04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

A rák segédigéi
2016.09.28 - tiszatáj

ESTERHÁZY PÉTER: HASNYÁLMIRIGYNAPLÓ

Hogy a Mercedes Benz bemutatója után annak szerzőjét vagy a Hasnyálkát tapsolták-e meg jól, „ez [a műélvező és/vagy önmaga számára] már nehezen szétválasztható”, jegyzi fel 2015. november 19-ei dátummal a füzetébe a naplóíró Esterházy Péter, és ezt olvashatjuk az idei Könyvhétre kötetté szerkesztett, nyilvánossá tett Hasnyálmirigynapló 215. oldalán. Mintha a Javított kiadás kapcsán felmerült „realizmus diadala” (Bán Zoltán András) újult erővel törne hatalomra, és a testben élősködő, növekvő rák ténye, tárgyi létezése által háttérbe szorítaná a nyelvi valóság, a szavak teremtő erejét. „Próbáltam, próbálom a bajt nyakon csípni. Mondatok igájába hajtani. Mondatok igája – hát ilyenekből látszik a baj.” (5.) Ez a tény azonban nemcsak az önmaga azonosságával küzdő (a betegség előtti és a betegséggel harcoló én között mégis az írás aktusa által folytonosságot teremteni képes) szerzőt hozza zavarba és kényszeríti a kikerülhetetlen foglalkozásra, a szembenézésre és az írás-munkára, hanem az irodalom, a fikció terében otthonosan mozgó olvasót is. Utóbbi befogadói pozícióját is áthatja: egyszerre lép működésbe benne az esztétikum, az esztétikai hatás iránti vágy és egy etikai funkció is (a részvétképződés, a másik betegségének, EP halállal szembeni küzdelmének a megértése iránti intenció vagy a kukkolással kapcsolatos szégyenérzet).

A Hasnyálmirigynapló megrázó, brutális szépsége a zavarokban, a valóság és fikció közötti határsávban, a dolgozni akaró, a kezet irányító tudat beszédkényszere és az elfolyó napok némasága közötti ellenmozgásokban tárul fel elementáris erővel, és ez kulminál a szégyen és a részvét szenzualitásában. A Javított kiadás lapjain kibeszélt, jelölt könnyezéssel szemben a naplóbejegyzésekben jóval kevesebb a sírás – a zokogás az olvasó nehéz terhévé, tulajdonképp írói feladatává válik. Éppen ezért nem könnyű EP betegségnaplójáról írni: pontosabban úgy kellene róla sírni, ahogy azt Tolnai A kisinyovi rózsájának bécsi diplomata akadémiáján (Diplomatische Akademie Wien) tanítanák, vagy ahogy a kamrában, a ragasztón vergődő patkány, a forró vízbe dobott homár sír. A fájdalom nyelvén, a nyelven túli nyelven, mely a torokból úgy zuhog alá, mint a Niagara. De erre az irodalomkritika nem képes. „Olyan ez, mintha az embert meghatározó lényegi attribútum – a Logosz, a nyelv organonja – tönkrement volna a szánkban.” – írja George Steiner. Vagy – amennyiben eltekintünk EP személyétől, EP közeli halálától, és csak a szöveg irodalmiságára, a naplóírói funkcióra, a naplóírás mikéntjére koncentrálunk  – mintha a szívünk ment volna tönkre.

Pedig a betegségnaplóknak, haldoklásnarratíváknak, regényesített kórtörténeteknek van hagyománya, illetve jelene, és a naplóíró szerző maga is – állapotának, kórházba járásának, orvostapasztalatainak, gyógyszeradagjainak ismétlődő, unalomba írása, fáradozása mellett – olvassa, kommentálja, jegyzeteli ezeket. Harold Brodkey The Wild Darkness: The Story Of My Death című műve szerves része, intertextusa EP naplójának, de Kosztolányi betegségének és halálának dokumentumai, „rádiumélményei” is beépülnek, vagy áttételesen a Bevezetésből is ismerős, citált Gombrowicz („Én. Én. Én. Én.”) is megidéződik: minden napló az énnel kezdődik. Ám a Hasnyálmirigynapló kegyetlenül ironikus nyitószava nem az én, hanem az ént kvázi-helyettesítő, a naplóíró személyén élősködő, így a jelentésességében uralomra törő betegségszó: „Rák, ez a jó kezdőszó…” (5.)

A rák mint az én deterritorializációja és a rák mint a napló, az irodalom, az élet reterritorializációjának az eszköze a folyamatos újrainterpretáció munkájába (igájába) hajtja a szerzőt és rajta keresztül a naplót olvasó befogadót: valójában egyfajta teremtő, forradalmi erővé válik. Ez a forradalmi hév tehát, szemben a munkáját végezni akaró tudat gyöngeségeivel, fáradtságaival, más tempójával (106.), gyógyítónak hitt alvásaival, a feljegyzések unalmával (a betegség kontextusában minden ismétlődik, és egyre redukálódik, a hőkezelések fájó rutinná válnak, a felejtés, a napok kimaradása fokozódik, maga a szöveg – poétikáját tekintve – is a végső megszűnés felé mozog) a vágy titokzatos tárgyává tett, metaforizált ráknak köszönhetően a naplót Thanatosz és Erósz ellentétes mozgásaiban működteti. „Hogyan írná meg, mondjuk így, ennek a füzeteknek, nem, ezt a füzetet Stendhal? Mint szerelmes történetet, természetesen.” (127.) – jegyzi fel EP 2015. szeptember 3-án, majd később azzal folytatja, Stendhal szellemében, hogy „[h]a írni kezdek, fellobban a vágy a világban” (128.). A testben burjánzó, növekvő rák EP nyelvjátékaként nőneművé válik, nevet kap, Hasnyálka lesz, időnként Muci, Mucinger, a végén már csak H., bizonyos értelemben egy femme fatale, és a nem kívánt (a gomb köré építeni kabátot esete ez), halálos szerelmi narratíván vagy a beléépülő Kovalens-szövegen keresztül a naplót egyfajta vágyszöveggé alakítja. Ennek a megrázó vágyszövegnek az utolsó bejegyzése (2016. március 2.) az együttlét, egyesülés örökkévalóságának a tapasztalata, valójában a megszűnés erotikája (a H iniciálé mint Hasnyálka és mint Halál): „Most már soha nem leszek egyedül. H. mindig velem. A mindiget javítom örökre.” (237.)

A Bevezetésben sok helyütt idézett Gombrowicz mondja a naplójában, hogy „írni csak szenvedélyből szabad”. A Hasnyálmirigynapló ennek a szenvedélyből fakadó írásnak, a realizmus diadalával szemben fellépő, küzdő nyelverotikának is a dokumentuma. A redukálódó beszéd ellenére (ontológiai derűjének köszönhetően) teremtő ige, kikerülhetetlen és felejthetetlen élet- és irodalmi ima.

Bencsik Orsolya

 

b1452213Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2016

238 oldal, 3490 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő