Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a kortárs színház miképpen viszi színre és forgatja fel a Shakespeare-játszás repertoárját. Elemzésemben az egyik legfontosabb kortárs amerikai színházi kollektíva, a Wooster Group 2006-ban bemutatott Hamlet című előadásán keresztül szeretnék rávilágítani arra, hogyan válhat Shakespeare drámája egyrészt az újrajátszás (re-enactment) műfajának, másrészt a Shakespeare-nosztalgia képzeteinek lebontójává és újraértelmezőjévé.

DERES KORNÉLIA: KÉPKALAPÁCS – SZÍNHÁZ, TECHNOLÓGIA, INTERMEDIALITÁS
Akárcsak a többi művészeti ág, a színház sem tudja elkerülni azt, hogy az őt körülvevő társadalmi és gazdasági környezet technikai és digitális változásait valamilyen módon beépítse, használja. Míg a nemzetközi színháztudomány már az 1990-es évektől behatóbban elemezi ezeket a folyamatokat, a hazai kutatás a 2000-es évektől teszi témájává a színházi előadások és az új médiumok kapcsolatát nem utolsósorban azért, mert napjainkig viszonylag kevés alkotó vállalkozik arra, hogy tudatosan használja a mozgóképes-digitális technikákat… – OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA

A múlt összerongyolódott. Barázdáink
letarolva, az agyi szennycsatornák
blokád alatt. Szimmetrikus tremor.
Bizonytalanok a léptek, a kerámia
kávébarnára ég. Bemutatkozunk hetedszer is,
önveszélyeztető gesztusokból nem elég.
Itt a kém, a rongyos ügynök, már belül.
Irt és tarol. Jobb napokon csak rokonokat
látunk üres képkeretbe, máskor előhívjuk
a holtakat is. Nekromanciából jeles.
[…]

Amott éneklő tömegek. Valamit kéne
csinálni ezzel a tavasszal, virágozzék el,
aminek el kell. Én csíkos nyugágyon fekszem,
talpig vörösben: kezemből, mint egy képen,
kiradírozták a fegyvert. Nincsen hang, ami kijönne
belőlem. Akvarellé válok, szétfolyok.
Izzadni kezdek. Értetek.
[…]

A Makói Medáliák-díjat három női költő kapta meg a tíz év alatt. Deres Kornélia, Haraszti Ágnes és Szőcs Petra. Deres Kornélia szépírói tevékenysége mellett irodalom- és színházkritikákat ír, irodalmi és színházi eseményeket szervez, verseskönyvet és drámaantológiát szerkesztett… – Janáky Marianna sorozata

A Színház – Jelentés – Emlékezet című kötet egy 2012-es szegedi konferencia emlékét eleveníti fel, az ott elhangzott tudományos előadásokat, illetve egy, a konferenciaprogramhoz tartozó beszélgetést is rögzít. A gyűjtemény ekképpen tágas szövegtérre nyit ablakot, amelyben kedvére bolyonghat a színháztudományt preferáló olvasói tekintet […]

Errefelé a vonatok nem késnek,
kínosan pontosak.
A sínek előre vezetik a hangot,
előbb a surrogás,
aztán a vörös féreg menetelése.
Akkor az agy
elfelejt minden sérelmet,
minden kopást. De félek,
ez is csak teória,
a sejtekben előre kódolt a bukás.

A történet úgy végződött,
hogy apa egy reggel nem
tudta, hogyan kell felébredni.
Kiesett belőle a rutin.

Nem volt mit tenni,
anyával fogtuk az ásót,
és kivittük a ház mögé.
[…]

A Tiszatáj folyóirat 2012-ben a szomszédos országok folyóirataival együttműködve elindította a Csomópontok átkötése című, fiatal lírát bemutató csereprogramját. A Tiszatáj eddig horvát és szerb válogatással jelentkezett, cserébe a Tiszatájhoz kötődő fiatal magyar költőket bemutató összeállítás megjelent vagy megjelenés előtt áll horvát, szlovén és a szerb folyóiratokban. A Tiszatáj Online most a külföldi lapokban megjelenő magyar anyagot közli. A sorozatot Szegő János bevezető esszéjével indítottuk útjára […]

A több szem többet lát hasznos közhely jegyében Lázár Bence András írása után közöljük Bartha Ádám recenzióját Deres Kornélia Szőrapa című kötetéről.
„Az apákról vagy jót, vagy semmit.” A Gólem (18.) című versben megfogalmazott gondolat lehetne Deres Kornélia első kötetének jelmondata […]