vannak
[…]

talán, mert itt nincsenek
hegyek, és dombok,
nasztaszja filippovna, másképp látom a felnövekvésem.
ha régen azt hittem, fehér falak
közt nőttem fel, most hirtelen úgy látom,
csak a fehér csupaszodott körülöttem az égig,
[…]

most először nem
állítottad át lefekvéskor
az órákat. majd hozzátesszük
azt a -360 fokot reggel.
aztán épp abban a hajnali órában
ébredtünk fel,
mikor minden kép
egy vonatablakban vesztegel.
és akkor most hol vagyunk?
[…]

itt minden a kiapadt
forrástól számított idő.
míg magból az árny kinő,

még itt vagy,

hol arcunk is csak
könyvtárakban intarzia.

mint katedrális nélküli késő gótika:
nem a függő-
legesért,
a mellénk rendelt lélegzetért
titkosítva.
[…]

ESTERHÁZY PÉTER
Nem mentem oda hozzá soha. Nem a kígyózó sorok miatt. Nem megyek soha oda azokhoz, akiket fotózok, hacsak nem ismerem őket korábbi időkből személyesen. Néha még akkor sem. Talán, mert amikor fotózom, az összes megelőző tudásom róluk odavész. Egy másik összegzés kezd el működni bennem, ami egybenézi az egybenézhetetlent. Valami személyesnél mélyebb jelenlét. Amitől ímé, újjá lesz minden […]