06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2021.05.24 - tiszatáj

Egy író életében számtalan a kérés, a fölkérés, az invitáció. És a kérések tekintetében mindig tavaszi időjárás van. Olyan nagyon rügyfakasztó, mindenféle hajtásokkal üzletelő, növekvő, nyíló, ordító tavasz. Ne írd meg. Írd meg, kérlek. Máshogyan írd meg. Adj írást. Dolgozd át. Másikat adj. Fogadd el, kérlek, a szíves javításokat. Átírtuk, ugye, sokkal jobb így? Lépj föl vele, tudom, tudom, a múltkor a százhalombattai közös olvasáson ellopta egy kéziratodat, de azért. Tiltakozzunk. Gyere el! Ugye nem mész el? Százötven szereplős antológiánkban tiéd a főszerep! Halottak napján temetőben olvasnak szerzőink, éjjel kettő és három között tiéd a főidő és csúcskivilágítás is. Egy író életében az igen és a nem az efféle kérésekre, fölkérésekre létfontosságú taktikai és stratégiai kérdés. Körülbelül Hamlet, lenni vagy nem, adni vagy nem, menni vagy nem, megírni vagy nem. És Kierkegaard, hogy így is, úgy is szivacs? Tehát hogy van az a helyzet, hogy fölkérnek, fölkérik a tagot. Valakinek, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.04.09 - tiszatáj

Egész életemben elkeseredett küzdelmet folytattam magamért. Én. Nem tudom, győztem-e, lehet-e ebben a küzdelemben győzelem, nem tudom, lehet-e ennek a harcnak valamiféle sikere, jó pap is holtig, ugye, vagy tehát valamilyen rendes, normális hozadéka, hát végül is majd a fejfa egy kis halom fölött áll. Egy tétel a bibliotékai rendszerben, néhány megmaradó szám, kartoték adat, nyomok a tengerparton, dagály előtt. Soha nem hittem abban, hogy vár valami odaát. Nem lesz ott semmi, se hideg pokol, se meleg menny, és ez a semmi szavakkal, érzésekkel nem is kifejezhető. Máskülönben az egész, az énnel való hercehurca alapja az a vágy, hogy hagyjanak érteni, hagyják, hogy elgondolhassam, hagyják, hogy kitalálhassam, hogy elképzeljem, hogy érezhessem, hagyják, hogy láthassam vagy hagyjanak vakon akár. Vak méltóságom. Rövidlátó úrhatnámságom. Nekem a szabadság az, hogy hagyják a tekintetemet. Hagyjanak, ami itt van, azt ne föltétlenül az enyémnek, de mindenképpen a magaménak is érezhessem. Azt hiszem, az emberek többsége […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.03.12 - tiszatáj

Telefonáltak. Percek óta hallgatta a másikat, jóllehet nem nagyon hallotta. Idén elég rossz passzban volt, kedélye hullámzott, sokat költözött. Költők egymás között, az egyik hangoskodik, a másik tűnődik, mi a vers. Vajon mivel váltotta ki a másik haragját, ezt a nem csillapuló dühöt. Negyedórája tartott a féloldalú diskurzus, és ő fölleltározott elég sok lehetőséget. A másik, aki a kiabálásból ritmikusan sziszegésbe váltott, aztán hörögni kezdett, úgy tűnt, mindjárt megfullad, kiprüszkölhetett néhány rímnyi slájmot, majd ordított, hogy fenyegető csöndet bocsásson rá néhány másodpercig, illetve egy gurgulázó kiáltással újra kezdje, nős ember volt. Soha nem kezdett ki a feleségével. Akkor sem tette, amikor M. még nem volt a költő felesége, hanem S. volt az. Hiszen S.-sel sem kezdett ki. Nem csapta a szelet olyan nőknek, akik a kiabáló költőnek a házassági állapot ellenére kedvére lettek volna, vagy voltak is. Nem kapott hamarabb díjakat, szigligeti beutalót, nem volt annyi publikációja, tévébe, rádióba se […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.02.11 - tiszatáj

Egyszer találkoztam egy íróval, aki kis beszélgetés után, és már nem is tudom, miért lyukadtunk ki ide, azt mondta nem kis rezignációval, hogy neki nincsen még semmilyen irodalmi díja, soha nem kapott. Nem volt már fiatal ez a költőnő, szép és komoly életmű állt mögötte. Én például nagyon szerettem a verseit, vagy harminc éve olvasom őket rendületlenül, néha felkiáltok meglepetésemben, néha borzongok, félni kezdek vagy ámulok. Úristen. Hogyhogy nem kapott még díjat? Egy ilyen nagyszerű, különleges költő! Nekem a díjakkal mindig is szerencsém volt, sokat kaptam, mindig időben, tkp. el voltam kényeztetve. Kaptam váratlanul is. Kaptam államtól, hivataltól, olvasótól. De a legszebb díjamat még nem mondtam el. Egyszer egy kisfiú odaállt elém, és azt mondta, ő olyan szép mesekönyvet, mint amilyet én írtam, még nem olvasott. Csillogott a szeme, nézett föl rám, szőke volt, mint a búza. Nem vagyok már én sem mai gyerek, hát nem is hittem neki. Meg […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.11.14 - tiszatáj

A fecsegő büntetése a hallgatás. Néha önbüntetés persze. Meghívtak egy olyan kiselőadásra, melyen mindenféle rangú és rendű emberek beszéltek az életük egy érdekes, fontos, jelentékeny stb. pillanatáról. A fecsegésről indítottam, amit előszeretettel gyakorlok. Be nem áll az ember szája. Beszélni, csak beszélni, szavalni a semmit a minden ellen. Nem is a szám beszél, hanem a rettegő, mindig a félelem vizében ázó, verdeső szívem. Kicsit visszakanyarodom az időben. Szerepel EP Caelestisében egy kistörténet, amit még én meséltem neki a Tanyán, dr. Majorka legendás udvarán, hogy ugyanis egy zsidó apa a vészkorszak egy vonatos pillanatában lerúgja a szerelvényről a gyerekét. Azért rúgja le, hogy ő, az apa biztonságban legyen. Hogy ő maradjon biztonságban. Én is kaptam ezt a történetet. Ennyi az egész, és lám, az elhatalmasodó, kontrollálhatatlan emberi félelemről szól. Arról a fekete pánikról, mely felzabál mindent, személyiséget, jellemet, ént, bármit, ami emberi. Szóval, hogy egyszer biztosan volt benne részem nekem is. […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.08.23 - tiszatáj

A múltkor egy kiadó rendezvényén egymásba botlottunk Ádámmal, aki éppen nagybeteg, viszont néhány hete gyönyörű szép versei jelentek meg az ÉS-ben, egész oldalon, vagy tíz finom, szomorú, bölcs és tárgyilagos opus. Nem győztem lelkesedni, mire mondta is, hogy pedig a kórházban, fehér pizsamában, duruzsoló műszerekkel körülvéve körmölte őket a nagy műtét után. Bólogattam, így én is voltam néhány éve, másfél hónap kórház, újra kellett tanulni még fogni is, egy könnyű napilapot fölemelni például, és aztán, amikor már tudtam használni az ujjaimat, a fejben tartott, éppen csak levázlatolt négy történetből írtam is három tárcát és egy novellát két délelőtt. Dicsekvés, dicsekvés. Hallgatta a beszélgetést egy nagy prózaíró felesége, a kedves férje szintén Ádám, és ő azzal egészítette ki, hogy a férjének is volt egy nagy balesete, tkp. halálos balesete, de Ádám kibírta mégis, és közben, miután a teste az életéért küszködött, ő, meghalva kétszer-háromszor, újjáéledve ugyanennyiszer, fejben írni kezdte a regényt, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.06.30 - tiszatáj

Annyi mindent elképzeltem már, hóesést a nyárba, a temetőben járni tanuló gyereket, némaságban a csakazértis szót, de hogy ezt is egy napon, mert kellett, volt kérés, fölhívás, hát, mit mondjak, mégsem lett könnyű. Nem is volt annyira nehéz, nem panaszkodom. Néztem a tételeket. Jó kis tételek. Vizsgázz, kamerád. Húzol, megnézed, olvasod. Az éhség. A félelem. A jeges szorongás. A kivetettség. Az a köd, az olyan köd, amiben már magunkat se látjuk, egy olyan gomolygás, amibe készséggel veszünk bele, és az úgynevezett belső tekintet is csak vakon hunyorog, akár a halni készülő lámpás. Ismerjük, ugye azokat a mozdulatokat, amikor a kapkodó kéz fillérek után kutat a kabátzsebekben. Amikor könyvlapok peregnek, hátha kiesik belőlük egy bankó. Kék, lila, barna pénzek, óriási számok. Billió, trillió. Ilyen infláció után?!, és ha kiesik?!, meg vagy te őrülve, fiam. Szegénység, a legnagyobb szegénység az, hogy elhagynak. A legnagyobb szegénység, hogy nem tudják, ki vagy, nem tudják, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2020.05.15 - tiszatáj

És egyszerre csak meghallottam a szülővárosom nevét a rádióban. Énnekem ilyenkor rendesen nagyot dobban a szívem. Meglátom leírva, hallom a hírekben, dobbanás, piff-puff. Pedig ha egy ilyen szétszakadt, megesett alföldi kisváros neve bekerül a hírolvasók papírjai közé, az nem jelent jót, baleset történt, bűnügy, tragédia, valami sláger-kriminalisztika. De hogy minek szól ez a dobbanás mégis, én jól tudom. Hát persze, a gyerekkornak. A múlt váratlan fölkavarodásának, mintha egy konfettis üvegcsét ráznánk meg, merthogy az élet fölét, nagyját, azt a több-kevesebbet, fájdalmat, félelmet, jót és rosszat ott tanultam meg. Mennyi minden zsúfolódik egy névbe. Idős asszony volt, bölcsen beszélt a rádióban, merthogy ez a település neki is szülővárosa volt, innen vitték el a családjával, ő hatévesen élte meg mindezt, emlékszik mindenre, emlékszik a gettóból vezető, az állomáson véget érő kora nyári gyalogútra, emlékszik a helyiek gúnyára, közönyére, csöndjére, a csendőrök parancsszavaira, az állomáson várakozó vasúti kocsikra, hogy döngtek az ajtók. Túlélte. Aztán […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.04.02 - tiszatáj

Volt akkoriban három birkánk. Samu nevére máig emlékszem, ő volt a játékos, az okos, ő volt a középső termetű. A nagy elég ostobácska volt, meg talán nyugodt, túlságosan is az, a kicsi pedig szertelen, mint a gyerekszél. Jött-ment, összevissza rágott, csatangolt, hangoskodott. Samuval lehetett játszani, a többiekkel nem nagyon. Samu kergetőzött, ugrándozva öklelt, jött velem, fel s alá kísért az akkor még mindig óriási kertben, ahol mézesre értek a körték, csak aztán kezdett terjeszkedni a vadbirs. Samu nem bántott, ha elhevertem a fűben. Csak rágott mellettem. A hetvenes évek múltak, még a múlt században. Dorkó, klott, mackónadrág. Föltűnt néha egy-egy farmer, nyeles fésű a zsebben. Tiki-taki, divat lett az olajkályha. Szürke felhők szántottak odafönt, szürke izzadság hullt alá. Sokat játszottam Samuval addig a reggelig. Azon a napon én keltem a leghamarabb, s mert tavasz vége volt, már május talán, még pizsamában álltam ki az ajtóba, afféle szokványos kocka alakú családi […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)