| | Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>> |
| | Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>> |
| | Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>> |
| | Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>> |
| | Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>> |
| | ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>> |
| | A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>> |
| | Indul az e-Trafó online programsorozat >>> |
| | Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>> |
| | Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>> |
NAPI TANDORI |
| | Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>> |
| | Trafó – Mi a te ügyed? >>> |
| | Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>> |
| | Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>> |
| | Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>> |
| | Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>> |
| | Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>> |
| | A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>> |
| | Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>> |
| | Swimathon Pécs 2020 >>> |
![]() |
Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei „Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában) Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya >>> |
![]() |
Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására |
Szigorú és határozott vagy,
pedig nem vagy az anyám, aki megszült,
pontosan tudod, hogy mire van szükségem,
és pontosan tudod, hogy mi jobb nekem.
Vakon bízom benned,
pedig nem vagy az anyám, aki megszült,
hiszek neked, mint ahogy
hiszem azt is, hogy egy napon meghalunk mind a ketten… – FEKETE VINCE FORDÍTÁSAI
A kultúrigazgató a könyvtáros vagy a magyartanár név szerint
üdvözli az érkezőket akik könnyedén csak egy kis szvetterben az
esti dolog mellől meglógva esnek be a nyikorgó moziterem szépen
sorba rendezett jobb napokat is látott székeire szemben velük egy piros
vászonnal letakart asztal rajta kancsó vízzel vagy palack ásványvízzel
kis tálcán két pohárral mögötte két székkel egyik az író elvtársnak a
másik a magyartanárnak vagy kultúrigazgatónak vagy…
FEKETE VINCE: SZÁRNYVONAL
Ha a keresztény kultúra világképét tanulmányozzuk, arra a megállapításra jutunk, hogy noha egy hármas felosztású kozmoszképpel van dolgunk, amelyben Földünk mintegy köztes, átmeneti térként tételeződik, a kétpólusú ellentétekben való gondolkozás mégis áthatja ezt a világmodellt is. A közmegegyezés szerint a „lenti”, ha úgy tetszik, „földi alatti” szférával társítjuk-azonosítjuk az „alantast” mint olyat, így értéktanilag értelemszerűen annak bináris párja, vagyis a „fenti” rendelkezik a „mennyei” minőséggel… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA
INTERJÚ FEKETE VINCÉVEL SZÁRNYVONAL CÍMŰ KÖTETE KAPCSÁN
És akkor ott van bennünk a rémület. Belül legalábbis. Az elfogyás, elpörgés az elmúlás rémülete és feszültsége. Ez a véges és végtelen közötti feszültség. Mert nem megszelídíteni kellene a végtelent, hanem gyakorolni. Úgy, hogy megpróbál az ember föloldódni valamiben, mondjuk a tájban. Ezáltal valahogy felfüggeszteni az itteni és túlnani közötti törést. Folytonossá tenni ezt a kétféle létállapotot, mintegy egybejátszani az itteni, megtalált harmóniát a majdani megbékélt föloldódással. Újragondolni az életet és az elmúlást. … – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA
FEKETE VINCE: VAK VISSZHANG
Fekete Vince legfrissebb kötete válogatott gyűjteményei közül sem az első a sorban. A válogatások, a reprezentatívnak szánt életmű jellegű kiadások, ha számuk és sűrűségük nem lép át egy ésszerű határt, mindenképpen érdekes pillanatai egy életműnek. Az újrarendezés, a csiszolás, a „szöszmötölés”, a rostálás a poéta legfontosabb önreflexív feladatai közé tartozik, arról nem is beszélve, hogy az egyébként sem hatalmas olvasótábort megmozgató lírakötetek „újrakevert verziói” a kiadás származási helyétől függően is az olvasóközönség különböző rétegeit szólaltathatják meg… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA
Amikor mindketten maguk mögött hagyják
a mindennapi, a normális életüket, és mint
két féktelen, szenvedélyes kamasz dobják
magukat ebbe a kapcsolatba, amikor szállodák,
garniszállók, kollégiumok, egyéb helyek
lakói lesznek néhány napra, vendéglők,
kocsmák, teázók, kávéházak látogatói,
sétálóhelyeken andalgók, történelmi- és
kultúrhelyeken sétálók, hogy egymással
lehessenek, hogy pillangók repkedhessenek a
gyomrukban a boldogságtól […]
FEKETE VINCE: VAK VISSZHANG
Az időt megállítani nem lehet. Folyik, örvénylik, iramlik, zúdul, vagy éppen csordogál – de mindenképpen halad, s nemegyszer a fizikát is megcsúfoló módon: változó sebességgel. Elsodor s olykor el is temet. Az ember pedig megkövülten szemléli, mert nem tud mit kezdeni vele. Múlik körülötte minden. Egyetlen menedék marad számára: az emlékezés. A fontos vagy fontosnak vélt emlékpontok keresése… – OLÁH ANDRÁS KRITIKÁJA
Amikor még mindent sikerült csodálatosnak
találnunk. Még minden volt, és minden még
feneketlen odaadás. Ránk vetült naponta a
fény. És nemcsak a réseken át. Aztán, mint a
puzzle-játék részei, amikor végül kirakódnak,
úgy állt össze, egyetlen nagy egésszé a világ.
És az, ami ebben a történetben az én időm, az
én terem volt. Szárnyvonal: az voltam neked.
[…]
„Három dolog történhetett valakivel akkoriban: meghalt, fogságba esett vagy eltűnt. Na, a mi apánk eltűnt. Évekig vártuk, hiába. De azért jártunk ki a vonathoz Zilajon. Nekünk Zilaj volt.” Szilágyi István Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze és beszélgetőtársa Fekete Vince József Attila-díjas költő, a Székelyföld folyóirat irodalmi szerkesztője Zilahról érkezett Szegedre a Somogyi Könyvtárban megrendezett író-olvasó találkozóra […]
Tovább olvasom >>>Első koan
Eddig csak fölfelé?
Innen már lefele?
Pedig nincs föl.
És nincs se le.
Mindig a felé van csak.
Felé. Fele.
[…]