10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2021.09.08 - tiszatáj

Az ember számos tüntetésen vesz részt az élete során, ezen vagy azon az oldalon. Néha bóklászik az oldalak között, helyezkedik. Eltéved, mert egy tüntetésen is el lehet tévedni. Közeli emberét, barátját veszti. Normális esetben az embernek társai vannak a tüntetésen. Néha kevesen, néha sokan. De mindig vannak. A minap kedves emberek között időztem, ahol egy fiatal apa elmondta, nemrégen ő is megint tüntetett, csakhogy, és ez volt a dologban a hallatlanul érdekes, akkor egészen egyedül tette. Fogta kisfia sípját, dudáját, dobfölszerelését, és az ominózus épület elé – jó messze volt – kerékpározott. Azt gondolta, lesznek majd néhány százan, pár tucatnyian legalább. Hideg volt, összetüskézte a dér az ágakat, senki a környéken. Ásító, jeges világ. Most mit csináljon? Úgy gondolta, ha már itt van, csak tüntet. Úgy is tett. Fújta a sípot, dobolt. Amíg csinálta, egyedül maradt, nem jött társ, nem lett kollégája. Csak egyszer lebbent meg a függöny odafent, valamelyik […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.07.26 - tiszatáj

Egy ideje úgy igyekszem élni az életemet, hogy minden pillanat, amit az ég alatt eltölthetek, eléggé fontos lehetőségnek van nyilvánítva. Hogy nincs kivételezett helyzet, nem keresek ilyet, hogy ez vagy az nagyobb, ez vagy az a nagyobb ünnepség. Minden pillanatnak kitüntetés? Minden mozdulatnak és minden lélegzetvételnek rendjel? Minden kis sebnek halleluja? Hajaj. Lehet folyamatosan, megállás nélkül, szakadásig ünnepelni? Egy ideje úgy élem az életemet, hogy minden pillanat fontos, minden pillanat jelentékeny és kivételes, hanem ha ez így van, talán egyik sem az. Itt van nekem ez a szó: lehessen. Lehet. Drága feltételes mód. Mert amúgy egy könnyű, bal kézzel söprendő ellentmondásnak látszana ez az egész fontos, nem fontos diszkutéria. Látok egy nagyon beteg embert, koncerteznek neki az életben tartó műszerek, fontos. Látok gazdátlan, meggyötört állatot, fontos. Látok pocsolyát, hulló vakolatot, apró sebet a szem árka alatt, fontos. Látok ezer elhullt falevelet, melyek között fütyülő üvegujjal motoz a szél, fontos látvány, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.07.02 - tiszatáj

Éppen Handkét olvastam valamelyik éjjel, amikor találkoztam ezzel a szóval, borzongás. Az anyaregényében. Amikor öngyilkos lett az író anyja. Éjfél múlt már, egymással kardozott az óra nagymutatója és a kisebbik pálcika. A kismutató aztán elmenekült, tovaugrándozott, de hát mindjárt találkoznak megint. Valami halkan kattogott az éjben, talán a szép testű radiátor, talán a kósza szél mozgatott kint valami könnyű fémet, talán eső kezdett rá, talán csak képzelődtem. Kicsit lefektettem a könyvet a mellkasomra, mely mindig otthont ad boszorkányoknak és lidérceknek, és gondolkodtam ezen a szón, borzongás. Amikor a test tevékenyen vesz részt a félelemben. A test színe és fonákja jelzi a pillanatnyi ijedelmet. A borzongás nem a kitartott szorongásról szól, nem a félelem állandó, sehogyan sem szűnő jelenlétéről. Hát hiszen mikor szoktunk megborzongani. Ez olyan, akár egy könnyű mozdulatú, átmeneti állapot, gyorsan jön és gyorsan megy, föláll a szőr a hátamon, nézd a karomat, szoktuk mondani, elkalimpál a szív, lassan […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.05.24 - tiszatáj

Egy író életében számtalan a kérés, a fölkérés, az invitáció. És a kérések tekintetében mindig tavaszi időjárás van. Olyan nagyon rügyfakasztó, mindenféle hajtásokkal üzletelő, növekvő, nyíló, ordító tavasz. Ne írd meg. Írd meg, kérlek. Máshogyan írd meg. Adj írást. Dolgozd át. Másikat adj. Fogadd el, kérlek, a szíves javításokat. Átírtuk, ugye, sokkal jobb így? Lépj föl vele, tudom, tudom, a múltkor a százhalombattai közös olvasáson ellopta egy kéziratodat, de azért. Tiltakozzunk. Gyere el! Ugye nem mész el? Százötven szereplős antológiánkban tiéd a főszerep! Halottak napján temetőben olvasnak szerzőink, éjjel kettő és három között tiéd a főidő és csúcskivilágítás is. Egy író életében az igen és a nem az efféle kérésekre, fölkérésekre létfontosságú taktikai és stratégiai kérdés. Körülbelül Hamlet, lenni vagy nem, adni vagy nem, menni vagy nem, megírni vagy nem. És Kierkegaard, hogy így is, úgy is szivacs? Tehát hogy van az a helyzet, hogy fölkérnek, fölkérik a tagot. Valakinek, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.04.09 - tiszatáj

Egész életemben elkeseredett küzdelmet folytattam magamért. Én. Nem tudom, győztem-e, lehet-e ebben a küzdelemben győzelem, nem tudom, lehet-e ennek a harcnak valamiféle sikere, jó pap is holtig, ugye, vagy tehát valamilyen rendes, normális hozadéka, hát végül is majd a fejfa egy kis halom fölött áll. Egy tétel a bibliotékai rendszerben, néhány megmaradó szám, kartoték adat, nyomok a tengerparton, dagály előtt. Soha nem hittem abban, hogy vár valami odaát. Nem lesz ott semmi, se hideg pokol, se meleg menny, és ez a semmi szavakkal, érzésekkel nem is kifejezhető. Máskülönben az egész, az énnel való hercehurca alapja az a vágy, hogy hagyjanak érteni, hagyják, hogy elgondolhassam, hagyják, hogy kitalálhassam, hogy elképzeljem, hogy érezhessem, hagyják, hogy láthassam vagy hagyjanak vakon akár. Vak méltóságom. Rövidlátó úrhatnámságom. Nekem a szabadság az, hogy hagyják a tekintetemet. Hagyjanak, ami itt van, azt ne föltétlenül az enyémnek, de mindenképpen a magaménak is érezhessem. Azt hiszem, az emberek többsége […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.03.12 - tiszatáj

Telefonáltak. Percek óta hallgatta a másikat, jóllehet nem nagyon hallotta. Idén elég rossz passzban volt, kedélye hullámzott, sokat költözött. Költők egymás között, az egyik hangoskodik, a másik tűnődik, mi a vers. Vajon mivel váltotta ki a másik haragját, ezt a nem csillapuló dühöt. Negyedórája tartott a féloldalú diskurzus, és ő fölleltározott elég sok lehetőséget. A másik, aki a kiabálásból ritmikusan sziszegésbe váltott, aztán hörögni kezdett, úgy tűnt, mindjárt megfullad, kiprüszkölhetett néhány rímnyi slájmot, majd ordított, hogy fenyegető csöndet bocsásson rá néhány másodpercig, illetve egy gurgulázó kiáltással újra kezdje, nős ember volt. Soha nem kezdett ki a feleségével. Akkor sem tette, amikor M. még nem volt a költő felesége, hanem S. volt az. Hiszen S.-sel sem kezdett ki. Nem csapta a szelet olyan nőknek, akik a kiabáló költőnek a házassági állapot ellenére kedvére lettek volna, vagy voltak is. Nem kapott hamarabb díjakat, szigligeti beutalót, nem volt annyi publikációja, tévébe, rádióba se […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.02.11 - tiszatáj

Egyszer találkoztam egy íróval, aki kis beszélgetés után, és már nem is tudom, miért lyukadtunk ki ide, azt mondta nem kis rezignációval, hogy neki nincsen még semmilyen irodalmi díja, soha nem kapott. Nem volt már fiatal ez a költőnő, szép és komoly életmű állt mögötte. Én például nagyon szerettem a verseit, vagy harminc éve olvasom őket rendületlenül, néha felkiáltok meglepetésemben, néha borzongok, félni kezdek vagy ámulok. Úristen. Hogyhogy nem kapott még díjat? Egy ilyen nagyszerű, különleges költő! Nekem a díjakkal mindig is szerencsém volt, sokat kaptam, mindig időben, tkp. el voltam kényeztetve. Kaptam váratlanul is. Kaptam államtól, hivataltól, olvasótól. De a legszebb díjamat még nem mondtam el. Egyszer egy kisfiú odaállt elém, és azt mondta, ő olyan szép mesekönyvet, mint amilyet én írtam, még nem olvasott. Csillogott a szeme, nézett föl rám, szőke volt, mint a búza. Nem vagyok már én sem mai gyerek, hát nem is hittem neki. Meg […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.11.14 - tiszatáj

A fecsegő büntetése a hallgatás. Néha önbüntetés persze. Meghívtak egy olyan kiselőadásra, melyen mindenféle rangú és rendű emberek beszéltek az életük egy érdekes, fontos, jelentékeny stb. pillanatáról. A fecsegésről indítottam, amit előszeretettel gyakorlok. Be nem áll az ember szája. Beszélni, csak beszélni, szavalni a semmit a minden ellen. Nem is a szám beszél, hanem a rettegő, mindig a félelem vizében ázó, verdeső szívem. Kicsit visszakanyarodom az időben. Szerepel EP Caelestisében egy kistörténet, amit még én meséltem neki a Tanyán, dr. Majorka legendás udvarán, hogy ugyanis egy zsidó apa a vészkorszak egy vonatos pillanatában lerúgja a szerelvényről a gyerekét. Azért rúgja le, hogy ő, az apa biztonságban legyen. Hogy ő maradjon biztonságban. Én is kaptam ezt a történetet. Ennyi az egész, és lám, az elhatalmasodó, kontrollálhatatlan emberi félelemről szól. Arról a fekete pánikról, mely felzabál mindent, személyiséget, jellemet, ént, bármit, ami emberi. Szóval, hogy egyszer biztosan volt benne részem nekem is. […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.08.23 - tiszatáj

A múltkor egy kiadó rendezvényén egymásba botlottunk Ádámmal, aki éppen nagybeteg, viszont néhány hete gyönyörű szép versei jelentek meg az ÉS-ben, egész oldalon, vagy tíz finom, szomorú, bölcs és tárgyilagos opus. Nem győztem lelkesedni, mire mondta is, hogy pedig a kórházban, fehér pizsamában, duruzsoló műszerekkel körülvéve körmölte őket a nagy műtét után. Bólogattam, így én is voltam néhány éve, másfél hónap kórház, újra kellett tanulni még fogni is, egy könnyű napilapot fölemelni például, és aztán, amikor már tudtam használni az ujjaimat, a fejben tartott, éppen csak levázlatolt négy történetből írtam is három tárcát és egy novellát két délelőtt. Dicsekvés, dicsekvés. Hallgatta a beszélgetést egy nagy prózaíró felesége, a kedves férje szintén Ádám, és ő azzal egészítette ki, hogy a férjének is volt egy nagy balesete, tkp. halálos balesete, de Ádám kibírta mégis, és közben, miután a teste az életéért küszködött, ő, meghalva kétszer-háromszor, újjáéledve ugyanennyiszer, fejben írni kezdte a regényt, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)