Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége

„a lokalitás nem esztétikai mértékegység, és a lakcím­kártya nem minőségjelző lakmuszpapír”

Szöveg magától nem jön létre – mindig létrehozza valaki. Ezek az alkotók, mint minden ember, életük során nyomokat hagynak hátra. Ezek egy része pedig irodalmi jel­legű: ilyen az irodalmi kapcsolato­kat dokumentáló levél vagy dedi­káció, ilyen az adott helyzetet dokumentáló alkalmi vers, az írói műhelygondokat dokumentáló kézirat, az írói önértékelést doku­men­táló vallomás, a bizonyos kér­dé­sekhez fűződő viszonyt doku­mentáló nyilatkozat és interjú,
a pillanatot dokumentáló fotó, és még hosszasan lehetne sorolni. Röviden: az irodalmi alkotás mel­lett született egyéb – minden más – dokumentum. Fönntartva persze azt, hogy egy alkotó esetében ter­mé­szetesen mégiscsak maga az alkotás a legfontosabb dokumen­tum, az azt körülvevő nyomokat sem érdemes lebecsülni: éppen mert a mindenkori mű körül szület­tek. Ha pedig nemcsak kultikus tárgy­ként viszonyulunk hozzájuk, és elfogadjuk, hogy vizsgálatuknak létjogosultsága van az irodalom­történet-írásban, akkor az irodalmi mű létrejöttének vagy éppen hatá­sának, utólétének olyan aspektusait tárhatjuk föl, amelyek más mód­szerekkel nem lehetségesek.

Tiszatáj Könyvek
Szeged, 2016
296 oldal, 2750 Ft helyett 1810 Ft

Megrendelhető a [email protected] címen