12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2020.11.28 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Kopottas osztályképek sorakoznak egymás után az albumban. Ez még a fekete-fehér időszak. A mai kor gyermekei talán azt hihetnék, akkor még szó szerint fekete-fehérben, színek nélkül éltük az életünket. Pedig dehogy. Akkor is voltak szép, rikító, életvidám színek. Amik aztán a fényképeken már fekete-fehérré egyszerűsödtek. Talán mert a múlt, a történelem, az eltűnt idő bevett színe e kettő: a fekete és a fehér. Régi osztályképeken álldogálunk vagy térdelünk, ott a pálya közepén, a zöld fűben. A pálya, ami olyan nagy volt, hogy szünetekben egy egész iskola diáksága elfért rajta. Hordozott is minket hűségesen és tűrte csintalankodásainkat hosszú éveken át. Nagy szó volt a fényképezkedés, mindenki az ünnepi arcát vette fel ilyenkor. Még az osztály rosszcsontjai is leporolták az egyenruhájukról a legutóbbi verekedésük nyomait. Egyszer futóversenyt rendeztek az iskolában. Több kört kellett leírni a focipálya körül. Igazi lelkes küzdelem volt ez, nagy kihívás. Többen is rajthoz álltunk az osztályból, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.10.16 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK A Kis utca volt a település csendes „kertvárosa”. Annak mindenképp, aki az aránylag forgalmas főút mentén lakott. A Kis utcába jártunk óvodába, majd kisiskolásként hittanórára, templomba. De a Kis utcába mentünk akkor is, ha egy jót akartunk lábteniszezni az ott lakó barátokkal. És a Kis utcán keresztül vezetett az út a Körösre is. Egyszóval a Kis utca gyakran látott minket. Nagy, árnyas fák álltak a házak előtt. Jármű alig-alig járt ott, minden adott volt az összeverődött gyereksereg labdás játékához. Krétával megrajzoltuk a lábteniszhez szükséges kockát és pattoghatott a labda napestig. Nemrég, jó harminc év elteltével, újra dolgom akadt a Kis utcán. Azonban hiába meresztettem a szemem, minden más lett, idegen táj, felismerhetetlen, amelyen szinte beazonosíthatatlan volt az egykori utcakép. Már csak otthon, többnapos tépelődés után jöttem rá, hogy ennek az átváltozásnak az egyik fő oka talán abban keresendő, hogy eltűntek a fák. Beton és aszfalt vette át a […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.09.14 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Az államosított római katolikus kultúrházból a szocializmusban mozi lett. A színpad felett hatalmas vetítővászon fehérlett, előtte pedig kényelmetlen, fából készült karosszékek sorakoztak. Azért mi nagyon élveztük, amikor az órák egyhangúságát felváltotta egy kis mozizás. Ilyenkor kettes sorokban, osztályonként felsorakozva lesétáltunk a moziba. A rendszer kedvencei a francia, olasz és persze a román filmek voltak. A mozi fénykorát élte akkoriban, hiszen igazából nem volt komoly versenytársa. Merthogy a hazai tévé pár órás propagandaműsorába ritkán fért bele egy-egy jobb film is. Ezért aki tehette a Magyar Televízió műsorát nézte. Még a románok is. Így aztán mindent néztünk, amit a magyar tévé adott. A tévétornától a híradóig. Egyedül a vasárnap esti A Hét című politikai műsort nem szerettem, ez felért egy ideológiai nyaklevessel. De ezen kívül az összes filmmel, kvízjátékkal, reklámmal, mindennel témában voltunk. A hétfő volt a nemszeretem nap, amikor a magyar tévé nem sugárzott adást. A hétfőket valahogy már […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.09.01 - tiszatáj

(REGÉNYRÉSZLET)
Az Elvtárs hangosan, gyönyörködve olvasta a kép feletti háromsoros, vastagbetűs címet. Ha valami tetszett neki, azt mindig fennhangon olvasta, hogy kiélvezze a pillanatot és mások is értesüljenek róla: „Nicolae Ceaușescu elvtárs munkalátogatása, ideológiai és taktikai útmutatásai a BEK-győztes Steaua-nál, tekintettel a szocializmus aktuális problémáira, a politikai nevelésre, a forradalmi lelkiismeretre, a szocializmus és a kommunizmus elkötelezett építésére Romániában, melyben kiemelkedő szerepet játszik az új embertípus, a kommunista hős” […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2020.08.16 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Volt két rosszcsont kolléga az osztályban, akik állandóan büntetésben voltak. Hol az osztályfőnök tanár elvtárs hozatta be velük a „varázsvesszőt” nevelési célzattal, hol pedig a legkülönbözőbb tanárok szigora sújtott le rájuk válogatott büntetések, értsd: különféle testi fenyítések formájában. Jóbarátok voltak, jól kiegészítették egymást, mint Stan és Pan. Kedvenc zsiványságuk a lógás volt. Valamiért nem kedvelték az utolsó órákat, ha csak tehették megléptek róluk. Ilyenkor csak nagy ravaszul egymásra néztek, mint akik olvasnak egymás gondolataiban, pislogtak hozzá egy jelentőségteljeset, aztán felnéztek a faliórára és serényen vették is a táskájukat, komótosan vonulva ki az osztályból. Mint valami öreg obsitosok, akik fellázadnak a rendszer ellen, mert ha nincs zsold, kávé meg dohány, ők biza nem szolgálják tovább a haza szent ügyét. Valamiért soha nem a keresztnevükön, hanem a családnevükön szólítottuk őket. Elválaszthatatlanok voltak. Külön alig láttuk őket. Folyton olyan ráérős nyugalommal sétálgattak, mint akik nem hajlandók azon idegeskedni, amin szegény ideggyenge […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2020.07.28 - tiszatáj

„KIVÉDTE AZ EGYIK TIZENEGYESEMET A MOCSOK!”
(regényrészlet)
A dísztribün oldalánál egy sietős emberke tűnt fel. Hatalmas zsebkendője vitorlaként lobogott a kezében. Időnként a tenyerébe gyűrte, a homlokához emelte és sietősen letörölte az arcáról patakzó verítéket. Ahogy áthaladt a sorok között, a közelben ülők hallhatták is, ahogy suttogó szavakkal fohászkodik: „Jaj, édes jó istenkém! Csak még most az egyszer mentsd meg a bőrömet!” […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.06.22 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK
Négyéves forma kisfiú üldögél a tengerparti homokon. Vele egyidős társak tucatjai veszik körül. Délelőtt van. A fiúcska hirtelen megérzéstől vezetve feltekint a meredek part felett emelkedő sétányra. Abban a pillanatban meglátja a szüleit, ahogy vele szemben állnak és őt kutatja tekintetük. Megkönnyebbülő, hangos zokogás tör ki belőle, hadd hallja mindenki, hogy ennek a néma gyereknek is van hangja, anyja és apja. Minden benne van ezekben a könnyekben […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.06.12 - tiszatáj

(REGÉNYRÉSZLET)
„Lacatus!”
„Igenis, Elnök elvtárs!”
„Hozzatok ide nekem egy magyart!”
„Egy micsodát?”
„Süket vagy, Lacatus? Egy bozgort, egy bangyint. Tudod, aki olyan furcsa hangsúllyal, akadozva beszéli a románt”, mordult Ceausescu elvtárs a személyi titkárjára. Apró malacszemei türelmetlenül csillogtak. Jobb kezének ujjaival máris türelmetlenül dobolt hajó nagyságú íróasztalán. Mintha csak azt várná, mikor lép már be az ajtón az áhított magyar.
„Igenis, elnök elvtárs!”, vakkantotta kötelességtudó mosollyal Lacatus. […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.05.21 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Emlékszel még kedves egykori osztálytársam, amikor az első napon a fekete hajú, kedves és energikus tanító néni kijelölte nekünk, megilletődött elsősöknek, melyik padba és ki mellé fogunk ülni? Egy másik szemüveges kisfiút kaptam padtársnak. Nemcsak a csúnya, csontkeretes szemüvegünk, de a keresztnevünk is egyezett. Minden bizonnyal a pápaszemünknek szólt ez a pedagógusi óvatosság, hogy az első padba ültettek bennünket. Ezeket a padokat manapság már múzeumokban mutogatnák, ha még meglennének. Réges-régi nyikorgó és mégis strapabíró faalkotmányok voltak, amiket megsötétített az idő, a sok-sok diákgeneráció pedig a legkülönfélébb nyomokat, a jövőnek üzenő bejegyzéseket, faragásokat, karcolásokat hagyta rajta. De éppen ezért ezeknek a padoknak számunkra lelkük, személyiségük volt. Mert bár egyformák voltak, de a sok évtizedes szolgálat összetéveszthetetlenül egyedivé formálta őket az idők során. Madeleine-ek helyett nekem az iskolapadok a múlt őrizői, és nagy mesélői. Amikor időnként egy-egy másik tanterembe vetődtünk valamilyen okból, egyetlen pillantással felmértük az idegen pad tartalmát. Amelyben […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.04.26 - tiszatáj

(DRÁMA EGY FELVONÁSBAN)

CEAUȘESCU: Még mindig lőnek.

ELENA: Biztosan nem a mieink azok?

CEAUȘESCU: Biztosan nem. Azt kiabálják: Le Ceaușescuval.

ELENA: (felül az ágyon) Piszkok! Aljas söpredék! Ezeket etetted?! Ezeknek építettél országot, hogy aztán az életünkre törjenek és azt ordítsák, miközben a taknyuk, nyáluk összefolyik: Le Ceaușescuval?

CEAUȘESCU: Hagyd. Nem az a fontos, mit ordibál néhány tucatnyi félrevezetett ember […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő