Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)
A művészet már nincs abban a pozícióban, mint a klasszikus avantgárd idején: az útmutató szerep eltűnt. Ehelyett sokkal inkább a különleges látványra, ritmusokra és zajokra figyel, a lényeges megfigyeléseket kommentálja, azok regisztrálására szorítkozik. Szerényebb igényű, már nem akarja az egész társadalmat megmagyarázni és megváltoztatni. Az apró szubkulturális körökben a művészet valamiféle életmagyarázattá, filozófiává, életelixírré válik. A művészet már régen lelépett a váteszi porondról, persze továbbra is a legmagasabb szellemi produkció marad, de ugyanakkor életélmény, élettapasztalat is lesz.
(Fenyvesi Ottó)
*
Mit hagyunk utódainkra a nagyjából elpusztított bolygón az elpusztíthatatlan nejlonzacskókon kívül. Bele kell nyugodjunk, nem sok marad utánunk. Arcátlan módon egy ilyen kísérletet próbálok elvégezni. Egy maradandó tárgyat készítek, ami a természet erői hatására szemünk előtt változik, valamelyest felgyorsítva az idő múlását. Kerékpáros szobrát helyezem egy akváriumba. A szobor magas tüzű kerámiából készül, olyan stabil anyagból, ami semmilyen módon nem szennyezi a vizet és kémiai hatással sincs a környezetre.
(Roskó Gábor)
*
Miközben alakítottam, belülről érzékelhettem, láthattam-hallhattam magát a produkciót és annak egyes részleteit. A Kaddish közepe táján van egy instrumentális, vetített vizuális szólamában is maximálisan kidolgozott szám, a „Modern Times”, amely az említett minimalista monumentalitást talán a legerőteljesebben szólaltatja meg. Egyetlen, hangszeres dallamív és ritmuskomponens ismétlődik az intenzitás finom, érzékelhetetlen fokozatokban történő emelkedésével hoszszú perceken át.
(Szkárosi Endre)
*
Jelenemben kísért, aki voltam (és akik voltunk, és akik lehettünk volna), s ahogy a külsődleges jegyektől nem tudok megszabadulni, jóllehet ez tekinthető lehetne egy divat-érdeklődés-vesztésnek is, de nem az, úgy a lelkemben sem tudok teljességgel átemelkedni, múltban hagyva mindent, a saját jelenkoromba. Lehet, hogy egy fejlődésben megállt, idejétmúlt – vagy inkább idejehagyott – lény landol bennem öregedő koromban? Akár. De már csak azt vállalom, ami számomra vállalható, leegyszerűsítve, azzal foglalkozom, ami érdekel, és úgy, ahogy nekem tetszik.
(Zalán Tibor)
Tiszatáj Könyvek
Szeged, 2020
388 oldal, 2490 Ft helyett 1670 Ft
Megrendelhető a [email protected] címen