05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
 TiszaLINE Szalon

05.10.
| Megnyílt az ODE Egyetem >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

2021.05.13 - tiszatáj

2. KUZIN FÉLTÉGLÁVAL 
Ülünk a nappaliban, várjuk a legkisebb unokatestvéremet, aki vacsorára ígérte magát. Ő már Amerika szülötte. Úgy tizennégy lehetett, amikor életemben egyszer láttam. Már akkor is szálfa volt, az édesapjával jöttek rokonlátogatóba a Ligetre, és a fotókon minden férfi fölé magasodva pózol. A tanyán elutazásuk után napokig arról elmélkedtek a férfiak, hogyan nőhetett ez a gyerek ilyen nagyra. Biztos valami vitamin. Amerikában bizonyára vitaminokat adnak be a gyerekeknek, hogy magasra nőjenek […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.05.06 - tiszatáj

1. ELNÖK SZAMÁRFÜLLEL
Állok a New York-i reptéren ezerkilencszáznyolcvanöt nyara van, állok és tátom a szám. Csak bele ne repüljön egy amerikai légy, valami nagylégy. Lehet is azt tudni, milyen természete van a legyeknek Amerikában. Nem ismerem. Honnan ismerném? Huszonegy éves vagyok. Alig jártam túl a megyém határán. Az alföldi legyeket ismerem, azok szemtelenek. Kérdezi az utastársam, egy olasz üzletember, akinek ezüst díszzsebkendő kacsingat a zakója felső zsebéből, hogy hova utazgattam már életemben. Mondom, Újlétára, Bagamérba, Debrecenbe […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Már régen perceltem kutyákról, érdekes megfigyeléseim vannak. Az egyik ugyan János barátomtól jött, de a benne szerepelő Póló kutyát én is ismerem személyesen, szép sötét labrador és mindig lelkesen üdvözöl bennünket, amikor Jánoshoz vendégségbe megyünk. Ő a szomszéd kutya ott. Kerti kutya, mert rendszerető gazdáinak elég otthon a két gyerek és őt nem engedik be a házba, de el van. Nemrégiben János különös történettel fogadott. Póló kutya hajnalban megjelent János házában az erkélybejárón és szájában egy teniszlabdával kért bebocsátást. Bubu, János kutyája nem ellenezte a dolgot, noha ilyen kérelem még sohasem történt Póló részéről. Némi tanakodás után (Bubu és János tanakodtak), barátom hazavezette Pólót, aki ezt tűrte, de láthatóan nem örült neki. Amikor hallottam a történetet, sokféle miért kérdés merült fel. Életében először, labdával a szájában…. Játszani jött? Új otthont akart? Csak úgy véletlenül? Forgattuk a lehetőségeket, de nem jutottunk egyezségre. Egy hét múlva szerzett János perdöntő adalékot a történethez. […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.05.03 - tiszatáj

RÉSZLET A NEM VÉLETLEN TALÁLKOZÁSOK KOLUMBIÁBAN CÍMŰ KÉSZÜLŐ KÖTETBŐL
1. rész
Ösztöndíjjal érkeztem a kolumbiai Bogotába 2007 januárjában, hogy politikatudományt tanuljak az Universidad de los Andes egyetemen. Az egykor szebb napokat megélt, a várost észak-déli irányba átszelő, a gettósodás félreérthetetlen jeleit magán viselő Caracas-sugárúton landoltam először, amely az aggasztó biztonsági helyzet, az üres és sivár utcák és a bezárkózó, bizalmatlan lakosság miatt hosszú távon nem tűnt a legideálisabb terepnek […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.04.30 - tiszatáj

Orgonalila színe van most bennem az emlékeknek, és mint a gyöngyvirág tapsikoló levelén a hajnali páracsepp, úgy üldögél szemem sarkában néhány örömkönny, hogy van mire, s főként, kikre emlékeznem. Lisztködös ez a délután most. Dédnagymamám Vendég utcai mézeskalács-házacskájában gyakran megfordultam gyermekkoromban. Tejbe áztatott kenyér volt az élete. Az elázott kenyérdarabokat könnyű volt lenyelni, érezni lehetett, amint kiszivárog a tej a kenyér pórusai közül. Akkor riselt köténykét adott rám, s elővette a zöld-fehér csíkos lisztes kupát. Engedte, hogy könyékig belenyúljak, és a nyújtódeszkára szórjam életem kicsinyes dolgait, majd szétsimogassam a kézmeleg hódarát. Én még láttam őt kenyeret dagasztani, miközben cserfes, óvodai emlékeimet melengettem a hófehérre meszelt kemencepadkán. A kemencelapát hosszan benyúlt a kemence belsejébe, be egészen az elfojtott emlékeim mélyébe. A forróság kiült az arcocskámra, izzott bennem valami, talán a mesék hősei, a Jancsik és Juliskák, a Piroskák, a farkasok, a nagymamák. Az apai nagymamáméknál hatalmas disznótoros vendégsereg gyűlt össze egy […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.04.20 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Ponici Vasile emlékére Amikor eljött a szombat, Vaszival felnyergeltük a rozsdás kerékpárokat. A nálam egy évvel nagyobb szomszéd fiú nem bízta a véletlenre a buli kimenetelét, egy ötliteres demizsont is akasztott a bringa szarvára, ami színültig volt háziborral. Úgy illett, hazafelé már ne lötyögjön benne felesleg. Hosszú volt az út Püspökiig, ahol már vártak minket az osztálytársak. Valami roskadt épület üres helységeiben volt a buli, a kilencvenes évek nagy slágereivel, hangulatvilágítással, jókedvvel, nevetéssel. Vaszi imádta a magyar lányokat, ők meg élvezték a román fiú akcentusát, töredezett magyar beszédét, viccelődéseit. A magyartudását mondjuk nekem köszönhette. A magyarórák a kerítés két oldalán kezdődtek, még óvodás korunkban. Aminek az lett a vége, hogy ő szinte perfekt megtanult magyarul, én viszont alig-alig románul. A kilencvenes évek elején nagykanállal adagolta magát életünkben a nyugat, az addig soha nem látott magnók, tévék, farmernadrágok, dzsekik, zenék, és egyáltalán az addig hírből sem ismert életstílus kopogtatott […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.04.19 - tiszatáj

Régi? Korszerűtlen? Csak kötelező tananyag?
Óriási hibát követünk el, amikor a régi értékeket, mint elavultakat nem vesszük elő, hagyjuk a feledés homályába veszni. Petőfi Sándort a mai kor embere – túl, néhány, még az iskolában megtanult versen kívül – alig ismeri. És mivel a napi politika annyiszor lejáratta a költő forradalmi hevületét, a blazírt posztmodern ember nem érzi időszerűnek […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , , ,
2021.04.14 - tiszatáj

Emlékeznek még a tapsra? Nem volt viharos, hangjától nem robbantak szét az utcai lámpák, de ütemes volt, a szívet hevesebb dobbanásokra ösztönző, szemet könnybe lábasztó. Mint ahogy a látvány is, amikor 2020. március 14-én számosan élőben jelentkeztek be Észak-Olaszországból, hogy megmutathassák azt a civil kezdeményezést, amelyben az olaszok szombat délben a karantén miatt az erkélyről állva tapsolnak az egészségügyi dolgozókért, akik fáradhatatlanul dolgoznak a koronavírus betegeinek megsegítéséért. Pár nappal később, egészen pontosan március 23-án már hazánkban is arra kérték az embereket, tapssukkal álljanak ki orvosokért, nővérekért, mentősökért, és mindazokért, akik harcolnak. Igen, harcolnak egy olyan háborúban, amelyben nem is tudtuk pontosan, ki is az ellenség, milyen fegyverzettel vonul fel ellenünk, mégis, meddig tarthat még ez a veszedelem, hány halottat kell eltemetnünk, míg a vírus térdre rogy, leteszi a fegyvert, fejvesztve menekül, összeroppan, eltűnik a föld színéről, de annyira, hogy még rossz emlék sem marad belőle. Tapsol még valaki? Akár itt, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.05.16 - tiszatáj

BARTÓK IMRE JERIKÓ ÉPÜL CÍMŰ REGÉNYÉRŐL 
Az elmúlt években kevés olyan szöveget olvastam, amelyre annyira igaz lett volna, mint Bartók Imre Jerikó épül című regényére, hogy újra és újra (minden újabb olvasói nekifutás esetében) meg kell tanulni olvasni ezt a könyvet, hasonlóan ahhoz, amire Rilke gondolt a modern képzőművészettel való találkozása alkalmával, amikor azt mondta, meg kell tanulni látni […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.15 - tiszatáj

QUO VADIS, AIDA? 
Könnyen belesétálhatna a presztízsfilmek csapdájába, ám óriási meglepetésre a 2021-re csúszott tavalyi darabok eddigi legjelesebbje sül ki a korábban méltatott Jasmila Zbanic depresszív, szívfacsaróan háborúellenes szerzői munkájából… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

BÉRI GÉZA: A TORNÁC KÖVÉN, ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK
A rendszerváltoztatást követő értelmiségi közbeszédnek újra és újra felbukkanó témája az „apák és fiúk” problémakör feszegetése,[1]  illetve az a megállapítás, hogy lám-lám, nem kerültek elő a világmegváltó művek az íróasztalfiókokból. A frissen megjelent verseskötetről szólva mindkét témakör érintése szükségszerű… – HAJNAL GÉZA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

A KÉPZELT LÉNYEK ÉS EGYÉB ÁLLATFAJTÁK CÍMŰ KIÁLLÍTÁS ELÉ
A kiállítás legterjedelmesebb, gazdag részletezettségű, kápráztató grafikai kivitelezettségű anyagát M. Nagy Szilvia képzőművészeti munkái adják. Az ő természetképe a legösszetettebb: művei együttese éppúgy megidézi az első állattant alkotó Arisztotelész elképzeléseit, köztük azt, hogy a lények közötti kapcsolatot átmeneti lények biztosítják… – GÉCZI JÁNOS MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.11 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Egy táj inkább élmény mint helyszín, egyszerre van közel és távol, mindkettő önmagában bizonytalan, csak azt tudjuk, hogy ég és föld között van. Valahol. A hollét határán, az ittlét örömében, a felismerésben, hogy vagyunk valahol, és olykor visszavágyunk oda, ez a visszavágyódás olyan bizonyosság, hogy valami létezik, még akkor is, ha már nem. Valóság és álom találkozása ez, egybe csúsznak a tér- és idődimenziók, létezik meg nem is. A táj mint eljövendő múlt. Kísértés, hogy az ittlét nyomot hagyóan történik, a hollét igézetében […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.10 - tiszatáj

REFLEXIÓK EGY REFLEXIÓS MŰVÉSZKÖNYV LAPJAIRA
A könyv ötlete úgy pattant ki Simon Zoltán fejéből, mint Zeuszéból Pallasz Athéné. A művész levelet írt barátainak, amiben felkérte őket, írjanak novellákat Homérosz hallhatatlan művének történeteire, üzeneteire hangolva, jelenkori szereplőkkel. „saját hőseiddel helyezd el a mába, ebbe a népvándorlással sújtott, globális felmelegedéssel és a túlnépesedéssel vesztébe rohanó civilizációnkba. Bár ez a megfogalmazás cefet negatív és kalodába szorít… de ha alapjáraton optimistán tekintesz a jövőbe…hát kezedben a toll.” – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.05.10 - tiszatáj

A FÉSZEK
Elkoptatott frázis, hogy bizonyos darabokba minél kevesebb előzetes információ vagy háttértudás nélkül tanácsos belevágni, ám Sean Durkin két játékfilmes pályafutására határozottan igaz e kitétel, még ha aktuális drámájában a cél nem is feltétlenül hálálja meg az odáig vezető utat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő