Szigorú és határozott vagy,
pedig nem vagy az anyám, aki megszült,
pontosan tudod, hogy mire van szükségem,
és pontosan tudod, hogy mi jobb nekem.
Vakon bízom benned,
pedig nem vagy az anyám, aki megszült,
hiszek neked, mint ahogy
hiszem azt is, hogy egy napon meghalunk mind a ketten… – FEKETE VINCE FORDÍTÁSAI

A kultúrigazgató a könyvtáros vagy a magyartanár név szerint
üdvözli az érkezőket akik könnyedén csak egy kis szvetterben az
esti dolog mellől meglógva esnek be a nyikorgó moziterem szépen
sorba rendezett jobb napokat is látott székeire szemben velük egy piros
vászonnal letakart asztal rajta kancsó vízzel vagy palack ásványvízzel
kis tálcán két pohárral mögötte két székkel egyik az író elvtársnak a
másik a magyartanárnak vagy kultúrigazgatónak vagy…

FEKETE VINCE: SZÁRNYVONAL
Ha a keresztény kultúra világképét tanulmányozzuk, arra a megállapításra jutunk, hogy noha egy hármas felosztású kozmoszképpel van dolgunk, amelyben Földünk mintegy köztes, átmeneti térként tételeződik, a kétpólusú ellentétekben való gondolkozás mégis áthatja ezt a világmodellt is. A közmegegyezés szerint a „lenti”, ha úgy tetszik, „földi alatti” szférával társítjuk-azonosítjuk az „alantast” mint olyat, így értéktanilag értelemszerűen annak bináris párja, vagyis a „fenti” rendelkezik a „mennyei” minőséggel… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

INTERJÚ FEKETE VINCÉVEL SZÁRNYVONAL CÍMŰ KÖTETE KAPCSÁN
És akkor ott van bennünk a rémület. Belül legalábbis. Az elfogyás, elpörgés az elmúlás rémülete és feszültsége. Ez a véges és végtelen közötti feszültség. Mert nem megszelídíteni kellene a végtelent, hanem gyakorolni. Úgy, hogy megpróbál az ember föloldódni valamiben, mondjuk a tájban. Ezáltal valahogy felfüggeszteni az itteni és túlnani közötti törést. Folytonossá tenni ezt a kétféle létállapotot, mintegy egybejátszani az itteni, megtalált harmóniát a majdani megbékélt föloldódással. Újragondolni az életet és az elmúlást. … – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

FEKETE VINCE: VAK VISSZHANG
Fekete Vince legfrissebb kötete válogatott gyűjteményei közül sem az első a sorban. A válogatások, a reprezentatívnak szánt életmű jellegű kiadások, ha számuk és sűrűségük nem lép át egy ésszerű határt, mindenképpen érdekes pillanatai egy életműnek. Az újrarendezés, a csiszolás, a „szöszmötölés”, a rostálás a poéta legfontosabb önreflexív feladatai közé tartozik, arról nem is beszélve, hogy az egyébként sem hatalmas olvasótábort megmozgató lírakötetek „újrakevert verziói” a kiadás származási helyétől függően is az olvasóközönség különböző rétegeit szólaltathatják meg… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

Amikor mindketten maguk mögött hagyják
a mindennapi, a normális életüket, és mint
két féktelen, szenvedélyes kamasz dobják
magukat ebbe a kapcsolatba, amikor szállodák,
garniszállók, kollégiumok, egyéb helyek
lakói lesznek néhány napra, vendéglők,
kocsmák, teázók, kávéházak látogatói,
sétálóhelyeken andalgók, történelmi- és
kultúrhelyeken sétálók, hogy egymással
lehessenek, hogy pillangók repkedhessenek a
gyomrukban a boldogságtól […]

FEKETE VINCE: VAK VISSZHANG
Az időt megállítani nem lehet. Folyik, örvénylik, iramlik, zúdul, vagy éppen csordogál – de mindenképpen halad, s nemegyszer a fizikát is megcsúfoló módon: változó sebességgel. Elsodor s olykor el is temet. Az ember pedig megkövülten szemléli, mert nem tud mit kezdeni vele. Múlik körülötte minden. Egyetlen menedék marad számára: az emlékezés. A fontos vagy fontosnak vélt emlékpontok keresése… – OLÁH ANDRÁS KRITIKÁJA

Amikor még mindent sikerült csodálatosnak
találnunk. Még minden volt, és minden még
feneketlen odaadás. Ránk vetült naponta a
fény. És nemcsak a réseken át. Aztán, mint a
puzzle-játék részei, amikor végül kirakódnak,
úgy állt össze, egyetlen nagy egésszé a világ.
És az, ami ebben a történetben az én időm, az
én terem volt. Szárnyvonal: az voltam neked.
[…]

„Három dolog történhetett valakivel akkoriban: meghalt, fogságba esett vagy eltűnt. Na, a mi apánk eltűnt. Évekig vártuk, hiába. De azért jártunk ki a vonathoz Zilajon. Nekünk Zilaj volt.” Szilágyi István Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze és beszélgetőtársa Fekete Vince József Attila-díjas költő, a Székelyföld folyóirat irodalmi szerkesztője Zilahról érkezett Szegedre a Somogyi Könyvtárban megrendezett író-olvasó találkozóra […]

Első koan

Eddig csak fölfelé?
Innen már lefele?
Pedig nincs föl.
És nincs se le.
Mindig a felé van csak.
Felé. Fele.
[…]